Eljött a verseny előtti utolsó nap.
A hideg reggelen jól esett Mollynak egy csésze forrón gőzölgő kakaó. Igazi felüdülés volt.
Hát még annak milyen üdítő hatása volt, mikor Tommy telefonált neki.
Tudatta vele, hogy ott lesz és drukkolni fog neki.
Figyelmeztette, hogy ne vigye túlzásba a gyakorlást és nagyon vigyázzon magára.
Mollyt a 3 perces hívás úgy feldobta, hogy fülig érő szájjal zuhant az ágyba és nagyjából fél órán át csak az ő álomhercegére tudott gondolni.
Amikor erőt tudott venni magán és már csak minden harmadik percben zakatolt a fejében Tommy, a lány elkezdett énekelni.
Minden energiáját összeszedve tombolta végig az It’s my life-ot.
Újra és újra útjára bocsájtotta a hangjában rejlő erőt, mely a szabadság vágyát tükrözte.
A sokadik It’s my life után relaxálódás céljából együtt énekelte Adam Lamberttel az Aftermath-et és a Pick you up-ot, majd a You &I következett Lady GaGától és végül Darin Zanyar Endless Summer-je.
A pihenés valójában tökéletes előadásokat jelentett, hiszen Molly elméjébe már élesen bevésődtek a dalszövegek, s már szíve is mintha az adott dalok ritmusára dobbanna.
Darin dalának szövegét már régóta nem tudta kiverni fejéből: „I can’t let go and I don’t wanna leave you”.
Nem éppen egy forradalmian új, patetikus kijelentés, de a hozzá passzintható dallam miatt a lány gyakran énekelgette-dúdolgatta.
A nap folyamán Molly idegein többször suhantak át olyan gondolatok, mint, hogy mi lesz, ha kitörik a cipője sarka, ha elrontja a szöveget, vagy egyszerűen meg sem tud majd szólalni, hiszen Susie Heart mégiscsak Susie Heart. Egy elismert énekesnő…
„Végülis ö is ember, csak nem lesz olyan szigorú”- nyugtatgatta magát Molly és kinézett az ablakon.
A szél lágyan ringott, és ártatlanul repítette hátán az apró hópelyheket.
Mollyt úgy bámulatba ejtette a jelenet, hogy felöltözött és kiment a kertbe.
Három hópehely talált menedéket kesztyűjén.
Három hópehely, de valójában három tündér fagyos kristály-csókja.
Az első volt a legnagyobb, de nem volt olyan érdekes formája, mint a másodiknak, amelyik ugyan pici volt, de mesekönyvbe illő szépségű.
Az előző kettőt egy-egy büszke tündér küldte a Földre, hogy ámulatba essenek az emberek.
A harmadikat talán nem is szánta a Földnek az Ég, talán csak akaratlanul itt landolt.
Kicsi volt és megtépázott, talán attól volt ilyen szabálytalan, hogy egy szomorú tündér csókja lehetett, akinek egy könnycseppje elmosott egy darabot belőle. Ettől csak több lett, mert akármilyen nehéz is az élet, minden könnycseppben egy szelíd mosoly bújik meg, minden dalban egy szív, egy lélek munkálkodik, minden küzdelemben kitartás és erő lakozik, melyek az álmokból reményt csiszolnak, hogy később készek lehessenek arra, hogy a valóság beporozza őket szivárványosan ragyogó porával, s ezzel a kiötlőt magasba emelje!
