28.Tűnő árnyak visszatérő rémképei

Reggel az ébredést követően Tommy és Lina számára elkerülhetetlen volt, hogy megbeszéljék az előző nap történteket egy-egy pohár kávé társaságában.

- Bocsánat. – mondta Lina. Láthatólag valóban bánta a dolgot.

- Nem tudhattad. – felelte Tommy. Rögtön tudta, hogy miért szabadkozik Lina.

- De elvakult voltam, nem is gondoltam rá, hogy te látod jól a dolgokat.

- Ez van, sajnos. – mondta Tommy.

- Olyan voltam, mint egy kisgyerek. Azt hittem, hogy a gyerekkorunkhoz hasonló lesz minden,ha visszajön az anyánk örökre.

- Soha nem lesz semmi sem ugyanaz. - mondta Tommy.

- Tudom.

- De talán egyszer minden jobb lesz. Minden. Túl kéne lépned ezeken a dolgokon. Nem hittem, hogy ennyire megvisel ez az egész.

- Tommy, neked nem kell elmagyaráznom, hogy mennyire nehéz volt ez az egész helyzet. – hajtotta le a fejét Lina.

Tommy megölelte. Mindketten tudták, hogy az egész rokonságukból csak egymásra számíthatnak.

A gyermekkori emlékek felelevenítése közben csengettek.

Lina az ajtóhoz sietett.

Tommy csak ennyit hallott:

- Te? Te, itt? Semmi keresnivalód itt! Tűnés! – hangzott Linától bosszúsan.

- Ki az?- kiáltott oda Tommy.

- Én vagyok az. Visszatértem. - hangzott egy ismerős női hang.

A módfelett elegáns fiatal nő levette a kalapját.

Tommy azonnal felismerte volt szerelmét, aki szó nélkül elhagyta őt:

- Melissa. Mit keresel itt? – kérdezte Tommy ridegen.

- Visszajöttem azért, ami az enyém. –hangzott a válasz.

- És mi lenne az? – kérdezte Lina.

- Az öcséd.

 - Tűnj innen! –emelte fel a hangját Lina.

- Ne! Engedd be! – mondta Tommy a nővérének.

Lina kimeresztett szemekkel csukta be az ajtót Melissa Vega mögött, akinek piros körömcipője lágyan kopogott az antik lakás aljzatán.

Tommy megvető pillantást vetett a fiatal nőre, aki a haját igazgatta, majd bájologásba kezdett:

- Szia, Tom! Örülök, hogy beszélhetek veled. Minden annyira megváltozott, de egy valami nem: még mindig szeretlek.

- Csak azért kértem a testvéremet, hogy beengedjen téged, mert hallani akarom, hogy miért tűntél el szó nélkül. Csak kíváncsi vagyok, de nem akarom, hogy vissza gyere hozzám. – mondta határozottan a fiú.

- Ne mondd ezt! Hibáztam, de megbántam. Mindig is szerettelek.

- Akkor hol a francban voltál? Miért tűntél el? –kérdezte Tommy.

- Jobb életet akartam, és ez sikerült is. Modell lettem és nem szenvedek hiányt semmiben. – mondta Melissa.

- Szóval azért hagytál el, hogy meggazdagodj. - ismerte fel a tényt Tommy.

- Nem! Ne értsd félre! Mindig is csak téged szerettelek, de nem tudtam tovább abban a nyomorban élni, ahova születtem. – próbált mentegetőzni Melissa.

-A szüleid mindent megtettek érted, nem lehet panaszod rájuk. Különben is, ha ennyire zavart a helyzet, miért nem beszéltél róla. Ide költözhettél volna.

- Ugyan, Tom! Tudod, hogy sosem akartam kolonc lenni senki nyakán sem.

- Hát ügyesen oldottad meg, eltűntél szó nélkül. – szólt bele Lina.

- Értsétek meg, hogy nem volt maradásom. Egy szegény senki voltam. Most már vagyok valaki.

- Melissa, sajnálom, hogy neked pénz kellett ahhoz, hogy legyél valaki. Én anélkül is boldogulok, és ilyenek miatt sosem hagynám el azt, akit szeretek. – jelentette ki Tommy.

- Szóval ez a baj. Azért nincs helyem az életedben, mert van valakid. – meresztette nagyra barna szemeit Melissa Vega.

- Nincs senkim, de te sem kellesz. - válaszolta Tommy. - Most pedig távozz, kérlek!

- Még látjuk egymást!- mondta bosszúsan Melissa, és szúrós tekintetét Linára meresztette még azelőtt, hogy becsapta volna az ajtót maga mögött.

- Miért tagadtad le Mollyt? – kérdezte Lina.

- Szerinted?

- Ugye nem akarod újra kezdeni ezzel a nővel?

- Ugyan, Lina. Nem beszéltem Mollyról, mert így is éppen elég, hogy Jenny G. Low meg akar ölni minket. Nem kell még egy őrült nő az életembe. –válaszolta Tommy. A tekintete a kávés csésze mélyére meredt látszólagosan, valójában azonban kétségbeesés fogta el.

Eszébe jutott, hogy annyira el volt foglalva azzal, hogy végre egy párt alkotnak Mollyval, hogy szinte számításba sem vették, hogy Jenny még mindig a közelben lehet és bármikor az életükre törhet.

- Nem lesz semmi baj, ne aggódj! – bíztatta Lina.

- Nem hagyhatom. Fel is hívom Mollyt és megmondom neki, hogy megkeresem Jennyt.

- Rendben, addig készítek reggelit. –mondta rezzenéstelen arccal Lina.

Tommy a szobájába ment és az ágyra feküdve tárcsázta Molly Starfish számát, aki rögtön fel is vette a telefont:

- Halló, Tommy!

- Jó reggelt, hercegnőm! Hogy vagy ma?

- Álmosan. És te? Nem jössz át reggelire? – invitálta a fiút Molly ásítozva.

- Szívesen mennék, de Lina már készíti, és mire hozzád érnék, éhen halnék. Viszont ebédelünk együtt?

- Rendben. Hiányzol.

- Te is nekem, Mollym. Ha negyed egyre érted megyek, az megfelel? – kérdezte Tommy.

- Persze. Várlak. Csak ezért hívtál? – kérdezte Molly

- Majd megbeszéljük ebéd közben, de nincs baj, ne aggódj! – nyugtatta kedvesét a fiú.

- Jól van, drágám.

- Lina hív reggelizni, úgyhogy megyek is. Majd akkor megyek érted. Szeretlek, szia!

- Én is szeretlek. Szia. – köszönt el Molly.

Tommy mosolyogva tette le a mobilját. Tudta, hogy egyre közvetlenebb vele az amúgy nagyon is gátlásos lány. A lány, aki annyival jobb Melissától.

Lina még egyszer az asztalhoz hívta az öccsét, aki végre el is indult a konyhába.

A rántották már készen álltak arra, hogy megkezdjék útjukat a Walsh - testvérek éhes bendőibe.

Rövidesen meg is tették ezt az utat egy kis narancslé kíséretében.

A reggel feszültségének és a délelőtt unalmának az ebédre való készülődés vetett végett.

27.Karácsony másnapja

A hópelyhek karácsony másnapjának reggelén elfelejtettek az égből alá hullni. A táj ugyan hatalmas fehérségként hirdette a telet, de a tündérek nem bocsájtották a földre újabb fagyos kristály csókjaikat,talán még mindig az igazak álmát aludták egy – egy lágyan ringó felhő fénylő puhaságán.

Tommy már fent volt és csendben nézte az angyalian alvó Mollyt.

A fiúban most kezdett tudatosulni, hogy azzal az emberrel oszthatja meg életét, aki valóban önzetlenül szereti. Annyira ellentétesnek látta az édesanyjával és a Mollyval való kapcsolatot, hogy iszonyodott a gondolattól, hogy egy fedél alatt tartózkodjon az anyjával, viszont legszívesebben el sem engedte volna Molly kezét.

Másrészről rossz érzés fogta el, ha arra gondolt, hogy ha Molly és Nia lakásában marad, akkor gyakorlatilag az egész karácsonyt a nővérétől külön tölti.

Tommy sokkal tisztábban látott annál, mint hogy elhiggye, hogy az édesanyja valóban őszintén érdeklődik iránta és Lina iránt, aki érthetetlen módon részt is vesz az egész színjátékban.

Molly még aludt, de úgy fordult még inkább balra a tágas franciaágyban, hogy még közelebb került Tommyhoz.

A lány arcát kissé betakarta göndör vörös haja.

Tommy keze lassan közelített a lány felé, majd egy határozott, de mégis valamiféle gyengédséget rejtő mozdulattal igyekezett a hajtincset eltűrni.

Bármennyire is finom volt a mozdulat, Molly felébredt.

-  Oh, felébresztettelek. Ne haragudj! A hajad az arcodba lógott és csak arrébb szerettem volna tűrni. - mondta Tommy.

- Sikerült is eltűrnöd. Már elég is volt az alvásból. Te mióta vagy fent?

- Majdnem egy órája. – válaszolt szűkszavúan Tommy.

- Az édesanyád felbukkanása miatt nem tudsz aludni? –tapintott a lényegre Molly.

- Nem tudok egy szobában lenni vele. Nem megy.

- Nia is komolyan gondolta ám, hogy addig maradsz, amíg csak szeretnél. –utalt Molly arra, hogy Tommynak nem muszáj egy helyen tartózkodnia az anyjával.

- Tudom, ő jó barát. Csak még soha nem volt olyan, hogy a karácsonyt a nővéremtől külön töltöttem volna. –mondta Tommy, kissé tartva attól, hogy egy 27 éves férfitől ez esetleg túlérzelgősnek hangzik.

- Szerintem erősebb a testvéri szeretet benned, mint a megvetés anyukád felé. Délután meg haza is megy. - bíztatta a barátját Molly. - Próbáld meg elviselni! Lina miatt legalább.

- Igazad van. Viszont te gyere velem, kérlek!

- Biztos ezt szeretnéd? –Molly nem értette, hogy vajon mi szerepe lehet az ügyben.

- Ha te ott vagy, az megkönnyíti a helyzetemet.

- Jól van, Tommy. Most viszont keljünk fel, nem? Éhes vagyok.

- Rendben- egyezett bele a fiú.

Molly a fürdőszobába ment, majd húsz perc múlva már felöltözve tért vissza a szobájába, ahol Tommy még mindig csak feküdt az ágyon.

- Lustaság, te jössz! Irány a fürdőszoba!–mondta Molly.

- Megyek is. - egyezett bele Tommy, majd mikor elment Molly mellett, megfogta a lány kezét és megdicsérte a külsejét. Molly arcon puszilta.

Tíz perc elég volt a testi-lelki felüdüléshez a fiúnak, majd az asztalhoz ült Molly mellé.

Nia még nem volt fent, úgyhogy a fiatal pár nekilátott a reggeli megteremtéséhez.

Tommy lement a sarki pékségbe, ami még ilyenkor, karácsony másnapján is nyitva volt, hiszen a középkorú nőnek, akié volt a hely, nem volt családja.

Sarah Foster arra szentelte még az ünnepnapokat is, hogy vásárlói langyos péksüteményekkel tegyék szebbé a napjaikat.

Molly már elkészítette a forró kakaót, ami már csészékben gőzölgött, mikor Tommy belépett az ajtón:

- Túrós buktákat vettem. Remélem, ízleni fog.

- Biztos vagyok benne. Főztem kakaót. – mondta Molly.

- Gondold el, hogy egyszer ezt élesben csináljuk majd.

- Most csak játékból gondoskodtunk reggeliről? – viccelődött Molly.

Tommy elmosolyodott és így szólt:

- Arról beszélek, hogy egyszer majd, a jövőben, te és én a házunkban együtt fogunk sürögni-forogni, hogy ne haljanak éhen a gyerekek. –mondta Tommy.

- Nem vagy tipikus férfi. –jelentette ki Molly.

- Miért? –kérdezte Tommy.

-A férfiak általában kerülik a jövő tervezgetését. Főleg ilyen rövid idő után.

- Miért ne gondolnék rá? Ha meg lesz a megfelelő hátterem, és még mindig el tudsz majd viselni, akkor úgyis feleségül veszlek.

Molly úgy érezte, hogy ez nem csak levegő beszélés és ideje lenne neki is kifejeznie, hogy ő is komolyan gondolja a kapcsolatukat.

- Amikor ilyeneket mondasz, mindig elhiszem, hogy így is lesz. Azon felül, hogy elhiszem, el is képzelem és már alig várom. Biztos vagyok benne, hogy jól megleszünk. Örökké.

Molly szavaira Tommy egy szerelmes csókkal válaszolt.

Nia éppen ekkor lépett a konyha területére és már is csipkelődni kezdte a fiatal párt:

-A gerlepár továbbra sem távolít egymás mellől. A rózsaszín, csillogós felhők között alig lehet lélegezni, a szerelem elfojtja az egész várost.

- Ne gúnyolódj! Inkább örülj, hogy azonnal reggelizhetsz! – szólt határozottan Molly a barátnőjéhez.

- Én hoztam a buktákat, úgy gyúnyoskodj! - mondta Tommy.

- Tudjátok, hogy csak viccelődök. Örülök nektek. – mondta Nia.

- Akkor együnk, szerintem! – állt elő az ötlettel Molly, akinek már kopogott a szeme az éhségtől.

A bukták még langyosak voltak. Mazsolaszemek sokasságát fedezte fel a nyelvet melegen körülölelő túróban Tommy, aki elmondása szerint sosem evett ennél finomabb túrós táskát.

Reggeli után kicsit rendet tettek a lányok Tommy segítségével, majd Molly kicsábította Tommyt az udvarra, ahol egy padról lesöpörték a havat és leültek rá.

- Kérdezhetek valamit? – kezdte félénk hangon Molly.

Tommy bólogatott.

Molly nem tudta eldönteni, hogy jól teszi-e, de végül erőt vett magán és megkérdezte azt, ami már egy rövid ideje foglalkoztatta:

- Őt jobban szeretted, mint engem?

Tommy tudta, hogy Daisy - ről van szó. Egy apró ránc képződött a homlokán. A földre nézett, majd Mollyra.

-  Nem. Nagyon szerettem, de őt csak szerettem. Ráadásul ő előbb belém szeretett, aztán lassacskán én is megszerettem. Fiatal voltam és örültem, hogy szeret valaki olyan, mint ő. Nem is tudtam igazán, hogy milyen az igazi szerelem. Amikor kiderült, hogy Daisy beteg, nagyon féltettem őt, de akkor már nem volt semmi sem olyan, mint az elején. Talán az már csak barátság volt és sajnálat a részemről.

Sokat veszekedtünk a családja miatt, akik egy gazdag fiút szántak neki.

Daisy igazából nem küzdött a kapcsolatunkért. Sosem volt elég bátor, hogy egyenesen megmondja az anyjának, hogy ő csak engem szeret. Inkább próbált távol tartani engem a családjától

Hozzád jobban kötődöm. Benned van valami, ami benne nem volt meg.

Nem volt elég kitartó semmiben sem, de tudom, hogy te az vagy. Én is ilyen vagyok. Ha elégedettek és boldogok akarunk lenni, akkor küzdenünk kell. Az angol születésű amerikai írónőt, Sheila Graham-et idézve:

“Megkaphatsz bármit, ha eléggé akarod. Csak olyan túláradó lelkesedéssel kell akarnod, amely kitör a tested fogságából és eggyé válik a mindenséget teremtő erőkkel.”

- Te tényleg tökéletes vagy. Még idézni is tudsz. – esett ámulatba Molly.

-A suliban azt hitték, hogy meleg vagyok, mert szerettem az irodalmat is. – nevetett Tommy.

- Szóval nem voltak oda érted a lányok?

- Nem igazán. Én voltam nekik a „fura meleg fiú”. Pedig nem voltam sem fura, sem meleg, csak egyszerűen tudtam azt, hogy tanulás nélkül sosem török ki a szegénységből.

A lakást az apám, Lina és én nagy nehézségek árán tettük ilyenné, mint amilyen most. Én a házon munkálkodtam apámmal, miközben az osztálytársaim állandóan italra költötték a szüleik pénzét, hogy féktelenül bulizhassanak. Nem is gondoltak arra, hogy attól nem lesznek jobbak a másiktól, mert ők gazdagok. – vallott őszintén fiatalkoráról a fiú.

- Inkább legyen valaki olyan szorgos, mint te, mint hogy egy gazdagságba született semmit érő. Ha sosem leszünk gazadagok, az sem érdekel.

- Tudom, Molly, de minden lehetőt megteszek, hogy boldogan éljünk együtt és mindenünk meglegyen. –fejezte ki Tommy, hogy a kitartása sosem fog elszállni.

- Nekem már most megvan mindenem és éppen mellettem ül. – vigyorgott Molly.

Tommy megfogta a kezét, Molly pedig megsimogatta az arcát, majd a vállára borult.

Csendben maradtak. Vétek lett volna elrontani bármely szóval is a pillanatot, különösképpen amiatt, hogy a legszebb szó kimondása felesleges volt, körüllengte őket, beleolvadva a kissé hideg légáramlatba.

Nia kiabált ki az ablakon és ebédelni hívta barátait.

A fiatal párt szépen megterített asztalon egy hatalmas pulyka várta, mely mozarellával és gombával volt megtöltve.

A kiadós ebéd elfogyasztása után az előző napi sütikből is mindenki megevett egy-egy szeletet.

Lassan ideje volt elindulni a Walsh - házba. Molly gyorsan elkészült és máris elindultak.

Tommy a rá jellemző módon, nagyon szépen vezetett. Molly bekapcsolta a rádiót.

Katy Perry E.T című dala szólt éppen.

- Tudtad, hogy Lukasz Gottwald és Max Martin és Dr.Luke is besegített ennél a dalnál? –kérdezte Molly.

- Nem. –vallotta be Tommy.

- Olyan kevesen ismerik el a háttérben dolgozókat, pedig sok múlik rajtuk.

- Tudom,Mollly.           

- Persze, te ezt meg is tapasztalod nap, mint nap.

- Hát igen, de ez már csak ilyen. Azért a kliensek elég hálásak szoktak lenni általában. –találta meg a pozitívumot Tommy.

Közben a rádió Ed Sheeran Lego House című dalára váltott.

- Tudtad, hogy vörös a haja és 1991-ben született?

- Miket nem tudsz, te! –lepődött meg Tommy a lány nagymértékű jártasságában a zenei életet illetően.

- Érdekel a téma. – mosolygott Molly.

- Nem sokára majd rólad is mindent tudni akarnak az emberek.

- Vagy nem – nevetett Molly.

- Miért nem bízol jobban magadban? –kérdezte komolyan a fiú.

- Én bízom magamban, csak ezt nem tudom, hogy mások hogyan állnak az én szereplésemhez.

- Reménytelen dolog elhitetni veled, hogy az emberek szeretik, ha énekelsz?

- Hiszem, ha látom. – vágott vissza a lány.

- Majd meglátod, hogy meglátjuk! Lassan odaérünk. Mármint a házhoz. Semmi kedvem hozzá.

- Melletted leszek, és majd oldom a hangulatot, nem lesz semmi baj! – biztatgatta Molly, aztán kiszálltak a kocsiból és a lakásba mentek.

Tommy kinyitotta az ajtót és a nappaliba kísérte a barátnőjét.

Lina és az édesanyja, Margaret éppen egy torta előtt ültek.

 

Mindenki üdvözölt mindenkit, Tommy bemutatta a barátnőjét az édesanyjának.

Margaret nyájas szavakkal szólt a fiához:

- Örülök, hogy ilyen rendes lány a barátnőd. Lina sokat mesélt róla.

- Én is örülök. Molly biztosan rendes anya is lesz – célzott Tommy arra, hogy az édesanyja elhagyta őket.

- Egy rendes férfi mellett nem nehéz annak lenni. – vágott vissza az anya.

- Szóval az apánk miatt hagytál el minket? – kérdezte Tommy.

- Tommy,kérlek – szólt Lina az öccsére.

- Ne hallgattass el engem! Tudni akarom, hogy miért nem kellettünk neki. Mi volt fontosabb a gyerekeinél és miért nem érdekeltük. –fakadt ki Tommy.

- Kisfiam! Ne mondd ezt! Nem volt egy nap sem az életemben, hogy ne gondoltam volna rád és a nővéredre. – mondta Margaret.

- Akkor miért csak most kerestél meg minket? –kérdezte Tommy.

- Már nagyok vagytok és most már biztosan megértitek, hogy miért mentem el annak idején.

- Halljuk csak! – emelte fel a hangját Tommy.

- Kiskorotokban egész nap mellettetek voltam. Ha betegek voltatok, én virrasztottam mellettetek. Egész nap sürögtem - forogtam. Aztán, amikor iskolások lettetek elmentem ugyebár dolgozni, amikor délután hazamentem tanultam veletek és vezettem a háztartást közben. Elfáradtam.

Az édesapátokat alig láttam, semmiben nem segített. Folyton az irodában ült. – mondta az anya.

- Mert azt akarta, hogy semmiben sem szenvedjünk hiányt. – mondta Lina.

- De akkor sem normális, hogy egy férj és feleség alig találkoznak. Elhidegültünk egymástól.

- Viszont mással összemelegedtél. - mondta Tommy. Molly ránézett a fiúra, de egyáltalán nem rosszallóan. Tudta, hogy hasonló helyzetben ő is olyan lenne, mint amilyen Tommy.

- Joseph törődött velem. Rájöttem, hogy az pátokkal sosem lesz semmi sem a régi. Adtam hát egy új esélyt magamnak. – mondta teljes nyugodtsággal Margaret.

- Tudod, ezzel nem is lenne semmi baj. A kérdés az, hogy rólunk miért mondtál le? – várt az igazságra a fiú.

- Tommy, nem olyan egyszerű ez a történet, mint ahogyan azt te gondolod. – mentegetőzött az anya.

- Talán ha elmesélnéd, megértenénk! – szólt közbe Lina.

- Rendben. Hallgassatok végig és ne szóljatok közbe, kérlek! Az apátok rettentő féltékeny ember volt, annak ellenére, hogy a házasságunk utolsó két évében egyszer sem mondta, hogy szeret.

Megtalált nálam egy telefonszámot. Egy általános iskolás osztálytársamé volt. Veszekedtünk és végül megütött. Úgy éreztem, hogy nincs maradásom olyan ember mellett, aki képes lenne megverni. Főleg, hogy tudtam, hogy Joseph szeret, és sosem hanyagolna el vagy bántana engem.

Elmentem hát itthonról, Joseph pedig befogadott.

Apátok is ismerte őt és aztán megtudta a dolgot. Azt mondta, hogy többet a közeletekbe sem mehetek. - mondta Margaret.

- Hihetetlen. Nem tudom apánkról elképzelni – mondta Lina.

- Pedig így volt, lányom! – válaszolta az anya.

- Tegyük fel, hogy így volt. Miért nem fordultál a bírósághoz? – kérdezte Tommy.

- Féltem apátoktól.

- Tegyük fel, hogy volt okod félni tőle, ezért nem tettél semmit, amíg gyerekek voltunk. Miért nem kerestél minket, amikor nagykorúak lettünk?- forszírozta az esetet Tommy. Molly eközben megsimogatta szerelme kezét. A lány tudta, hogy semmiképp sem kaphat Tommy olyan választ az édesanyjától, ami miatt elfogadható lenne, hogy eldobta magától a 10 éves Tommyt és az alig 12 esztendős Linát.

- Féltem, hogy hogyan fogtok reagálni.

- És most nem félsz? – kérdezte Tommy.

- Szükségem van rátok. Nem akarok több karácsonyt nélkületek. – mondta az anya.

- Vágjuk fel a tortát! – ajánlotta Lina.

- Gyönyörű szép. – mondta Molly.

- Anya vette. – mondta Lina.

- Remélem, hogy finom is – mondta Margaret.

- Máris hozok innivalót – és Lina egy tálcával a kezében tért vissza.

- Mesélj magadról, Molly! Mivel foglalkozol? Nagyon ismerős vagy nekem. – kérdezte Margaret.

- A tehetségkutatóban szerepelek. –válaszolta Molly.

- Amelyikben Susie Heart vokalistákat keres –egészítette ki Tommy a barátnőjét.

- Te énekelted a The winner takes it all-t, ugye?

- Igen, asszonyom. –válaszolt egy mosoly keretében Molly.

- Nagyon szép volt és hiteles is. –dicsérte a lányt Margaret.

- Köszönöm szépen.

Tommy nekilátott a torta felvágásának.

Mindenkinek ízlett a sütemény.

Egyszer csak telefoncsörgés hallatszott az egyik belső szobából.

- Oh, ez az enyém lesz, már is jövök. – mondta Margaret.

A nő a szobába sietett. Azt hitte, hogy becsukódott a szobaajtó, de valójában már rég elromlott és kinyílt a nő után.

Ennek az ajtónak köszönhetően egyértelművé vált, hogy tizenhét év után miért tért vissza Margaret a gyerekeihez.

A telefoncsörgés után két percig semmi sem hallatszott, aztán jól hallhatóan Margaret azt mondta:

 „Dehogy mondtam el. Nem állhatok azzal elő, hogy kell valamelyikük veséje. Szép lassan úgyis megszerzem majd.”

Amikor kijött a szobából, Lina már az ajtó előtt állt és halkan azt mondta:

- Most.

- Most? Mit szeretnél mondani? – Margaret nem értette, hogy a lánya miről beszél.   

- Most takarodj innen és soha vissza se gyere! –mondta határozottan Lina.

- Na, de kislányom –kezdett volna mentegetőzésbe Margaret.

- Te nem minket akarsz, csak egy vesét. Ugyanúgy nem számítunk neked, ahogy eddig sem. – kiabált Lina.

- Látod, már, hogy sosem fog megváltozni? De az én vesémet nem kapja meg, az biztos – jelentette ki Tommy.

- Bármikor meghalhatok. Az anyátok vagyok, én hoztalak titeket a világra, segítenetek kell.

- Pakold össze a cuccaidat – mondta Lina.

A nő ezt meg is tette, majd ismét magyarázkodásba kezdett volna, ha hagyják szóhoz jutni.

- Kifelé! –mondta Tommy.

A Walsh - testvérek édesanyja a kijárat felé vette az irányt, majd az ajtóban azt mondta:

- Meg fogjátok bánni, de akkor már késő lesz. Túl késő.

Margaret becsapta maga mögött az ajtót.

- Ne haragudj, hogy nem hittem neked – fordult Tommyhoz a nővére.

- Ugyan! Nem tudhattad. – mondta Tommy.

- Hogy hihettem, hogy tényleg mi hiányzunk neki? –okolta magát Lina.

- Természetes, hogy azt remélted, hogy édesanyátok megjelenésével kicsit visszakaphatjátok a gyermekkorotokat, amid addig volt, amíg el nem ment Margaret asszony a háztól. –adta a lány tudtára Molly, hogy megérti őt.

- Inkább neked és Niának kellett volna itt lennetek, mint neki. – ismerte be Lina.

- Felejtsük el az egészet, ne legyen rossz kedvünk emiatt. –mondta Molly.

- Nektek jól telt a tegnap délután és a mai nap? – kérdezte Lina.

- Igen, minden rendben volt. - mondta Tommy.

- Annyira szépek vagytok együtt. Jó rátok nézni. – mondta őszintén Lina.

- Köszönjük szépen. –vigyorgott Molly fülig érő mosollyal.

- Nem ülünk a kanapéra? Az kényelmesebb – ajánlotta fel Tommy.

Lina igazat adott neki és mindhárman helyet foglaltak a kanapén. Tommy átkarolta Mollyt és elkezdte mesélni, hogy mivel töltötték az időt Mollyéknál.

A beszélgetésre csak kissé nyomta rá a hangulatát a családi dráma.

Mollynak ideje volt hazamennie, Tommy pedig felajánlotta, hogy hazaviszi.

Molly kitalálta, hogy menjenek gyalog, hogy a friss levegőn kéz a kézben sétáljanak. Természetesen Tommy nem tudott nemet mondani.

Sejtette, hogy Molly jobb kedvre akarja deríteni és Margaret - ről lesz.

Tommy jól sejtette:

- Ugye ha valaki erről a karácsonyról fog beszélni, neked nem ez a dolog fog eszedbe jutni? – kérdezte Molly.

- Nem elsősorban ez a dolog. Inkább az angyalka, aki a karjaimban aludt.

- Te örök romantikus! – simogatta mega fiú arcát bohókásan Molly.

- Megcsókolhatlak?

Molly nem válaszolt, csak bólintott.

Tommy hozzá lépett, Molly a vállára tette a kezét és a lámpafény alatt a szikrázó hóesésben megszűnt a világ a két szerető szív számára.

- Minden rendben lesz! –mondta Molly. - Tudom, hogy rossz érzés lehet neked, hogy megint csalódtál az édesanyádban, de jobb, hogy most derült ki.

- Tudom. Hogy lehet ilyen velünk?

- Nem tudom, Tommy. Nem tudom. De én itt vagyok veled és mindig melletted leszek. - mondta Molly és szájon puszilta a fiút.

- Annyira szerettem volna, ha négyesben töltjük a karácsonyt. Az, hogy anyám megjelent csak tönkretette a hangulatot. Ne haragudj! – mondta Tommy.

- Nekem akkor is örök emlék lesz, mert ez volt az első karácsonyom veled.

- Vajon mivel érdemeltelek ki? – vigyorgott Tommy.

- A szíveddel. - válaszolta Molly.

- Tudod, ez is hiányozhatott Daisyből.

- Micsoda? – vált kíváncsivá Molly.

- Együtt érzett velem, ha panaszkodtam, de sosem tudott jobb kedvre deríteni. Neked még ez is sikerül. Hihetetlen vagy. Bizonyára te vagy a kárpótlás, amiért az anyám egy boszorka. – mondta őszintén Tommy.

Molly elnevette magát:

- De a torta legalább finom volt.

- Nekem a ti sütitek jobban tetszett. Abban két szív és két lélek volt, anyáméban meg csak a cukrász kreativitása. Semmi más. - árnyalta Tommy a barátnője kijelentését.

Már sötét fátyol ereszkedett alá az égből és lágyan olvadt az atmoszférába.

Lassacskán Mollyék házához ért a pár.

Még egyszer megcsókolták egymást és jó éjszakát kívántak egymásnak.

A búcsút követően vajon gondolták-e, hogy mindkettejük fejében egy dolog jár?

Mert mindketten tudni vélték, hogy holnap ugyan már nem a szeretet ünnepe lesz, csak egy átlagos nap, mégis több szeretet lehet benne, mint ebben a két napban, amit Tommy édesanyja kétszínű számításokkal húzott át.

Mert, ahogy a dalban is van:

 „It’s a new dawn

  It’s a new day

  It’s a new life

  For me”

26.Karácsony első napja

Kint mindent elsöprő hóvihar dúlt.

A szél vadul kapta hátára az aprócska hópelyheket és addig körözött velük, amíg azok a földön nem landoltak.

A hótakaró beborított mindent. Az utcán minden csupa fehér volt.

Az útszéli lámpák fényénél volt a legigézőbb a hóesés. Minden egyes hópelyhet átjárt a fény és csillogóvá váltak.

Hajnali négy után Molly sírva és riadtan ébredt fel.

Álmában Tommyt látta, aki Jenny G. Low - t üldözte.

Világosság volt és mindenhol emberek voltak.

 Lina pedig keservesen sírt és véres volt a ruhája.

Molly keservesen sírt, mint egy kislány, akitől elvették a fagylaltját.

A keserű könnycseppek Tommy karján landoltak, aki végül felébredt:

- Mi történt? Miért sírsz, Molly?

- Tudod, hogy néha valóra válik, amit megálmodok. Félek, hogy megint ez lesz

- Mit álmodtál?

- Lina ruhája véres volt, te pedig Jenny - t üldözted.

- Tudsz valami a helyről? – kérdezte Tommy.

- Világosság volt. Sok embert láttam. Egy kisfiú öltönyben volt. Szőke volt. Nem tudom, hogy hol volt az egész.

- Kitaláljuk, ne sírj! Minden rendben lesz. – Tommy még közelebb húzta magához a lányt.

- Annyira félek, hogy baja lesz a nővérednek vagy neked.

- Attól nem, hogy neked? – kérdezte Tommy.

- Nem. Téged féltelek leginkább.

- Érdekes azok után, hogy ránk támadtak. Tényleg, erről nem is nagyon beszéltünk. Kivéve azt, amikor elmondtad, hogy megálmodtad az egészet.

- Igen, amikor majdnem megcsókoltál. – mondta Molly csillogó szemekkel.

- Végül meghittebb lett a fűzfánál.

- Igen. Életem legszebb napja volt. – puszilta meg Molly szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszemének vállát.

- Tudod, Molly én is aggódom. Emlékszel, hogy Lina majdnem elkésett a válogatóról, mert kiszúrták a kerekeit?

- Igen, atyaég! Most mihez kezdjünk? –é aggodalmaskodott Molly.

- Kedden, ahol vége lesz a karácsonynak, megkeresem Jenny G. Low – t. Addig Lina sem fog sehova sem menni. Ne aggódj, minden rendben lesz! Megoldjuk.

- Elmondjuk Linának?

- Nem tudom, egyelőre hallgassunk róla és Niának se mondd el! – javasolta Tommy.

- Rendben. – egyezett bele Molly.

- Most pedig aludjunk. Álmodj szépeket, Molly!

- Te is, édesem. – simogatta meg a lány a fiú bársonyos arcát.

Az éjszaka fennmaradó része teljes nyugalomban telt el.

Reggel legelőször Lina ébredt fel.

Széles vigyor ült ki az arcára, mikor meglátta az öccsét a kanapén aludva Molly mellett.

Nehezen is képzelte volna el, hogy külön töltsék a fiatalok az éjszakát, mikor egy házban vannak.

Lassacskán Tommy is felébredt:

- Jó reggelt, Linus! – dörzsölte a szemét a fiú.

- Szia, öcskös! Csak nem mozgalmas éjszakád volt? – nevetett az idősebbik testvér.

- Hogy érted? –Tommy nyilvánvalóan még nem volt ébren.

- Szerinted? – Lina a kanapén alvó Mollyra mutatott.

- Ó nem. Ugye nem hiszed, hogy Molly és én máris…?

- Hát a mai rohanó világban már semmit sem lehet tudni. Egy lány és egy fiú egy ágyban…

- Lina, nem ismerek rád! Molly sejtette, hogy gyanakodni fogsz, de én nem hittem el. Neked is csak azt mondhatom, amit neki: ő nekem ettől sokkalta többet jelent.

Biztos vagyok benne, hogy szeret és valamilyen szinten már korábban is sejtettem, de tudom, hogy ő még nincs készen erre, és én sem szeretnék túl gyorsan haladni. – mondta el véleményét mindenféle megvezetés nélkül Tommy.

-  Nyugi! Nem kell beszámolnod ezekről. Nem vagy már kisgyerek és Molly sem az. A ti dolgotok, csak vicceltem. Tudod, hogy örülök nektek. – mondta őszintén Lina.

- Tudom, és nagy szerencse. Nehéz lenne két tűz között állnom.

- Megfogtad az Isten lábát ezzel a lánnyal. Becsüld meg! Olyan, mintha egy angyal feküdne a kanapénkon.

- Úgy lesz, mindig mellette leszek. Imádom, és nem csak olyan, mintha egy angyal lenne, ő egy angyal. Az én angyalom.  Azt hittem, hogy Daisy után nincs élet, de tévedtem. Tudod, akkor, amikor ő meghalt, belőlem is elveszett valami. Nem azért nem beszéltem veled soha erről, mert nem bízok benned.

- Tudom, hogy nem egyszerű dolgok ezek. – adta öccse tudtára Lina, hogy megérti őt.

- Nem akartam gyengének látszani. Valószínűleg elsírtam volna magam, ha megemlítem akár csak a nevét.

-A testvéred vagyok, előttem bármikor sírhatsz.

- Oh, Lina, ez nem igaz. Milyen férfi az, aki folyton az egereket itatja?

- Érzelmes. Attól még, hogy valaki nem egy érzéketlen fatuskó, lehet férfias. Valószínűleg gyorsabban túl lettél volna, ha megosztod velem.

- Tudom, de Mollynak a puszta jelenléte erőt adott. – vallotta meg Tommy.

- Látszott, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lettél az utóbbi néhány hónapban.

- Szerinted velem lesz örökké? Megérdemlem egyáltalán?

- Örökké nem, de élete végéig szerintem igen. Hogy megérdemled-e? Egyértelműen meg. Ő egy kivételes lány, de te is különleges vagy. Jó ember vagy. Becsületre méltó a szorgalmatok, a kitartásotok és a kedvességetek. – fejtette ki a témát Lina.

- Azért elég sokat köszönhetek neked. Örülök, hogy a testvérem vagy. Pontosabban fogalmazva örülök, hogy te vagy a testvérem-.– Tommy valóban hálás volt a nővérének.

- Néha olyan, mintha ugyanaz az aranyos kisgyerek lennél, mint kiskorodban.

- Az az aranyos kisgyerek, aki az anyjának sem kellett?

- Tommy! – Lina gyűlölte hallani, ahogy az öccse önmagát vádolja amiatt, hogy az anyjuk eltűnt az életükből.

- Ez az igazság, nem?

- Nem miattad lépett le. Miért okolod magad? – húzta fel a szemöldökét Lina.

- Ha olyan eget rengetően jó kis srác lettem volna, nem tudott volna elhagyni. – adta elő elméletét a fiú.

- Jó srác voltál akkor is, különben is, engem is elhagyott.

- Persze, de te akkor már ügyes és önálló voltál, én meg egy alig tíz éves kisfiú. Nem gondolt arra, hogy mi lesz, ha te megunod, hogy anyáskodj felettem. Mi lett volna, ha rossz testvérek lettünk volna? – fejtette ki bővebben a gondolatait Tommy.

- Ő azért ment el, mert azt a férfit választotta. Nem te vagy a hibás! Valószínűleg fogalma sincs, hogy mit vesztett. –veregette meg Lina a testvére vállát, aki megpuszilta a lány homlokát.

- Tudod, Mollynak is hiányzik az anyukája. Én is úgy vagyok, ahogy ő: néha elképzelem, hogy milyen lenne, ha az életem része lenne. Vajon mit szólna a munkához? Kedvelné - e Mollyt?

- Nézd, ő döntése volt az egész. Később megkereshetett volna minket, de nem tette. Ne is gondolj rá! Azokkal kell foglalkoznod, akik tényleg szeretnek és megérdemlik a törődésedet. –próbált tanácsot adni a lány.

- Molly is valami ilyesmit mondott.

- Talán érdemes lenne hallgatnod rá. Bár én csak kevés ideje ismerem, de kívülről úgy látszik, hogy akkora erő van benne, hogy az leírhatatlan. Őszintén mondom, hogy Molly véleményére érdemes adnod. Nem azért, mert az előbb én is az ő véleményét fogalmaztam meg, hanem mert van benne valami, ami nagy intellektusra vall.

Például bármennyire is próbálja palástolni, látszik, hogy minden válogató előtt nagyon izgatott, de ahogy a színpadra lép, mintha valaki más lenne. Olyan, mint egy királynő és az emberek imádják.

Szerintem nem is tudja, hogy közel sem olyan elveszett lélek, mint ahogy azt ő gondolja. – mondta Lina, miközben nekiállt a teafőzésnek.

A víz még nem volt forró.

- Igazad lehet. Nekem is úgy tűnik, hogy sokkal erősebb, mint hiszi. Majd segítek neki, hogy felszabadultabb legyen, és ne kételkedjen magában illetve a lehetőségeiben. –mondta Tommy határozottan.

Eközben a víz felforrt és alkalmassá vált a narancs ízű tea filter feloldására, melyet Lina egy fém dobozkából vett elő.

A kristályosan gőzölgő víz rögtön elegyedett a filterrel, tehát a semlegességet felváltotta a forró narancsos fuvallat, ami az ünnep légkörébe tökéletesen beillett.

- Mindenkinek szép ajándékot adtál. Lassacskán Nia karrierje is beindul, ugye? - mutatott valós érdeklődést Nia színészi karrierje iránt Tommy nővére.

- Remélem, hogy egyre több ajánlatot fog kapni. Megérdemelné. – válaszolta Tommy.

- Biztos így lesz. – bizakodott Lina, s közben elejtett egy kanalat. A zörejre Molly azonnal felébredt.

- Jó reggelt! Mennyi az idő?  - kérdezte kissé álmosan Molly.

- Ne haragudj, hogy felkeltettelek, látod, milyen ügyetlen vagyok. Lejtettem a kanalat. Mindjárt fél kilenc lesz. – szabadkozott Lina.

- Azért jól aludtál, ugye? – érdeklődött Tommy.

- Hát persze. Soha jobban. - mosolygott szelíden Molly.

Lina arcán is barátságos mosoly volt látható.

Néhány perccel később Nia is felébredt és a vendégszobából a többiekhez sietett:

- Szép jó reggelt mindenkinek!

- Szia. Hogy aludtál? – kérdezte Lina.

- Majdnem olyan volt, mint otthon. Kényelmes volt az ágy. – ásított Nia.

- Csak még korán van, ugye? – tapintott a lényegre Tommy.

- Hát még tudtam volna aludni, de talán elaludni nem fogok napközben. – Nia talán maga sem hitte el, amit mondott.

- Lassacskán hazamegyünk - mondta Molly.

- Ne siessetek! Maradjatok még – kérte kedvesen Lina a lányokat.

- Legalább a teát igyuk meg, aztán hazaviszlek titeket. – ajánlotta fel Tommy.

-  Végülis annyira nem sietünk… - nézet Molly Niára, mintha a beleegyezésére várna.

- Persze, megiszunk egy csésze teát veletek. – vágta rá Nia, csak azt nem értette, hogy Molly miért tesz úgy, mintha engedélyre lenne szüksége tőle. Végtére is neki is a barátai, evidens, hogy szívesen tölti velük a szabadideje jelentős részét.

Tommy megkérdezte, hogy nem zavarja-e a lányokat, ha bekapcsolja a rádiót, és miután engedélyt kapott, meg is tette.

Éppen a Last Christmas szólt, ami az egyik legmeghatározóbb karácsonyi dal.

A Wham! Világszerte híres slágerét meghallva Molly azonnal felkiáltott:

- Az Alcazar változata szebb és a klip is aranyos.

- Én nem ismerem őket. – mondta Lina.

- Molly tőlük énekelte a szerelmes dalt a legutóbbi válogatón. – osztotta meg az információt Tommy a nővérével.

Molly csak mosolygott és a szerelmére nézett. Tudta, hogy titkos arany szalag fogja át azt a pillanatot, amikor megosztotta a fiúval, hogy az a dal akkor és ott csak neki fog szólni.

Mint ahogyan senki nem is tudhatja azt sem, hogy az a dal örökké kettejük dala lesz.

- Nézzük csak meg, elvégre karácsonyi dal, most pedig karácsony van! – mondta Lina és bekapcsolta a számítógépet.

Molly megkereste a videót.

 A Walsh - testvéreket elnyűgözte a tiszta férfihang:

- Micsoda hang! –esett ámulatba Lina.

- Nagyon rózsaszín az egész, de öröm hallani ezt a hangot - mondta Tommy.

- Ő Andreas Lundstedt. Imádom a hangját. Annyira tiszta és gyönyörű, hogy azt el sem lehet hinni. – mondta Molly.

- Ha valaki azt mondja, hogy „hang”, Molly máris erre az emberre gondol. – egészítette ki barátnője mondandóját Nia.

- És én ezt megértem. – mondta Lina.

- Most viszont ideje lenne mennünk. –mondta Molly.

- Igen, de délután átjöhetnétek. - ajánlotta fel Nia.

- Meglátjuk. – mosolygott Lina.

- Én szívesen megyek. – vigyorgott Tommy.

- Ezt valahogy sejtettem. - hangzott Lina hangja.

- Szép dolog a szerelem – incselkedett Nia belelkesedve azon, hogy ebben Lina láthatólag a partnere.

- Most már tényleg menni akarok – színlelt haragot Molly és karon ragadta Niát.

A testvérek az ajtóig kísérték a lányokat, majd Lina elbúcsúzott tőlük, Tommy pedig a kocsihoz kísérte őket, majd hazavitte őket.

A hópelyhek az eddigieknél visszafogottabban közlekedtek a hűvös éterben: lassan szálltak a szél szárnyán és stabilan igyekeztek elárasztani a mindenséget csodálatra méltó tisztaságukkal, melyekkel ismét világot megváltó tündérek fagyos kristály csókjainak tűntek.

Minden annyira nyugodt és harmonikus volt, hogy Molly szája egyszerűen a füléig ért örömében.

- Mitől vagy ilyen boldog, drágám? – tűnt fel a nagy vidámság Tommynak is.

- Hálás vagyok.

- Kinek? –kérdezte a hátsó ülésen helyet foglaló Nia.

- A hópelyheknek, hogy varázslatossá teszik a tájat. A napsugaraknak, hogy életet lehelnek a legkopárabb létezőkbe. A szélnek, hogy azt susogja a fülembe, hogy nagyon szerencsés vagyok. Hálás vagyok a tudatnak, hogy ez így is van.

- Imádnivaló vagy. –Simogatta meg a lány combját a barátja.

Tommy leparkolt és kinyitotta az autó ajtaját először Mollynak, majd Niának.

Tommy és a mentorálltja, Nia elköszöntek egymástól, majd a lány elindult a házba.

Molly megölelte a fiút, aki észrevette, hogy elgondolkodott a lány valamin:

- Mire gondolsz?

- Sosem gondoltam, hogy valaki előtt ennyire meg tudok nyílni, mint előtted. – válaszolt a lány.

- Akkor ez az én érdemem?

- Igen, Tommy. Csak neked köszönhető. – Molly megpuszilta az ő mazsolaszemének bársonyos arcát.

- Szeretlek. – mondta Tommy.

- Én is szeretlek. Nagyon hideg van. Nem jössz be?

- Megyek haza. Lina biztosan vár már. – vetette el az ötletet a fiú.                    

- Jól van, de délután gyere! Ugye jössz?

- Persze. – mondta Tommy és megsimogatta a lány arcát.

A fiatalok hosszú csókban olvadtak össze, majd Tommy elhajtott a kocsijával.

Molly fülig érő szájjal sietett a lépcsőházban.

Amikor az ajtó elé ért, arra lett figyelmes, hogy valaki a nevét kiabálja. Giselle néni volt az.

- Jó napot, Giselle néni! Hogy van? –kérdezte udvariasan a lány.

- Nem is tudtam, hogy van barátod. – mondta nyájasan az idős asszony.

- Még nagyon friss a kapcsolatunk.

- Értem. Csak tudod, ez egy rendes ház, ahol gyerekek is mászkálnak. – utalt a nő a csókra, amit előző nap látott.

- Azok a rendes gyerekek nem szenvednek kárt attól, hogy én megcsókolom a barátomat. Az ilyesmi nem erkölcstelenség, elvégre ez már a huszonegyedik század. A z itt lakó gyerekek játszótéren csúnyaszavakat ordítanak egymás után.

Lana Smith-ék folyton ittasak. Az ő gyermeküket félti ennyire, Giselle néni? Vagy talán Jamie Madison-t, akit az apja a múlt hónapban félholtra vert? Szerintem itt kezdődnek a problémák, nem ott, hogy látnak egy szerelmes párt.

- Aranyom, ezek a gyerekek azt teszik, amit látnak a felnőttektől. - oktatta ki a lányt az öregasszony.

- Akkor zárják be őket a szobájukba. Sajnálom, de nem az én dolgom, hogy megneveljem őket. Vagy talán Ön mindenkit számon tart, hogy megfelelő példát mutat-e nekik? – dühödött be Molly.

- Az képtelenség lenne, de a környezetünkben élőkért felelősséggel tartozunk. – Giselle néni nem engedett.

- Csak egy csók volt, nem szerelmeskedtünk a lépcsőházban. Nem értem, hogy mi ezzel a baj…

- Semmiféle enyelgésnek nincs helye itt. – vitte fel a hangját Giselle néni.

- Önnek pedig a magánéletemben nincs helye. Ön nem állíthat szabályokat, mert egyenértékű lakos velem. – csapta be az ajtót Molly.

Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy pont a kicsit sem makulátlan előéletű szomszédja szólja meg azért, mert csókolózni látta:

- Ezt nem hiszem el!

- Mi a baj, Molly? Tommyval van a gond? – Nia el sem tudta képzelni, hogy mitől lett hirtelen feszült a barátnője.

- Nem. Giselle néni megállított, és kitalálta, hogy fogjuk vissza magunkat, mert a gyerekekre rossz hatással van, hogy Tommy és én csókolózunk.

- Persze, megállnak a növésben. A vénasszony még a középkorban él, ne is foglalkozz vele!- nevetett Nia.

- Nagyon erkölcsös lett mostanában. Mi jogon parancsolgat ő másoknak? Különben is, nem is látott minket senki, csak ő és a gazdag férje, akit soha sem szeretett a boszorka.

- Molly! Rád sem ismerek. Nagyon harcias lettél. – Nia valóban meglepődött, hiszen Molly ilyen apró-cseprő dolgokkal nem is szokott foglalkozni.

- Megfogadtam, hogyha egyszer Tommy az enyém lesz, akkor senki sem szakíthatja el tőlem. Ehhez tartom magam. – mondta Molly és töltött magának egy kis narancslevet.

- Nagyon helyes!- mondta Nia, aki őszintén nem értette, hogy miért foglalkozik Molly egy olyan nő véleményével, akinek semmi méltósága nincs.

A téli táj Molly Starfish hangulatához igazodott: vad szél kelt útjára és söpört végig a havas utcán.

A lányok sokáig bámulták a hóesést szótlanul, majd Molly megtörte a csendet:

- El tudod hinni, hogy szeret engem?

- Biztos vagyok benne. – mosolygott szelíden Nia.

- Érzem is. Csak vannak olyan pillanatok, amikor el sem hiszem, hogy ez az egész nem csak egy szép álom.

- Molly, nekem úgy tűnik, hogy te rajongasz ezért a fiúért. – jelentette ki Nia.

- Hát mondasz valamit. Szerinted ez baj? – kérdezte Molly csillogó szemekkel.

- Ugyan már! Ennyi baj legyen mindenkivel, és a világ jobb hely lesz!

- Nekem már a legjobb hely, mióta Ő velem van. – vigyorgott Molly.

- Ez nem is volt kérdéses. Szerencsére Lina is szeret téged. Tegnap beszélgettem vele, és nagyon jó véleménnyel van rólad. Teljesen biztos vagyok, hogy nem csak bájolog, tényleg örül, hogy te vagy az öccse választottja.

- Ennek örülök. Képzeld csak el, hogy milyen kellemetlen lenne a drágaságomnak, ha mindig bíráskodnia kellene közöttünk. Miket mondott rólam Lina?

- Lina úgy látja, hogy Tommy a csalódások után a munkába temetkezett, és nem is volt élete. Örül, hogy mostanában pozitívabb, többet nevet és tudja, hogy ez neked köszönhető.

Úgy vettem ki a szavaiból, hogy Tommy az utóbbi időben kezdett csak igazán feloldódni.

Ahogy hallgattam Linát, fülig ért a szám.

-  Miért? – kérdezte Molly.

- Tommy teljesen olyan, mint te. Ő is évekig észre sem vette, hogy mennyire kellesz neki, majd próbált elfelejteni téged. Azt hitte, hogy esélye sincs nálad. Aztán rájött, hogy nem hagyhatja, hogy ne válj az élete részévé. – vigyorgott Nia.

- Tényleg így voltam én is ezzel az egésszel. Lina nem mondta, hogy mikor határozta el, hogy meghódít? – kérdezte lelkesen Molly.

- Látod, még ezt is tudom. Amikor szeptemberben egyszer sétáltunk a parkban. Tudod, amikor bonyodalmak voltak a szereposztással.

- Igen. Nem is gondoltam volna, hogy feltűnt neki, hogy én is ott vagyok. Nagyon ideges volt.

- Persze, hogy ideges volt. Eva Ferguson mindenképpen főszereplő akart lenni… Végülis akkor jött rá a herceged, hogy veled az oldalán nyugodt élete lenne. – mesélte Nia.

- Azt hittem, hogy hiába nyugtatgattam.  – lepődött meg Molly.

- Hát nem, Linának beszámolt róla.

- Kész szerencse, hogy vagytok nekünk!- mondta Molly.

- Ugye- ugye. Egyébként még ha Giselle néni tudná, hogy Tommyval egy ágyban aludtál…

- Ezt te honnan tudod – lepődött meg Molly

- Éjjel kétszer is kimentem a mosdóba, és akkor láttalak titeket. Nagyon aranyosak voltatok, de nem sietitek el a dolgot?

- Nem történt semmi, csak ott aludt velem. – mentegetőzött Molly.

- Hát persze. Egy szerelmespár egy ágyban és alszanak, nagyon gyakori a mai világban.- ironizált Nia.

- Te bajod, ha nem hiszed el.

- Mindegy, ez a magányügyetek. Most pedig csapjunk össze valami finomságot! Ne csak másnapos menüt kapjon a herceged, ha eljön délután. -  vágott vissza Nia.

- Mindenképpen eljön, azt mondta. Sütünk valamit?

- Süssünk! Mire gondoltál? –kérdezte barátnőjét Nia.

- Csokis szeletre.

- Oh Molly, hogy én azt mennyire szeretem!

A liszt ártatlan fehérsége a lakásba is havas téli hangulatot csempészett.

Fél ötre, mire Tommy megérkezett, mindent elárasztott a sütemény fenséges illata, mely már a hűtőszekrényben volt.

Miután a fiú üdvözölte a lányokat, rögtön el is hangzott a kérdés Mollytól, hogy hol van Lina.

Tommy homlokán apró ráncok keletkeztek:

- Beállított az anyánk.

- Anyukátok ott van, te pedig átjöttél ide? – Nia nem értette, hogy Tommy miért nincs az anyjával és Linával otthon.

- Nia, ez nem ilyen egyszerű. - mondta Molly.

- Elhagyta a családját.  Tizenhét évig nem volt kíváncsi ránk. Most felbukkant és azt hiszi, hogy minden róla fog szólni?Lina pedig asszisztál ehhez,sürög-forog,hogy az a nő-aki nekünk szinte idegen,de az anyánknak nevezi magát- jól érezze magát. Én erre nem vagyok képes. Inkább töltöm veletek a karácsonyt. Végülis ez a szeretet ünnepe, nem pedig az idegenekkel való bájologásé. – mondta feldúltan Tommy.

- Oh, drágám. - ölelte meg Molly a fiút.

- Tudod, az a legrosszabb, hogy átjött hozzánk a szomszéd fiú, Ad. Az anyám ránk nézett, és látszott rajta, hogy azt sem tudja, hogy ki a fia.

- Jézusom! Egyébként nem lehet, hogy Lina is csak muszájból szolgálja ki? – kérdezte Nia.

- Fogalmam sincs, nagyon a kedvére akar tenni. – válaszolta Tommy.

- Addig maradsz nálunk, ameddig csak szeretnél, ugye Nia? –

- Hát persze. Tommy sosem zavar. - mosolygott Nia.

- Köszönöm, még inkább te vagy a kedvenc színésznőm. Molly téged pedig egyszerűen imádlak. Eljönnél velem egy rövid sétára?

- Persze, szívesen. Csak húzok kabátot. – Molly gyorsan fel is vette a meleg kabátot.

- Miután visszajöttök, megkóstoljuk a sütit! - kiabált a távozó szerelmespár után Nia.

A fiatalok a közeli park felé vették az irányt. Természetesen kézen fogva.

- Nem akarom, hogy rosszkedvű legyél. - mondta Molly.

- Úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Undorító színjáték az egész. Ráadásul olyan, mintha Lina meg sem értene engem.

- Nem tudom, hogy Lina miért megy bele, de lehet, hogy ez csak egy menekülési mechanizmus. - mondta Molly.

- Mire gondolsz? – pillantott a lányra nagy szemekkel a szomorú fiú.

- Talán azt hiszi, hogy ha úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, akkor minden olyan lesz, mint amikor még együtt volt a család.

- Az már soha nem lesz olyan. – mondta Tommy és a tekintetét a havas földre szegezte.

- Annyira szívesen mondanám, hogy ne mondj ilyeneket, de az az igazság, hogy igazad van. Úgy látom, hogy te sosem fogsz megbocsájtani anyukádnak. Meg is tudlak érteni.

- Nálatok is ilyesmi a helyzet. – jött rá Tommy.

- Igen. Én sem hiányzom a szüleimnek. – Molly hangjában semmiféle keserűség nem volt. Már megszokta a helyzetet és természetesnek vette azt.

- Csak legalább ők nem találnak meg karácsonykor bájologni és ingyen vacsorázni.

- Igaz. – nevetett Molly.

- Örülök, hogy megértesz. Azt hittem, hogy azt mondod, hogy bocsássak meg anyámnak. - nézett a lányra Tommy.

- Ugyan! Egy részről nem hiszem, hogy el lehet felejteni, hogy magatokra hagyott egy férfi miatt, ráadásul később sem keresett meg titeket. Másrészről pedig értelmes, felnőtt vagy, meg fogsz bocsátani magadtól is, ha meg szeretnéd tenni, nincs szükség arra, hogy én akadékoskodjak.

- Molly! A barátnőm vagy, nem akadékoskodás, ha beleszólsz az életembe. Te is a részese vagy már, szerencsére. – mondta komoly hangon Tommy.

- Igaz, csak néha még mindig hihetetlen.

- Nekem is, Molly, nekem is, de legalább miattad nem kell szomorkodnom.

- Lina miatt sem kellene. Meglátod, hogy minden rendben lesz. Elvégre mit is tehetett volna, mikor megjött anyukátok? Dobta volna ki? – hangzott az ironikus kérdés Molly szájából.

- Akár.

- Ugyan, Tommy! Lehet, hogy annak is oka volt, hogy elment. Senki sem megy el csak úgy. – mondta félénken Molly.

- Az lehet, hogy oka volt annak, hogy ott hagyta apánkat, de arra nincs mentség, hogy ránk sem volt kíváncsi tizenhét évig.

- Igaz, de legalább így többet vagy velem. – találta meg a lány az egyetlen pozitívumot.

- Lassan vissza kellene mennünk, a süti nagyon hívogató dolog.

- Szóval, uram Ön lecserélné a barátnőjét egy kis süteményre- kérdezte Molly dívás eleganciával.

Tommy persze részt vett a játékban:

- Hogyan gondolhat ilyet, hölgyem? Kiskegyed szerelme nekem maga a mindenséget jelentő csokoládétenger, ha a világ egy nagy torta lenne, sem választanám Ön helyett. – mondta arisztokratikusan.

- Induljunk, hercegem!

A fiatalok a visszafelé vezető úton az utolsó válogatóról beszélgettek:

- Mit fogsz énekelni? – érdeklődött Tommy a dalválasztást illetően.

- Az Aftermath - et Adam Lambert - től.

- Jó választás. Van üzenete. – támogatta Molly tervét Tommy.

- Szerinted van esélyem nyerni?

- Igen, de ha nem így lesz, akkor Susie Heart menjen fülészetre. – mondta férfias határozottsággal Tommy.

- Nem is meséltem, hogy ki állított meg az ajtóban. – jutott eszébe a Giselle - incidens a vörös hajú lánynak.

- Mesélj csak!

- Giselle néni letolt, hogy milyen példát mutatunk a házban élő gyerekeknek.

- Miért, mit csináltatok?- Tommy nem is gondolt arra, hogy az előző napi csókkal lehetett baja az idős asszonynak.

- Mit csináltatok? Nem Nia és én, hanem te és én vagyunk a ludasok. – mosolygott Molly.

- Ugye nem a…- Tommy nem tudta befejezni a mondatot, mert Molly rögtön megtette helyette:

- De - de, a csók.             

- Ahhoz képest, hogy csak érdekházasságban él, nagyon bátran ítélkezik.

- Hát igen, de nem fogom azt tenni, amit ő mond. - amikor Molly ezt mondta, már az ajtó elé értek, ahol előre engedte őt szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszeme.

- Már fel is vágtam a sütit. - húzódott egy széles vigyor Nia arcán.

- Ezt jól tetted! – mondta Tommy éppen úgy, mintha csak Linával beszélne.             

- Üljetek le, máris az asztalhoz viszem, csak, hogy lássátok, mennyire kedves vagy. - Nia így is tett.

Tommy szeme felcsillant, ahogy beleharapott a csokis csodás:

- Mennyei.

- Vegyél még belőle! – bíztatta Molly az (álom)hercegét,aki kapott az alkalmon.

Hat óra után sikerült a lányoknak meggyőzni őt, hogy hívja fel a nővérét:

- Halló, Tommy vagyok.

- Szia! Nem jössz lassan haza?

- Anyánkkal mi lesz? – tért ki a válaszadás elől Tommy.

- Itt marad holnap délutánig. – válaszolta Lina némi félelemmel a hangjában.

- Én ma itt alszom Mollynál.

- Tommy miért csinálod ezt? – kérdezte Lina.

- Hálásnak kellene lennem, mert 1994 óta most jött el hozzánk először? Lehet, hogy ő szült, de nem viselkedett úgy, mint egy anya.

- Már megbánta. Tommy, nem tudhatjuk, hogy miért hagyta el apát.

- Lina, kérlek! Attól, hogy itt hagyta az apánkat, még nem kellett volna előlünk is eltűnni.

- Ezt majd megbeszéljük személyesen. Most leteszem, mert lassan befejezi a fürdést. Mikor jössz haza holnap? - kérdezte kissé letörten Lina.

- Nem tudom, majd meglátjuk. Érezd jól magad! Szia, Lina!

- Vigyázz magadra, szia! – tette le a telefont Lina.

Tommy sápadtan, üveges tekintettel révedt a semmibe. Kettős érzés kavargott benne: egyrészről úgy érezte, hogy Lina cserbenhagyja, és az anyjukat választja helyette, másrészről pedig gyerekesnek vélte, hogy ilyesmi eszébe jutott egyáltalán.

Molly látta rajta, hogy nem tud mit kezdeni a jelenlegi helyzettel, de emlékeztette beszélgetésükre:

- Ne felejtsd el, amit mondtam!

- Igazad van. Csak azzal foglalkozom, amivel, és akivel érdemes.

- Helyes. - Molly örült, hogy nem potyára beszélt neki.               

A nap további részében karácsonyi filmeket néztek,gyönyörködtek a színpompás fában, beszélgettek, megvacsoráztak, megfürödtek. Aztán ideje volt nyugovóra térni.             

- Itt fogok aludni? - mutatott Tommy a kanapéra.

- Nem. Múltkor itt aludtam és nagyon megfájdult a derekam. Szóval a hátad épségének érdekében ma is velem alszol, rendben? – csempészett egy kis huncutságot a kérdésbe Molly. Tommy válasza nagyon is kiszámítható volt:

-A lehető legnagyobb rendben van.

- Én megyek is a szobámba és megkeresem a füldugóimat. – élcelődött Nia.

- Szégyelld magad, Nia! – hangzott egy nevetés közben Mollytól.

- Vigyázz! Még a végén nem te leszel a kedvenc színésznőm! – incselkedett Tommy.

- Tényleg jobb lesz, ha megyek. Álmodjatok szépeket! – Nia bement a szobájába.

- Jó éjszakát! –köszönt el Tommy. - Köszi, hogy itt maradhattam.

- Ugyan! Semmiség.

- Szia, Nia!- köszönt el Molly a barátnőjétől.

A fiatalok kézen fogva mentek Molly szobájába.      

- Ugye ezt már nem fogja elhinni Nia? – jutott eszébe Tommynak.

- Már azt sem hitte el, hogy a múlt éjszakát csak alvással töltöttük.

-A nővérem sem. – osztotta meg a dolgot barátnőjével a fiú.

- Te elhinnéd nekik, a helyükben? – kérdezte Molly.                                                                           

- Persze. Persze, hogy nem hinném el. - nevetett a fiú, majd Molly is hahotázásban tört ki.

- A mai világban nem is sokan alszanak kétszer együtt anélkül, hogy lefeküdnének.

- Hát úgy tűnik, mi különlegesek vagyunk, Mollym. – az ágyon fekvő Tommy most először szólította így a lányt, aki mellé feküdt.

- Ezt a pillanatot csillámló arany dobozba zárnám, és örökre megtartanám. – fejezte ki Molly, hogy mennyire örül kedvese jelenlétének.

- Az a doboz lehetne a házunk. Mondjuk, ha lehet, azért ne legyen csillogós arany színe.

- Érdekes azt hallani, hogy a „házunk”. - nézett Molly a fiúra.

- Pedig az egyik kulcs is nálad van, van bizonyítéka, hogy komolyan gondolom.

- Tudom, Tommy, de ugye nem sietjük el ezt az egészet?

- Nem hiszem. Én rég óta szeretlek, biztos vagyok magamban.

- Én is. Csak én még tapasztalatlan vagyok. Egy barátom volt, még gimis koromban.

- Velünk minden rendben lesz. Mindig. Ha valami gond merül fel, meg kell beszélnünk, ennyi. Sokan vesztik el egymást félreértések és titkolózások miatt.

- Igazad lehet. Szeretem, hogy ilyen értelmes fejed van- bújt oda a fiúhoz Molly.

A meleg szoba pihe-puha franciaágyában a fiatalok lassan mély álomba szenderültek.

25.Szenteste

Molly Szenteste napján negyed tíz után pár perccel arra ébredt, hogy minden csodálatos karácsonyi pompában úszik.

A kis lakást különös karácsonyi illatfelhő járta át: narancs, szegfűszeg, mézeskalács, fenyő és vanília habkönnyű keveréke.

Nia, mint szorgos kis karácsonyi manó, ügyesen varázsolt a semmiből csodálatos, ünnepi hangulatot.

Az ajtóra nem akármilyen dísz került, hiszen sosem hagyományos koszorút tesznek oda a lányok, hanem egy fenyő alakú ajtódíszt, amin egy kis műfenyőn kívül néhány termés utánzata és némi csillám is van.

A nappaliba, a kanapé előtt elhelyezett kisasztalra került az igazi adventi koszorú, ami jelen esetben a sok tennivaló miatt inkább karácsonyi koszorú lett, hiszen adventkor sem híre, sem hamva nem volt még.

Hatalmas fenyős koszorú volt, melynek gyertyái és díszei arany harmóniában úsztak.

A tömzsi tobozok tompaságát a csillámok között lévő, citrusos atmoszférát őrző narancs szeletek törték meg. Bár gyönyörű volt, Mollynak mégis eszébe jutott az első adventi koszorú, ami még a szülőházában volt. Kagylókkal és tengericsillagokkal díszített, lila-kék kockás masnival átkötött parányi koszorú.

Molly szíve összeszorult, mikor arra gondolt, hogy élete hátralevő részében sosem töltheti az ünnepeket szüleivel, a kiskoszorún égő gyertyák szelíd lángját figyelve.

Molly hálátlannak érezte magát, amiért azok után vágyakozik, akik tudomást sem vesznek róla, ahelyett, hogy örülne annak, hogy Nia és Lina tényleg igaz barátai illetve annak, hogy viszonylag korán megtalálta másik felét Tommy személyében, aki a tenyerén hordozza őt.

Amint a fiúra gondolt, rögtön jobb kedve lett.

Még a filmeken sem látott olyan csodálatos jelenetet, mint ami a fagyöngyös fűz alatt kettejük között lezajlott.

Molly kissé izgatott volt amiatt, hogy a karácsonyt részben Lináéknál töltik, nem pedig itthon

Állítottak egy kisebb fát, ami roskadozott a színes gömböktől, illatos mézeskalácsoktól, harangocskáktól, csillagoktól és angyalkáktól.

Fa nélkül a karácsony olyan lett volna, mint az élet levegő nélkül.

A karácsony a lányokból kihozta a gyermeket, ami teljesen érthető, hiszen a szeretet ünnepén mindenkit átjár egy mágikus és egyedülálló érzés.

Egy pillanat alatt sűrű ködfátyol rejti el a mindennapi problémákat és az emberek végre szívűk minden szeretetét idilli hangulatban adhatják át szeretteiknek és sok esetben a világnak is.

Ilyenkor mindenki kicsit jobb szeretne lenni, a karácsony szelleme kedvezően hat az emberekre.

- Neked nem lesz furcsa, hogy nem itthon töltjük az ünnepeket?- kérdezte Molly

- Nem az a lényeg, hogy hol, hanem, hogy kivel.

- Tudom, és biztosan jó is lesz, de azért más is lesz.

- Persze, jobb! Te miért gondolkodsz minden értelmetlenségen ennyit? – kérdezte Nia. - Csak nem mondjuk le az álomherceg és testvére meghívását azért, mert ragaszkodsz ehhez az ócska lakáshoz? - emelte fel a hangját Nia.

- Nem akarok veszekedni veled, főleg nem ma. Nem azt mondtam, hogy nem lesz jó, csak azt, hogy furcsa lesz. Nekem az lesz, mert én megszoktam, hogy mindig itt karácsonyozunk ketten.

- Én sem akarok veszekedni, csak egyszerűen nem értelek.

- Nem kell mindig mindent értened. - mondta Molly.

Szerette Niát, de néha már kicsit terhes volt neki, hogy a lány milyen intenzitással éli bele magát Molly dolgaiba.

- Ne haragudj. Túlzásba estem - mondta Nia.

- Nem haragszom, de csak tudom, hogy mit érzek…

- Igazad van Molly, csak elragadtattam magam. Szeretlek titeket és nem akarom, hogy értelmetlenségek miatt külön legyetek.

- Tudom, és megértelek, csak ne forgasd ki a szavaimat, inkább nézd meg, hogy hogyan áll az ebéd! - mondta Molly.

- Jó. – sóhajtott. Nia nem hiányolta a „kérlek” szócskát. Fel sem tűnt neki, hogy ez nem hangzott el Molly szájából.

Az ebéd már el is készült.

Nia hatalmas porcelánedénybe merítette a forrón gőzölgő halászlevet.

A második fogás is az asztalon landolt: egy ugyancsak hatalmas, lapos, két részre osztott porcelánedény egyik felén sült hal, másik felén majonézes krumpli volt.

Molly merített mindkettőjüknek a halléból.

A tésztát körül ölelte a meleg leves, melyben a halhús békésen letelepedett.

A második fogás után egy kis henyélés következett.

A lányok a kanapén ülve dicsőítették a karácsonyfa szépségét, hiszen a jóllakottságtól moccanni sem tudtak.

Később a fürdőszoba és a kozmetikumok rabságába estek a lányok.

A korrektor jótékonyan fedte el Molly aprócska bőrhibáit, majd a lágyan takaró vékony púderréteggel kiegészülve halványította a szeplőcskéket.

Bőréhez passzoló, világos árnyalatú bézs színű szemhéjpúdert választott.

Ébenfekete szempillaspirál került pilláira, és már vette is elő a tűhegyesre hegyezett fekete szemceruzát, mikor megcsörrent a mobilja.

A telefon kijelzőjén Tommy neve volt olvasható.

- Szia, drágám! Hogy vagy?- a lelkesedés testet öltött Molly csengő hangjában.

- Oh, az etikett azt írja, hogy nekem kell üdvözölnöm téged. - nevetett Tommy.

- Az etikett nem tudja, hogy Mollynak mennyire hiányzik Tommy. - vágta rá a lány.

- Ráérsz? Szeretnék veled találkozni, elviszlek valahová.

- A vacsora előtt? – lepődött meg kissé Molly.

- Nem. Most. – hangzott a válasz

- Na, de Tommy…

- Tíz perc múlva nálatok vagyok, jó?

- Várlak, szívem. – Molly repesett az örömtől, majd a telefonhívás befejeztével használatba vette a már említett szemceruzát.

- Hallom, elmész itthonról álomherceggel. Csináljam meg a hajad? – ajánlotta fel segítségét Nia.

- Azt hiszem, már tudod is, hogy mit csinálsz vele. Hát hajrá, de aztán szép legyen ám! – utasította barátnőjét Molly.

- Kapsz a fejed tetejére egy laza fonatot, a hajvégeket kicsit begöndörítem.

- Pont tegnap vasaltam ki. - mondta Molly megszeppent hangon.

- Kár volt. Most visszagöndörítjük. Ehhez a frizurához jobb lesz úgy. – jelentette ki határozottan Nia.

- Csodás. Egyszer vasalom ki nagy nehezen, és akkor is begöndöríted. Mindegy, jobb is hullámosan. –egyezett bele a dologba a lány. Barátnője finom mozdulatokkal varázsolt fiatalos frizurát a kósza tincsekből.

- Nagyon tetszik. Köszönöm, Nia!

- Szerintem nagyon jól áll neked. A szádra viszont nem raknál valami élénkebb színt? Egy kis vadság nem ártana.

- Talán igazad van-mondta Molly és megfogadta a tanácsot, világos blúzát és nadrágját fekete ruhácskára váltotta.

Ekkor csengettek. Tommy volt az, széles vigyorral az arcán lépett be a kis lakásba.

Körbenézett és nem győzte dicsérni, hogy mennyire átjárja a kis lakást a szeretet ünnepének hangulata:

- Szinte falni lehet a karácsonyt. Nagyon szorgosak vagytok, szép munka.

- Kicsit későn kezdtük el, leginkább a válogatók miatt, de csak sikerült. - mondta Nia.

- Szerencsém van Niával, ő is karácsony- őrült. - mondta Molly –Imádja a készületeket.

- Ma este meglátjátok, hogy Lina is ilyen. A lakás teljes pompában úszik. Minden angyalkás, fenyős, télapós, csillagos, csengettyűs. Egészen olyan, mintha egy lakberendezési üzlet lenne karácsony előtt. Őrülten néz ki. – mondta Tommy.

- Tényleg, neked nem otthon kellene segítened a testvérednek? – kérte számon a barátját Molly, miközben a haját igazgatta.

- Tudod, drágám, már minden kész van, csak egy angyal hiányzik a fa alól, akit én most el szeretnék vinni valahova máshova.

- Vidd, csak!- bíztatta Nia a fiút.

- Viszem is, és majd együtt megyünk haza vacsorára. Te pedig egyedül is oda találsz hozzánk, ugye emlékszel, még az útvonalra?

- Még szép. Jó szórakozást és nehogy egymáshoz fagyjatok! – Látva a turbékoló gerlepárt, Nia nem bírta ki, hogy ne tegyen valamiféle megjegyzést.

- Köszi, talán erre nem kerül sor. - karolta át Tommy az ő angyalkáját.

 Molly felhúzta a kabátját és egy nagy szatyrot nyomott Nia kezébe:

- Ezek az én ajándékaim, kérlek, vidd magaddal Tommyékhoz, de ne nézd meg őket! Szia, Nia. Vigyázz magadra!

A fiatalok elköszöntek, majd Tommy és Molly kilépett az ajtón.

A lépcsőházban Molly már nem tudta tovább magában tartani a kérdést:

- Hova viszel?

- Mindjárt meglátod, szépségem. Illetve nem. Megint titkos az út - Tommy menet közben előhúzta a zsebéből a pink színű kendőt. Molly sejtette, hogy megint valami romantikus meglepetés vár rá.

- Álljunk meg egy pillanatra! – Molly nyugodtan mondta ki a mondatot, Tommy pedig szótlanul nézett rá, és azt tette, amit szíve hölgye kért. Molly közelebb lépett hozzá és ajkai határozott iránnyal, de nőies finomsággal közeledtek Tommy Walsh ajkaihoz.

Molly legszívesebben abba sem hagyta volna a csókolózást, és láthatóan Tommy sem volt ellenkező, csak a lépcsőházban velük szembejövő idős néni, Giselle Lehnart vehette rossznéven a történteket, ugyanis a fiatal pár füle hallatára jegyezte meg férjének rosszallóan, hogy ezek a mai fiatalok azt sem tudják, hogy hol éljenek szerelmi életet, bezzeg az ő idejében minden más volt.

Molly bár ismerte az asszonyt, uralkodott magán és úgy döntött, nem szól vissza neki, nem szeretett volna karácsonykor gyűlölködésben részt venni.

-Ő mindig ilyen kedves? – az irónia teljességgel áthatotta Tommy kérdését, aki megfogta Molly kezét és a kocsihoz kísérte, majd kinyitotta a jármű ajtaját neki.

- Tudod, elég kalandos élete volt. Az édesapja német katona volt, aki beleszeretett egy francia színésznőbe, aki rövidesen világra hozta Giselle - t.

Giselle - nek szinte nem voltak szülei, hiszen az édesanyja a színháznak élt, apját pedig annak szülei egy kényszerházasságba kergették, és az új feleség eget rengető cirkuszt rendezett valahányszor, mikor megtudta, hogy a férfi útja egy-egy katonai szolgálatot követően egyenesen a lányához vezetett.

Állítólag egy több hétig tartó gyakorlat után Giselle édesapját a nappaliban várta a felesége és üvöltözni kezdett. A feldühödött nő tudni vélte, hogy a férje folyamatosan megcsalja őt Giselle anyjával. A vita odáig fajult, hogy a nő hason szúrta a férjét, aki a helyszínen elvérzett.

- Úristen! – hördült fel a borzalmas eset miatt Tommy. - Hány éves lehetett ekkor Giselle?

- Állítólag tíz vagy tizenkettő. Tizenöt éves korában pedig elvesztette az édesanyját is, aki maláriás lett. Giselle-nek nem maradt senkije a világon.

- Akkor mégis kiviselte gondját? – vágott közbe Tommy. – Hogyan tartotta fenn magát tizenöt évesen?

- Pont ez az, most jön a lényeg. Most nagyon erkölcsösnek próbál mutatkozni, de nem volt ez mindig így. Éjszakai bárokban táncolt és gyakran ellenszolgáltatást is nyújtott egy kis pluszpénzért. – mondta Molly.

- Hűha! Ki gondolta volna… - grimaszolt a fiú.

- Igazából ezt még tovább lehet fokozni. A férjét is abban a bárban ismerte meg, ahol táncolt.

Roger Meyer dúsgazdag volt és a pletykák szerint azt mondta az akkor már harminc éves Giselle - nek, hogy ha egy hónapot vele tölt, egy házat fog a nő nevére íratni.

- Népszerű lehetet a vénasszony.

- Vagy csak Roger volt túl magányos. Ő akkor már negyven éves volt és a vagyonával magához vonzotta a nőt, aki az óta sem szabadulna arany kalitkájából.

Azért meglepő és egyben felháborító az iménti viselkedése, mert Giselle néni életének egyetlen szakaszát sem jellemezte a túlzott erkölcs.

Szóval valószínűleg az a baja, hogy én olyan szerencsés vagyok, hogy azzal lehetek, akibe szerelmes vagyok, neki csak érdekkapcsolat jutott. –összegezte Molly a gondolatait.

- Érdekkapcsolattól messze vagyunk, az biztos. Semmim nincs, amiért jövedelmező lenne velem lenned. - nevetett Tommy. Molly is elmosolyodott. – Viszont valamit meg kell kérdeznem.

- Kérdezz csak!

-A nővéremnek egyszer volt egy barátja, Peter, aki a tenyerén hordozta. Láttam Linán, hogy valami miatt mégis feszült. Megkérdeztem, hogy mi a baj és azt mondta, hogy rájött, hogy ő nem a fiú személyiségét szereti, csak Peter szerelme kápráztatta el.

- Úgy érted, hogy nem volt szerelmes, hanem szerette azt, hogy fontos valakinek, hogy valaki rajong érte? – tapintott a lényegre a lány.

- Pontosan. Bárkit szeretett volna, aki őszintén szereti, de magát Peter-t soha nem vette volna észre, ha nem kezd udvarolni neki. Valamiképp kötődött hozzá, mert hosszú ideig nem volt senkije és ez a fiú tényleg nagyon kedves volt vele. – mondta kissé izgatottan Tommy.

-  Tudom, mire gondolsz. Nem kell aggódnod, én magadért szeretlek. Amikor még remélni sem mertem, hogy fontos vagyok neked, már akkor nagyra becsültelek és csodáltam a kedvességed, a lelkesedésed és azt, hogy mennyire jószívű vagy. Talán nem mindig vagyok képes arra, hogy kifejezzem, amit érzek, de te ebben is segítettél.

- Igazán? – Tommy nem tudta elképzelni, hogy milyen szerepe lehetett neki ebben az ügyben.

- Ahogyan megszerettelek és egyre közelebb kerültünk egymáshoz, vagyis egyre biztosabb volt, hogy az érzéseim nem viszonzatlanok, annál jobban élt bennem a gondolat, hogy nem szabad rejtegetni az érzéseimet, hogy nélküled nem lehetek boldog. –Molly a fiúra szegezte tekintetét, akinek pupillái kitágultak a hallottaktól. – Tudod, ha nem vállaltam volna fel, hogy szeretlek és távol lennél tőlem, és az én életemben is lenne egy Peter - höz hasonló férfi, akkor sem tudnálak elfelejteni. Azt mondják, az ember örökké szereti az első szerelmét.

- Az elsőt? – csillant fel Tommy barátságos barna szeme.

- Voltak barátaim és szerettem őket, de másképp. Egyikük sem volt olyan, akire emberileg felnéztem volna, illetve akivel el tudtam volna képzelni az életem. - vallotta meg Molly.

- Szóval, akkor ilyen vallomást sem kapott még tőled senki sem, ugye? – kérdezte Tommy.

- Nem.

- És úgy fogok viselkedni, hogy ez ne is változzon meg. – Kacsintott Tommy a lányra.

Molly ezeket a szavakat hallva azt sem tudta, hogy álmodik-e vagy az álmait éli-e. Mivel a térde kegyetlenül sajgott, mert beütötte a lakás díszítésekor, ráeszmélt, hogy bizony az álmait éli az álomherceggel.

- Tudom. - mondta Molly.

Tommy elmosolyodott, majd ismét elővette a pink színű kendőt, és megkérte Mollyt, hogy kösse be a szemét. A kendő ismét ott került le a lányról, ahol csütörtökön: a fagyöngyös fűzfánál. A hó nagyobb volt, mint múltkor és ismét érintetlen.

A fiatalok a fa alá álltak és felfelé néztek. A nap utolsó fényeivel világította meg a fűzfát, melyen a fagyöngyök olyanok voltak, mint apró megannyi kis kristálygolyó.

- Azt mondják, hogy a karácsonyi csók a fagyöngy alatt egy életre összeköti az embereket. Azért hoztalak ide, hogy biztosra menjünk, elvégre december huszonkettedike nem karácsony, viszont a mai nap igen. Szóval megcsókolhatlak? – vezette végig gondolatait a Walsh - fiú.

- Igen. - hangzott a válasz. Molly a karjait Tommy vállaira helyezte, aki megfogta a lány derekát, majd hosszú és szenvedélyes csókot lehelt az ajkaira.

- Még egy helyre el szeretnélek vinni, ha nem bánod.

- Nem, Tommy. Megint kössem be a szemem?

- Ne! Azt szeretném, hogy ismerd az utat. - válaszolt rejtélyesen Tommy.

Tíz perccel később Tommy jelezte, hogy megérkeztek és segített kiszállni a kocsiból barátnőjének.

A fiú a zsebéből egy kulcsot húzott elő, majd elfordította a zárban.

A kívülről festetlen, aprócska ház belseje is csak vakolva volt.

Molly kérdően pillantott az ő mazsolácskájára, aki rögtön szavakba öntötte gondolatait, miközben benyitottak minden helyiségbe:

- Nézd, Molly, én nem vagyok gazdag, és bár az idő előre haladtával egyre több lesz a fizetésem, talán sosem keresek annyit, mint amennyit te fogsz, ha énekesnő leszel, de azt hiszem, majd békésen meg tudunk élni itt.

- Te is sokra viheted még, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha is énekes lesz belőlem. Akárhogy is legyen, igazad van, boldogan fogunk élni bárhol. Nekem nincs szükségem palotára, elég, ha a hercegem velem van.

- Drága szívem. Amennyi pénzt lehet, annyit mindig arra fordítok, hogy ebből a házból otthon legyen. A mi otthonunk. –Tommyn látszott, hogy azon van, hogy minél előbb véghezvigye terveit.

- Hihetetlen vagy.

- Viszont lassan induljunk, különben nem csak, hogy lekéssük a vacsorát, de meg is fázunk itt. – javasolta Molly szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszeme.

Kisétáltak a házból, melyet a fiú bezárt, majd hazafelé indultak. A fűzfát megpillantva Molly és Tommy egymásra néztek és elmosolyodtak.

Békésen meredt a havas táj fenséges szépségébe a lány, miközben Tommy máris leparkolt a házuknál.

A William Street is karácsonyi pompába öltözött.

Molly és Tommy kézen fogva mentek az első emelet 12-es lakásához, ahol a fiú és nővére éltek már sok-sok éve.

Az antik világ rabul ejtő letisztultságát a karácsony gyermeki színessége törte meg, de az összkép nagyon barátságos volt és az ideális karácsony hangulata úgy lengedezett a levegőben, mint a fenyő és a szegfűszeg keveréke.

- Halihó! Megjöttünk.- kiabált be a nappaliba Tommy. - Itt vagytok, lányok?

- Persze, gyertek be! –mondta jól halhatóan Lina.

- Nagyon vártatok már minket? – kérdezte Molly.

- Igazából nagyon jól elvoltunk, de örülök, hogy itt vagytok. –hangzott a válasz Lina csengő hangján.

- Lina isteni forralt bort készített. – vigyorgott Nia.

- Ebből Tommy is ihat, kifőtt az alkoholtartalom jelentős része, úgyhogy talán nem akar ma este is feleségül venni –kacsintott Mollyra Lina, aki egy térdig élő narancssárga ruhában volt.

- Nem-e? Bármikor. –csókolta meg Tommy a barátnőjét.

Mindhárom lánynevetésben tört ki.

Molly éppen le szerette volna venni a cipőjét, mikor Lina azt kérdezte:

- Mégis mit csinálsz?

- Leveszem a csizmámat.

- Hagyd csak, karácsonykor nem várhatjuk el, hogy a szép ruhádhoz egy papucsban járkálj. Hagyd csak magadon, a szetted így tökéletes.

- Hallgass csak Linára, ő a stylist - mondta Tommy.

- Hát jó, legfeljebb takarítunk együtt - mosolygott Molly és csizmájával megtette az első lépést a csokoládé színű szőnyegen a barátnői felé. Lina legyintett, hogy arról ugyan szó sem lehet.

- Egyébként hol voltatok? – érdeklődött Nia.

- A világ eddigi két legjobb helyén - mondta titokzatosan Molly és megfogta Tommy kezét.

- Valakiknek közös titkuk van, úgy látom – mondta Lina.

- Nem baj, csak legyen minden rendben. – mondta Nia.

- Minden jó volt, kivéve, hogy Giselle néni lelkét bántotta, hogy a lépcsőházban csókolóztunk. – mondta Tommy nevetve.

-Ő az egyik szomszédunk – adta tudtul Linának a tényt Molly.

- Micsoda erkölcsös lett a vénlány. – hangzott Nia hangjában a szarkazmus, aztán elmesélte az idős szomszédasszony történetét Linának, miközben Tommy megmutatta az arany áradatban úszó karácsonyfa egy-egy meghatározó díszét Mollynak egy-egy történet kíséretében:

- Ez az angyalka valamikor még a nagypapám karácsonyfáján díszelgett, azt a csengettyűt pedig Lina csinálta úgy hat évesen. - mutatott egy aranyszínű, keménypapírból kivágott csengőcskére, melyre apró csillagok voltak ragasztva.

-A kicsi Tommy is alkotott valamit? – kíváncsiskodott Molly.

- Azt a gipszfigurát anya öntötte ki és én festettem – Tommy kezei egy gyertyát tartó angyalkát ábrázoló domború gipszre szegeződtek.

- Szép munka!

- Ha láttad volna, hogy anya mennyire buzgólkodott, hogy össze ne törje a díszt. Én is nagyon elővigyázatos voltam, tudtam, ha eltöröm, csalódást okozok. – idézte fel emlékeit a fiú.

- Nem törted el és különben sem lenne csalódásként felfogható, ha véletlenül félbetörik. – biztatgatta Molly.

- Csalódás lett volna, hiszen annyira lelkes volt, és mi is pont belőle merítettünk erőt. Másrészről édesanyánk elég keménykezű volt velünk, és végül nem törött össze ez a dísz, de Lina és én igen.

Lina tizenkét, én pedig tíz éves voltam, amikor anyánk elhagyott minket 1994 tavaszán. Azóta nem is beszéltünk vele, csak egyszer láttam egy fiatal férfivel csókolózni. Tizenhét voltam és rám nézett, de meg sem ismert. –vallott őszintén arról az eseményről, ami még a jelenét is meghatározza.

Molly nem szólt semmit csak megölelte. Tudta, hogy minden szó kevés, hiszen ő is valamilyen szinten elvesztette az édesanyját és a legszebb szavak sem enyhíthetnek azon a pokoli érzésen, ami ilyenkor az emberben gyökeret ver, és hiába próbálják is kiirtani onnan, a legtitkosabb kis bugyrában az emberi léleknek megbúvik és apró, szúrós, ében színű virágot hajt.

- Tudod, az én esetem sem vidámabb. Mostanában is sokat gondolok az egészre. Eszembe jut, hogy milyen lenne, ha az anyám segítene ruhát választani a válogatós szerepléseimhez és miután elénekeltem a dalt, ő is ott várna rám és büszke lenne.

Ostoba képzelgés az egész. Elitéli azt, amit csinálok, mintha valami bűnös dolog lenne, talán még szégyenkezik is miattam. Már ha egyáltalán feltűnt neki, hogy benne vagyok a tévében.

Néha olyan jó lenne, ha velem lenne, de aztán mindig eszembe jut, hogy azért nincs az életemben, mert nem akar ott lenni. Nem szeretném még a gondolataimat sem rápazarolni, mert egyszerűen nem érdemli meg.

- Nem érdemli meg? - Tommy barna szemei érdeklődően kutatták Molly csillogó szemeit, aki rögtön kifejtette a gondolatát az eddigiekkel kapcsolatban:

- Nia, Lina és te vagytok azok, akikre számíthatok. Titeket őszintén érdekellek az anyámmal szemben, aki már évek óta fel sem hív. Én nem fogom megkeresni. Amikor a húgom meghalt, kezdetben ő is engem hibáztatott. Hibás is vagyok valamilyen szinten, de nem csak én.

Ők sosem voltak otthon, és mindig nekem kellett Melody - ra vigyázni, ami sok volt a tanulás mellett, illetve a házimunkából is jelentősen ki kellett vennem a részem. Melody pedig már elég nagy volt, hogy legyen annyi esze, hogy ne forrázza le magát.

Később az édesanyám azt mondta, hogy tudja, hogy nem okolhat a történtekért, mégis soha, egyetlen szóval sem mondta el ezt az apámnak.

Mindig is félt felvállalni önmagát és sosem mondott ellent apámnak.

Szóval engem már nem tud érdekelni az egész. Mindig szomorú leszek, ha eszembe jut ez az egész, de tudom, hogy őt ugyan elveszítettem, de megtaláltalak titeket, akik megérdemlik, hogy foglalkozzam velük. –Molly szemében könnyek csillogtak.

- Ne sírj, életem!

- Nem az anyám miatt, csak örülök, hogy a szeretet ünnepét veletek tölthetem. –Molly semmiben sem hazudott.

- Én is. Én karácsonyra egy angyalt kaptam, amiért nem lehetek elég hálás. - mondta Tommy.

Eközben Lina odakiáltott a fiatal párnak, hogy ideje lenne átadni az ajándékokat.

Mindannyian a fa köré csoportosultak ajándékos szatyraikkal, majd Lina pár szóban megpróbálta felvezetni az ajándékozását:

-  Tommynak már annyi mindent ajándékoztam az évek során, hogy újat már nem igazán lehet kitalálni, így ebben a csomagban olyan dolgokat talál majd, amiket használni tud a mindennapokban.

Molly és Lina egy-egy igazán csajos és az egyéniségükhöz illő apróságot kap, amik feldobják a szettjeiket. – adta át a kisebb-nagyobb csomagocskákat. - Illetve mindhárman kaptok valamit, aminek remélem, hogy örülni fogtok. Saját készítésűek és a másik szobában vannak. Rögtön áthozom őket.

Lina elindult, közben mindenki megnézte, hogy mit kapott.

Tommy csomagja tele volt hasznos illatszerekkel: dezodor, borotvahab, aftershave, parfüm.

Molly két pár csodaszép fülbevalót kapott. Az egyikben szivárványos táncot jártak a kövek, míg a másik letisztult, klasszikus arany ékszer volt, mely tengeri csillagot ábrázolt.

- Milyen stílusos, egy tengericsillagot kaptam. - mutatta az ékszert Molly a lakótársának, aki frissében kapott karkötőiben gyönyörködött. Nia egy lilaköves és egy vele akár egyszerre is hordható ugyanolyan, sötétkék köves karkötőt kapott.

- Most már igazi starfish vagy, Molly. - nevetett Tommy utalva a Molly Starfish - névre.

Lina vissza is ért a kezében egy tálcával, amin három hihetetlenül gyönyörű mézeskalács-házikó volt. Egyik szebben volt díszítve, mint a másik, káprázatosan színesek és gusztusosok voltak.

- Sajátkészítésű, ugye azt mondtad az előbb? –dudorodott ki Nia szeme.

- Hát persze. Tetszenek? –kérdezett rá a nyilvánvalóra Lina.

- Elképesztőek. Minden elismerésem a tiéd, Lina. Köszönöm –Nia továbbra is csak ámult-bámult, mikor kézbe vette a házikót, akkor hitte csak, el, hogy valóságos és nem egy műanyag dekoráció.

- Nagyon szépen köszönjük. Annyira kedves, hogy mindnyájunknak saját kezűleg alkottál egy házikót.

- Lina mindig is ügyes lány volt. Köszi, Linus! – vigyorgott kisfiúsan Tommy.

- Nagyon szívesen. Ki lesz a következő ajándékozó?

- Majd én-hallatszott Nia hangja és ő is beszélt mielőtt átadta volna az ajándékokat:- Lina tőlem valami olyat kap, ami biztosan megfelelő és nem haszontalan. Remélem, hogy tetszeni is fog neki.

Tommy egy érdekes dolgot fog kapni az élvezetek halmozása miatt.

Molly ajándékához pedig Tommy segítségét kértem, aki már napokkal ezelőtt ide szállította ezt a dolgot. Ha nálunk karácsonyoznánk, akkor ő hozta volna el autóval, de most már itt van, csak át kell hozni Lina hálószobájából. Tommy, kérlek, hozd ide!

- Már is! –Tommy egy perc elteltével, egy faládával tért vissza. Nia Mollyhoz fordult:

- Egyrészről lesz miben tárolnod majd a sok holmidat, másrészt a ládában most is van valami. Fent olyasmi vagy, ami veszélyezteti az alakodat, alatta pedig valami olyan, ami motivál arra, hogy maradj ilyen szép vékony és eszedbe juttatja, hogy a felső réteggel csak mértékletesen!

Mindenki kinyitotta a kapott dobozt, csomagot, ládát.

Lina egy pár fekete magas sarkút kapott, mely fénylett az aprócska szegecsektől.

- Pont a méretem! Nagyon tetszik, köszönöm. – Lina le is dobta a cipőjét és az újra cserélte.

- Tommy árulta el, hogy mekkora a lábad. Szívesen. – hívta fel a figyelmet segítőtársára Nia.

 Tommy csomagja ki volt bontva és már az ajándékot vizsgálta. Látta, hogy egy finomságokból álló,kékes masnival átkötött  koszorút kapott, csak azt nem értette, hogy Nia mire mondta, hogy ez az ajándék az élvezetek halmozására alkalmas. A lány látta az értetlenséget, így hát próbálta rávezetni a lényegre a fiút:

- Húzd szét a cukrokat és találsz valamiket pár helyen.

Tommy így is tett és két képregény előfizetést tartalmazó ampullácskára lelt.

- Zseni vagy, köszönöm szépen. Nagyon találó ajándék. –Tommy tetszését tényleg elnyerte az ötletes és egyedi meglepetés.

- Akkor lássuk, hogy mit rejt ez a láda. - mondta Molly és felnyitotta a fedelet. – Töménytelen mennyiségű édesség. Te barátnőm komolyan vetted, mikor múltkor azt mondtam, hogy meg tudnék enni egy édességboltot.

- Néhányszor már elég közel jártál hozzá.

- Szégyelld magad, árulkodós Júdás! Egyébként az ötlet nagyon tetszik.

- Még hogy fog tetszeni, ha megnézed a láda alját. Túrj a mélyére! - kapta meg az utasítást Niától Molly.

- Imádlak! - Molly kivette egy pink színű ruhát és tudatta a Walsh - testvérekkel, hogy már hetekkel ezelőtt kinézte magának ezt a darabot, majd megpuszilta barátnőjét.

- Molly most jöhetnél te. - ajánlotta fel Tommy.

- Rendben. Szóval Lina apróságokat fog kapni, amik valószínűleg tetszeni fognak neki. Nia pedig valami olyasmit, amire vágyik már egy ideje, csakhogy sokkal szebb kiadásban, mint ahogy azt esetleg elképzelné. Tommy pedig remélem, hogy örülni fog az ajándékomnak, mert azt hiszem, nem valami szokványos dolog. Az eladó azt mondta, hogy a környéken ez az utolsó darab belőle. - adta át a csomagokat a lány.

Nia rögtön felsóhajtott:

- Milyen glamtasztikus! Ez a korcsolya csak úgy csillog - villog, én ilyent még csak nem is láttam sosem. Milyen szép! Köszönöm, Molly!

- Szívesen. Majd egyszer elmehetnénk négyesben korcsolyázni.

- Jó ötlet – helyeselt Lina miközben felfedezte, hogy a kedvenc csokoládéja társaságában megbújt egy nyaklánc, karkötő és hajdísz is. – Ügyesen eltaláltad az ízlésemet. Ezeket a darabokat együtt és külön-külön is lehet hordani. Okos választás, köszönöm szépen.

- Szívesen, Lina. Most pedig te jössz, Tommy –Molly már nagyon kíváncsi volt, hogy a szerelme hogyan fogadja az ajándékot.

- Nem hiszem el! Hogyan szerezted meg? Azt hittem, ebben a városban nem lehet ilyet kapni –hüledezett Tommy, amikor megpillantotta egy kis finomság kíséretében a Superman első számát

- Tévedtél, drágám. Tetszik?

- Köszönöm szépen. – Tommy egy csókkal hálálta meg az ajándékot.

Nia és Lina csak mosolyogtak. Külön-külön és együtt is imádták a párost.

Tommy volt már csak vissza az ajándékozást illetően. Niához fordult és azt mondta:

- Ebben a mappában azt hiszem, sok örömöd lesz.

Nia nem hitt a szemének, amikor belenézett:

- Egy filmszerződés egy mozifilmhez, ahol az egyik főszereplő leszek és egy másik szerződés Susie Heart két videójához.

- Úgy bizony. Csak az aláírásodra várnak. Mellékeltem egy tollat is. - mondta Tommy, majd megmutatta az íróeszközt barátjának.

- Belegravíroztattad, hogy „Kedvenc színésznőmnek”.Őrült vagy. Köszönöm. - ölelte meg a lány Tommyt.

- Most szeretném átadni Linának az ajándékom. Sok szeretettel, drága nővérem - nyújtott egy borítékot a testvérének a fiú.

- Miért fizetsz le?- viccelődött a lány, majd kivette a borítékból annak tartalmát.

- Tetszik? –kérdezte Tommy.

- Egy bérlet a kozmetikusomhoz és egy masszázs bérlet. Persze, hogy tetszik. Köszi, öcskös. A lehető leghasznosabb ajándék tőled.

- Tőled pedig az a legnagyobb ajándék, hogy mindig mellettem állsz. Jobb testvért nem is kívánhatna senki sem.

- Én is szeretlek. - mosolygott Lina.

- Mielőtt Molly megkapná az ajándékát, mindegyikőtök kap egy-egy parfümöt, ami egyedi. Az egyik barátomon keresztül lehetőségem nyílt egy kis kísérletezésre. Remélem, hogy tetszeni fognak nektek az illatok. - adta át az üvegcséket.

A lányok szorgos szagolgatás után megállapították, hogy mindhárman nagyon finom illatok tulajdonosai lettek és megköszönték a figyelmes és egyedi ajándékot.

A karácsonyfa mellett a kandallóban vadul ropogott a tűz, amikor Tommy Mollyhoz lépett és egy aranyláncot akasztott a nyakába, melyen kettő kulcs függött:

- Szeretném, ha tudnád, hogy komolyan gondolom, amit ma mondtam.

- Csak nem? – Molly rögtön arra gondolt, hogy a ház kulcsai, amit Tommy a közös otthonuknak nevez.

- Jól sejted, a ház kulcsai.

- Miféle ház? – furdalta a kíváncsiság Nia oldalát.

-A ház, ami egy napon a közös otthonunk lesz. - vágta rá Tommy.

- Nem korai még ilyenen gondolkodni? – kérdezte Nia.

- Tudom, hogy ő az igazi, különben is még évek kérdése, mire teljesen készen lesz. – indokolta szavait Tommy.

- Talán ideje lenne asztalhoz ülnünk. Gyertek, csak! – Lina az ebédlőbe vezette a kis társaságot és mindenkinek merített a halászléből.

A fiatalok jó étvágyat kívántak egymásnak, majd kanalazni kezdték a mennyei levest.

A meleg levesben harmonikusan elegyedett a hal íze a paprikáéval.

Molly és Nia nem győzte dicsérgetni Lina szakácstudományát, de még Tommy is meglepődött azon, hogy testvére mennyivel jobban készítette el az ételt a tavalyihoz képest.

A második fogás sikere sem maradt el az előbbitől.

Lina sült pulykát tálalt burgonyapürével és három féle saláta közül lehetett választani.

A hús fűszerezése egyszerűen tökéletesre sikeredett a fiatalok szerint.

A desszertre nem is kerülhetett rögtön sor, ugyanis ha a vacsora után nem iktattak volna be egy egyórás beszélgetést, a csokoládétortától rögtön szétpukkant volna a társaság.

Tommy kedvence volt az egyszerű, de ínycsiklandó sütemény, ezért esett erre Lina választása.

Miután leszedte az asztalt, Lina váratlan kijelentést tett:

- Ti ma már nem mentek haza lányok. Nézzetek ki az ablakon!

Nia kinézett és azt hitte, hogy káprázik a szeme, amikor az antikvilág ablakából megpillantotta az utcát ellepő majdnem egy méteres havat:

- Úristen!

- Semmi baj, itt maradtok éjszakára –ajánlotta fel Lina.

- Csak ha nem zavarunk. - mondta Molly.

- Dehogy zavartok. Nagy ez a ház, kényelmesen elférünk. – nyugtatgatta a lányokat Tommy.

- Köszönjük szépen - hálálkodott Molly.

- Igen, nagyon aranyosak vagytok – mosolygott Nia.

- Semmiség. –mondta Lina és bekapcsolta a televíziót, miután kiosztott a lányoknak egy-egy hálóinget.

Hogy kényelmesen elférjenek négyen, kihúzták a kanapét és onnan nézték az azzal szemben lévő tévét. A kanapé mellett egyik oldalról a meleget adó kandalló, a másik oldalról a pompás karácsonyfa volt.

Az egész lakás hangulata barátságos volt volt. A gyertyák, égők és a karácsonyfa családias melegséget árasztott.

Tízkor Nia és Lina is aludni ment. Nia az egyik vendégszobát kapta meg.

Molly kinézett az ablakon és a barátját is odahívta:

- Nézd csak, milyen gyönyörű! Mindent hó borít. Olyan magával ragadó az egész, mintha a Földet elárasztotta volna a békesség.

- Mi pedig végre együtt vagyunk. Még most sem hiszem el, hogy az enyém lettél.

- Azt hiszem, túlságosan alá becsülöd magad. El kellene fogadnod, hogy nem vagy tökéletes. Senki sem az. Nekem elég vagy és én mindennap hálát adok az égnek, amiért megismertelek. – mondta Molly, majd körbejárta a karácsonyfát. Éppen visszaindult a kanapé felé, amikor a talpig feketében lévő Tommy megfogta a kezét és magához húzta egy csók erejéig, majd visszaültek a tévé elé.

Éppen reklám volt, amikor Molly elment fürdeni és hálóingben tért vissza Tommy – hoz.

-A nővérem hálóingjében is gyönyörű vagy. Most gyorsan lezuhanyozok. –Tommy tíz perc múlva tért vissza pizsamában.

- Valaki nagyon édes pizsiben - bújt a barátjához Molly.

A kanapén fekve tévéztek már órák óta, amikor Tommy a nagy meleg miatt megszabadult a felsőjétől.

Molly teljes békére lelt álomhercege karjaiban:

- Legszívesebben örökké csak itt lennék veled.

- Itt maradhatok, ha ezt szeretnéd.

- Lina nem venné rossz néven? – aggályoskodott Molly.

- Úgy is csak aludni fogunk, ez ellen egy szava sem lehet. Gondolhatja, hogy két nap járás után nem fekszünk le egymással, annál jobban tisztellek, hogy ez meg forduljon a fejemben. Ez még korai lenne.

- Maradj itt velem! – mondta Molly, majd végig gondolta, hogy még egy héttel ezelőtt sem hitte volna, hogy eljön a nap, amit a szerelmével tölt és vele is fejez be úgy, hogy mellette alszik el.

A csípőjén érezte az ő mazsolaszemének a karját, csak innen tudta, hogy nem álmodik.

Már nem és még nem.