Kint mindent elsöprő hóvihar dúlt.
A szél vadul kapta hátára az aprócska hópelyheket és
addig körözött velük, amíg azok a földön nem landoltak.
A hótakaró beborított mindent. Az utcán minden csupa
fehér volt.
Az útszéli lámpák fényénél volt a legigézőbb a hóesés.
Minden egyes hópelyhet átjárt a fény és csillogóvá váltak.
Hajnali négy után Molly sírva és riadtan ébredt fel.
Álmában Tommyt látta, aki Jenny G. Low - t üldözte.
Világosság volt és mindenhol emberek voltak.
Lina pedig
keservesen sírt és véres volt a ruhája.
Molly keservesen sírt, mint egy kislány, akitől elvették
a fagylaltját.
A keserű könnycseppek Tommy karján landoltak, aki végül
felébredt:
- Mi történt? Miért sírsz, Molly?
- Tudod, hogy néha valóra válik, amit megálmodok. Félek,
hogy megint ez lesz
- Mit álmodtál?
- Lina ruhája véres volt, te pedig Jenny - t üldözted.
- Tudsz valami a helyről? – kérdezte Tommy.
- Világosság volt. Sok embert láttam. Egy kisfiú
öltönyben volt. Szőke volt. Nem tudom, hogy hol volt az egész.
- Kitaláljuk, ne sírj! Minden rendben lesz. – Tommy még
közelebb húzta magához a lányt.
- Annyira félek, hogy baja lesz a nővérednek vagy neked.
- Attól nem, hogy neked? – kérdezte Tommy.
- Nem. Téged féltelek leginkább.
- Érdekes azok után, hogy ránk támadtak. Tényleg, erről
nem is nagyon beszéltünk. Kivéve azt, amikor elmondtad, hogy megálmodtad az
egészet.
- Igen, amikor majdnem megcsókoltál. – mondta Molly
csillogó szemekkel.
- Végül meghittebb lett a fűzfánál.
- Igen. Életem legszebb napja volt. – puszilta meg Molly
szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszemének vállát.
- Tudod, Molly én is aggódom. Emlékszel, hogy Lina
majdnem elkésett a válogatóról, mert kiszúrták a kerekeit?
- Igen, atyaég! Most mihez kezdjünk? –é aggodalmaskodott
Molly.
- Kedden, ahol vége lesz a karácsonynak, megkeresem Jenny
G. Low – t. Addig Lina sem fog sehova sem menni. Ne aggódj, minden rendben lesz!
Megoldjuk.
- Elmondjuk Linának?
- Nem tudom, egyelőre hallgassunk róla és Niának se mondd
el! – javasolta Tommy.
- Rendben. – egyezett bele Molly.
- Most pedig aludjunk. Álmodj szépeket, Molly!
- Te is, édesem. – simogatta meg a lány a fiú bársonyos
arcát.
Az éjszaka fennmaradó része teljes nyugalomban telt el.
Reggel legelőször Lina ébredt fel.
Széles vigyor ült ki az arcára, mikor meglátta az öccsét
a kanapén aludva Molly mellett.
Nehezen is képzelte volna el, hogy külön töltsék a
fiatalok az éjszakát, mikor egy házban vannak.
Lassacskán Tommy is felébredt:
- Jó reggelt, Linus! – dörzsölte a szemét a fiú.
- Szia, öcskös! Csak nem mozgalmas éjszakád volt? –
nevetett az idősebbik testvér.
- Hogy érted? –Tommy nyilvánvalóan még nem volt ébren.
- Szerinted? – Lina a kanapén alvó Mollyra mutatott.
- Ó nem. Ugye nem hiszed, hogy Molly és én máris…?
- Hát a mai rohanó világban már semmit sem lehet tudni.
Egy lány és egy fiú egy ágyban…
- Lina, nem ismerek rád! Molly sejtette, hogy gyanakodni
fogsz, de én nem hittem el. Neked is csak azt mondhatom, amit neki: ő nekem
ettől sokkalta többet jelent.
Biztos vagyok benne, hogy szeret és valamilyen szinten
már korábban is sejtettem, de tudom, hogy ő még nincs készen erre, és én sem
szeretnék túl gyorsan haladni. – mondta el véleményét mindenféle megvezetés
nélkül Tommy.
- Nyugi! Nem kell
beszámolnod ezekről. Nem vagy már kisgyerek és Molly sem az. A ti dolgotok, csak
vicceltem. Tudod, hogy örülök nektek. – mondta őszintén Lina.
- Tudom, és nagy szerencse. Nehéz lenne két tűz között
állnom.
- Megfogtad az Isten lábát ezzel a lánnyal. Becsüld meg!
Olyan, mintha egy angyal feküdne a kanapénkon.
- Úgy lesz, mindig mellette leszek. Imádom, és nem csak
olyan, mintha egy angyal lenne, ő egy angyal. Az én angyalom. Azt hittem, hogy Daisy után nincs élet, de
tévedtem. Tudod, akkor, amikor ő meghalt, belőlem is elveszett valami. Nem
azért nem beszéltem veled soha erről, mert nem bízok benned.
- Tudom, hogy nem egyszerű dolgok ezek. – adta öccse
tudtára Lina, hogy megérti őt.
- Nem akartam gyengének látszani. Valószínűleg elsírtam
volna magam, ha megemlítem akár csak a nevét.
-A testvéred vagyok, előttem bármikor sírhatsz.
- Oh, Lina, ez nem igaz. Milyen férfi az, aki folyton az
egereket itatja?
- Érzelmes. Attól még, hogy valaki nem egy érzéketlen
fatuskó, lehet férfias. Valószínűleg gyorsabban túl lettél volna, ha megosztod
velem.
- Tudom, de Mollynak a puszta jelenléte erőt adott. –
vallotta meg Tommy.
- Látszott, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lettél az
utóbbi néhány hónapban.
- Szerinted velem lesz örökké? Megérdemlem egyáltalán?
- Örökké nem, de élete végéig szerintem igen. Hogy
megérdemled-e? Egyértelműen meg. Ő egy kivételes lány, de te is különleges
vagy. Jó ember vagy. Becsületre méltó a szorgalmatok, a kitartásotok és a
kedvességetek. – fejtette ki a témát Lina.
- Azért elég sokat köszönhetek neked. Örülök, hogy a
testvérem vagy. Pontosabban fogalmazva örülök, hogy te vagy a testvérem-.–
Tommy valóban hálás volt a nővérének.
- Néha olyan, mintha ugyanaz az aranyos kisgyerek lennél,
mint kiskorodban.
- Az az aranyos kisgyerek, aki az anyjának sem kellett?
- Tommy! – Lina gyűlölte hallani, ahogy az öccse önmagát
vádolja amiatt, hogy az anyjuk eltűnt az életükből.
- Ez az igazság, nem?
- Nem miattad lépett le. Miért okolod magad? – húzta fel
a szemöldökét Lina.
- Ha olyan eget rengetően jó kis srác lettem volna, nem
tudott volna elhagyni. – adta elő elméletét a fiú.
- Jó srác voltál akkor is, különben is, engem is
elhagyott.
- Persze, de te akkor már ügyes és önálló voltál, én meg
egy alig tíz éves kisfiú. Nem gondolt arra, hogy mi lesz, ha te megunod, hogy
anyáskodj felettem. Mi lett volna, ha rossz testvérek lettünk volna? – fejtette
ki bővebben a gondolatait Tommy.
- Ő azért ment el, mert azt a férfit választotta. Nem te
vagy a hibás! Valószínűleg fogalma sincs, hogy mit vesztett. –veregette meg
Lina a testvére vállát, aki megpuszilta a lány homlokát.
- Tudod, Mollynak is hiányzik az anyukája. Én is úgy
vagyok, ahogy ő: néha elképzelem, hogy milyen lenne, ha az életem része lenne.
Vajon mit szólna a munkához? Kedvelné - e Mollyt?
- Nézd, ő döntése volt az egész. Később megkereshetett
volna minket, de nem tette. Ne is gondolj rá! Azokkal kell foglalkoznod, akik
tényleg szeretnek és megérdemlik a törődésedet. –próbált tanácsot adni a lány.
- Molly is valami ilyesmit mondott.
- Talán érdemes lenne hallgatnod rá. Bár én csak kevés
ideje ismerem, de kívülről úgy látszik, hogy akkora erő van benne, hogy az
leírhatatlan. Őszintén mondom, hogy Molly véleményére érdemes adnod. Nem azért,
mert az előbb én is az ő véleményét fogalmaztam meg, hanem mert van benne
valami, ami nagy intellektusra vall.
Például bármennyire is próbálja palástolni, látszik, hogy
minden válogató előtt nagyon izgatott, de ahogy a színpadra lép, mintha valaki
más lenne. Olyan, mint egy királynő és az emberek imádják.
Szerintem nem is tudja, hogy közel sem olyan elveszett
lélek, mint ahogy azt ő gondolja. – mondta Lina, miközben nekiállt a
teafőzésnek.
A víz még nem volt forró.
- Igazad lehet. Nekem is úgy tűnik, hogy sokkal erősebb,
mint hiszi. Majd segítek neki, hogy felszabadultabb legyen, és ne kételkedjen
magában illetve a lehetőségeiben. –mondta Tommy határozottan.
Eközben a víz felforrt és alkalmassá vált a narancs ízű
tea filter feloldására, melyet Lina egy fém dobozkából vett elő.
A kristályosan gőzölgő víz rögtön elegyedett a filterrel,
tehát a semlegességet felváltotta a forró narancsos fuvallat, ami az ünnep
légkörébe tökéletesen beillett.
- Mindenkinek szép ajándékot adtál. Lassacskán Nia
karrierje is beindul, ugye? - mutatott valós érdeklődést Nia színészi karrierje
iránt Tommy nővére.
- Remélem, hogy egyre több ajánlatot fog kapni.
Megérdemelné. – válaszolta Tommy.
- Biztos így lesz. – bizakodott Lina, s közben elejtett
egy kanalat. A zörejre Molly azonnal felébredt.
- Jó reggelt! Mennyi az idő? - kérdezte kissé álmosan Molly.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek, látod, milyen
ügyetlen vagyok. Lejtettem a kanalat. Mindjárt fél kilenc lesz. – szabadkozott
Lina.
- Azért jól aludtál, ugye? – érdeklődött Tommy.
- Hát persze. Soha jobban. - mosolygott szelíden Molly.
Lina arcán is barátságos mosoly volt látható.
Néhány perccel később Nia is felébredt és a vendégszobából
a többiekhez sietett:
- Szép jó reggelt mindenkinek!
- Szia. Hogy aludtál? – kérdezte Lina.
- Majdnem olyan volt, mint otthon. Kényelmes volt az ágy.
– ásított Nia.
- Csak még korán van, ugye? – tapintott a lényegre Tommy.
- Hát még tudtam volna aludni, de talán elaludni nem
fogok napközben. – Nia talán maga sem hitte el, amit mondott.
- Lassacskán hazamegyünk - mondta Molly.
- Ne siessetek! Maradjatok még – kérte kedvesen Lina a
lányokat.
- Legalább a teát igyuk meg, aztán hazaviszlek titeket. –
ajánlotta fel Tommy.
- Végülis annyira
nem sietünk… - nézet Molly Niára, mintha a beleegyezésére várna.
- Persze, megiszunk egy csésze teát veletek. – vágta rá
Nia, csak azt nem értette, hogy Molly miért tesz úgy, mintha engedélyre lenne
szüksége tőle. Végtére is neki is a barátai, evidens, hogy szívesen tölti velük
a szabadideje jelentős részét.
Tommy megkérdezte, hogy nem zavarja-e a lányokat, ha
bekapcsolja a rádiót, és miután engedélyt kapott, meg is tette.
Éppen a Last Christmas
szólt, ami az egyik legmeghatározóbb karácsonyi dal.
A Wham! Világszerte híres slágerét meghallva Molly
azonnal felkiáltott:
- Az Alcazar változata szebb és a klip is aranyos.
- Én nem ismerem őket. – mondta Lina.
- Molly tőlük énekelte a szerelmes dalt a legutóbbi
válogatón. – osztotta meg az információt Tommy a nővérével.
Molly csak mosolygott és a szerelmére nézett. Tudta, hogy
titkos arany szalag fogja át azt a pillanatot, amikor megosztotta a fiúval,
hogy az a dal akkor és ott csak neki fog szólni.
Mint ahogyan senki nem is tudhatja azt sem, hogy az a dal
örökké kettejük dala lesz.
- Nézzük csak meg, elvégre karácsonyi dal, most pedig
karácsony van! – mondta Lina és bekapcsolta a számítógépet.
Molly megkereste a videót.
A Walsh - testvéreket
elnyűgözte a tiszta férfihang:
- Micsoda hang! –esett ámulatba Lina.
- Nagyon rózsaszín az egész, de öröm hallani ezt a hangot
- mondta Tommy.
- Ő Andreas Lundstedt. Imádom a hangját. Annyira tiszta
és gyönyörű, hogy azt el sem lehet hinni. – mondta Molly.
- Ha valaki azt mondja, hogy „hang”, Molly máris erre az
emberre gondol. – egészítette ki barátnője mondandóját Nia.
- És én ezt megértem. – mondta Lina.
- Most viszont ideje lenne mennünk. –mondta Molly.
- Igen, de délután átjöhetnétek. - ajánlotta fel Nia.
- Meglátjuk. – mosolygott Lina.
- Én szívesen megyek. – vigyorgott Tommy.
- Ezt valahogy sejtettem. - hangzott Lina hangja.
- Szép dolog a szerelem – incselkedett Nia belelkesedve
azon, hogy ebben Lina láthatólag a partnere.
- Most már tényleg menni akarok – színlelt haragot Molly
és karon ragadta Niát.
A testvérek az ajtóig kísérték a lányokat, majd Lina
elbúcsúzott tőlük, Tommy pedig a kocsihoz kísérte őket, majd hazavitte őket.
A hópelyhek az eddigieknél visszafogottabban közlekedtek
a hűvös éterben: lassan szálltak a szél szárnyán és stabilan igyekeztek
elárasztani a mindenséget csodálatra méltó tisztaságukkal, melyekkel ismét világot
megváltó tündérek fagyos kristály csókjainak tűntek.
Minden annyira nyugodt és harmonikus volt, hogy Molly
szája egyszerűen a füléig ért örömében.
- Mitől vagy ilyen boldog, drágám? – tűnt fel a nagy
vidámság Tommynak is.
- Hálás vagyok.
- Kinek? –kérdezte a hátsó ülésen helyet foglaló Nia.
- A hópelyheknek, hogy varázslatossá teszik a tájat. A
napsugaraknak, hogy életet lehelnek a legkopárabb létezőkbe. A szélnek, hogy azt
susogja a fülembe, hogy nagyon szerencsés vagyok. Hálás vagyok a tudatnak, hogy
ez így is van.
- Imádnivaló vagy. –Simogatta meg a lány combját a
barátja.
Tommy leparkolt és kinyitotta az autó ajtaját először
Mollynak, majd Niának.
Tommy és a mentorálltja, Nia elköszöntek egymástól, majd
a lány elindult a házba.
Molly megölelte a fiút, aki észrevette, hogy
elgondolkodott a lány valamin:
- Mire gondolsz?
- Sosem gondoltam, hogy valaki előtt ennyire meg tudok
nyílni, mint előtted. – válaszolt a lány.
- Akkor ez az én érdemem?
- Igen, Tommy. Csak neked köszönhető. – Molly megpuszilta
az ő mazsolaszemének bársonyos arcát.
- Szeretlek. – mondta Tommy.
- Én is szeretlek. Nagyon hideg van. Nem jössz be?
- Megyek haza. Lina biztosan
vár már. – vetette el az ötletet a fiú.
- Jól van, de délután gyere! Ugye jössz?
- Persze. – mondta Tommy és megsimogatta a lány arcát.
A fiatalok hosszú csókban olvadtak össze, majd Tommy
elhajtott a kocsijával.
Molly fülig érő szájjal sietett a lépcsőházban.
Amikor az ajtó elé ért, arra lett figyelmes, hogy valaki
a nevét kiabálja. Giselle néni volt az.
- Jó napot, Giselle néni! Hogy van? –kérdezte udvariasan
a lány.
- Nem is tudtam, hogy van barátod. – mondta nyájasan az
idős asszony.
- Még nagyon friss a kapcsolatunk.
- Értem. Csak tudod, ez egy rendes ház, ahol gyerekek is
mászkálnak. – utalt a nő a csókra, amit előző nap látott.
- Azok a rendes gyerekek nem szenvednek kárt attól, hogy
én megcsókolom a barátomat. Az ilyesmi nem erkölcstelenség, elvégre ez már a
huszonegyedik század. A z itt lakó gyerekek játszótéren csúnyaszavakat
ordítanak egymás után.
Lana Smith-ék folyton ittasak. Az ő gyermeküket félti
ennyire, Giselle néni? Vagy talán Jamie Madison-t, akit az apja a múlt hónapban
félholtra vert? Szerintem itt kezdődnek a problémák, nem ott, hogy látnak egy
szerelmes párt.
- Aranyom, ezek a gyerekek azt teszik, amit látnak a
felnőttektől. - oktatta ki a lányt az öregasszony.
- Akkor zárják be őket a szobájukba. Sajnálom, de nem az
én dolgom, hogy megneveljem őket. Vagy talán Ön mindenkit számon tart, hogy
megfelelő példát mutat-e nekik? – dühödött be Molly.
- Az képtelenség lenne, de a környezetünkben élőkért felelősséggel
tartozunk. – Giselle néni nem engedett.
- Csak egy csók volt, nem szerelmeskedtünk a
lépcsőházban. Nem értem, hogy mi ezzel a baj…
- Semmiféle enyelgésnek nincs helye itt. – vitte fel a
hangját Giselle néni.
- Önnek pedig a magánéletemben nincs helye. Ön nem
állíthat szabályokat, mert egyenértékű lakos velem. – csapta be az ajtót Molly.
Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy pont a kicsit sem
makulátlan előéletű szomszédja szólja meg azért, mert csókolózni látta:
- Ezt nem hiszem el!
- Mi a baj, Molly? Tommyval van a gond? – Nia el sem
tudta képzelni, hogy mitől lett hirtelen feszült a barátnője.
- Nem. Giselle néni megállított, és kitalálta, hogy
fogjuk vissza magunkat, mert a gyerekekre rossz hatással van, hogy Tommy és én
csókolózunk.
- Persze, megállnak a növésben. A vénasszony még a
középkorban él, ne is foglalkozz vele!- nevetett Nia.
- Nagyon erkölcsös lett mostanában. Mi jogon parancsolgat
ő másoknak? Különben is, nem is látott minket senki, csak ő és a gazdag férje, akit
soha sem szeretett a boszorka.
- Molly! Rád sem ismerek. Nagyon harcias lettél. – Nia
valóban meglepődött, hiszen Molly ilyen apró-cseprő dolgokkal nem is szokott
foglalkozni.
- Megfogadtam, hogyha egyszer Tommy az enyém lesz, akkor
senki sem szakíthatja el tőlem. Ehhez tartom magam. – mondta Molly és töltött
magának egy kis narancslevet.
- Nagyon helyes!- mondta Nia, aki őszintén nem értette,
hogy miért foglalkozik Molly egy olyan nő véleményével, akinek semmi méltósága
nincs.
A téli táj Molly Starfish hangulatához igazodott: vad
szél kelt útjára és söpört végig a havas utcán.
A lányok sokáig bámulták a hóesést szótlanul, majd Molly
megtörte a csendet:
- El tudod hinni, hogy szeret engem?
- Biztos vagyok benne. – mosolygott szelíden Nia.
- Érzem is. Csak vannak olyan pillanatok, amikor el sem
hiszem, hogy ez az egész nem csak egy szép álom.
- Molly, nekem úgy tűnik, hogy te rajongasz ezért a
fiúért. – jelentette ki Nia.
- Hát mondasz valamit. Szerinted ez baj? – kérdezte Molly
csillogó szemekkel.
- Ugyan már! Ennyi baj legyen mindenkivel, és a világ
jobb hely lesz!
- Nekem már a legjobb hely, mióta Ő velem van. –
vigyorgott Molly.
- Ez nem is volt kérdéses. Szerencsére Lina is szeret
téged. Tegnap beszélgettem vele, és nagyon jó véleménnyel van rólad. Teljesen
biztos vagyok, hogy nem csak bájolog, tényleg örül, hogy te vagy az öccse
választottja.
- Ennek örülök. Képzeld csak el, hogy milyen kellemetlen
lenne a drágaságomnak, ha mindig bíráskodnia kellene közöttünk. Miket mondott
rólam Lina?
- Lina úgy látja, hogy Tommy a csalódások után a munkába
temetkezett, és nem is volt élete. Örül, hogy mostanában pozitívabb, többet
nevet és tudja, hogy ez neked köszönhető.
Úgy vettem ki a szavaiból, hogy Tommy az utóbbi időben
kezdett csak igazán feloldódni.
Ahogy hallgattam Linát, fülig ért a szám.
- Miért? –
kérdezte Molly.
- Tommy teljesen olyan, mint te. Ő is évekig észre sem
vette, hogy mennyire kellesz neki, majd próbált elfelejteni téged. Azt hitte,
hogy esélye sincs nálad. Aztán rájött, hogy nem hagyhatja, hogy ne válj az
élete részévé. – vigyorgott Nia.
- Tényleg így voltam én is ezzel az egésszel. Lina nem
mondta, hogy mikor határozta el, hogy meghódít? – kérdezte lelkesen Molly.
- Látod, még ezt is tudom. Amikor szeptemberben egyszer
sétáltunk a parkban. Tudod, amikor bonyodalmak voltak a szereposztással.
- Igen. Nem is gondoltam volna, hogy feltűnt neki, hogy
én is ott vagyok. Nagyon ideges volt.
- Persze, hogy ideges volt. Eva Ferguson mindenképpen
főszereplő akart lenni… Végülis akkor jött rá a herceged, hogy veled az oldalán
nyugodt élete lenne. – mesélte Nia.
- Azt hittem, hogy hiába nyugtatgattam. – lepődött meg Molly.
- Hát nem, Linának beszámolt róla.
- Kész szerencse, hogy vagytok nekünk!- mondta Molly.
- Ugye- ugye. Egyébként még ha Giselle néni tudná, hogy
Tommyval egy ágyban aludtál…
- Ezt te honnan tudod – lepődött meg Molly
- Éjjel kétszer is kimentem a mosdóba, és akkor láttalak
titeket. Nagyon aranyosak voltatok, de nem sietitek el a dolgot?
- Nem történt semmi, csak ott aludt velem. –
mentegetőzött Molly.
- Hát persze. Egy szerelmespár egy ágyban és alszanak,
nagyon gyakori a mai világban.- ironizált Nia.
- Te bajod, ha nem hiszed el.
- Mindegy, ez a magányügyetek. Most pedig csapjunk össze
valami finomságot! Ne csak másnapos menüt kapjon a herceged, ha eljön délután.
- vágott vissza Nia.
- Mindenképpen eljön, azt mondta. Sütünk valamit?
- Süssünk! Mire gondoltál? –kérdezte barátnőjét Nia.
- Csokis szeletre.
- Oh Molly, hogy én azt mennyire szeretem!
A liszt ártatlan fehérsége a lakásba is havas téli
hangulatot csempészett.
Fél ötre, mire Tommy megérkezett, mindent elárasztott a
sütemény fenséges illata, mely már a hűtőszekrényben volt.
Miután a fiú üdvözölte a lányokat, rögtön el is hangzott
a kérdés Mollytól, hogy hol van Lina.
Tommy homlokán apró ráncok keletkeztek:
- Beállított az anyánk.
- Anyukátok ott van, te pedig átjöttél ide? – Nia nem
értette, hogy Tommy miért nincs az anyjával és Linával otthon.
- Nia, ez nem ilyen egyszerű. - mondta Molly.
- Elhagyta a családját. Tizenhét évig nem volt kíváncsi ránk. Most
felbukkant és azt hiszi, hogy minden róla fog szólni?Lina pedig asszisztál
ehhez,sürög-forog,hogy az a nő-aki nekünk szinte idegen,de az anyánknak nevezi
magát- jól érezze magát. Én erre nem vagyok képes. Inkább töltöm veletek a
karácsonyt. Végülis ez a szeretet ünnepe, nem pedig az idegenekkel való bájologásé.
– mondta feldúltan Tommy.
- Oh, drágám. - ölelte meg Molly a fiút.
- Tudod, az a legrosszabb, hogy átjött hozzánk a szomszéd
fiú, Ad. Az anyám ránk nézett, és látszott rajta, hogy azt sem tudja, hogy ki a
fia.
- Jézusom! Egyébként nem lehet, hogy Lina is csak
muszájból szolgálja ki? – kérdezte Nia.
- Fogalmam sincs, nagyon a kedvére akar tenni. –
válaszolta Tommy.
- Addig maradsz nálunk, ameddig csak szeretnél, ugye Nia?
–
- Hát persze. Tommy sosem zavar. - mosolygott Nia.
- Köszönöm, még inkább te vagy a kedvenc színésznőm.
Molly téged pedig egyszerűen imádlak. Eljönnél velem egy rövid sétára?
- Persze, szívesen. Csak húzok kabátot. – Molly gyorsan
fel is vette a meleg kabátot.
- Miután visszajöttök, megkóstoljuk a sütit! - kiabált a
távozó szerelmespár után Nia.
A fiatalok a közeli park felé vették az irányt.
Természetesen kézen fogva.
- Nem akarom, hogy rosszkedvű legyél. - mondta Molly.
- Úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Undorító
színjáték az egész. Ráadásul olyan, mintha Lina meg sem értene engem.
- Nem tudom, hogy Lina miért megy bele, de lehet, hogy ez
csak egy menekülési mechanizmus. - mondta Molly.
- Mire gondolsz? – pillantott a lányra nagy szemekkel a
szomorú fiú.
- Talán azt hiszi, hogy ha úgy tesz, mintha semmi sem
történt volna, akkor minden olyan lesz, mint amikor még együtt volt a család.
- Az már soha nem lesz olyan. – mondta Tommy és a
tekintetét a havas földre szegezte.
- Annyira szívesen mondanám, hogy ne mondj ilyeneket, de
az az igazság, hogy igazad van. Úgy látom, hogy te sosem fogsz megbocsájtani
anyukádnak. Meg is tudlak érteni.
- Nálatok is ilyesmi a helyzet. – jött rá Tommy.
- Igen. Én sem hiányzom a szüleimnek. – Molly hangjában
semmiféle keserűség nem volt. Már megszokta a helyzetet és természetesnek vette
azt.
- Csak legalább ők nem találnak meg karácsonykor bájologni
és ingyen vacsorázni.
- Igaz. – nevetett Molly.
- Örülök, hogy megértesz. Azt hittem, hogy azt mondod, hogy
bocsássak meg anyámnak. - nézett a lányra Tommy.
- Ugyan! Egy részről nem hiszem, hogy el lehet felejteni,
hogy magatokra hagyott egy férfi miatt, ráadásul később sem keresett meg
titeket. Másrészről pedig értelmes, felnőtt vagy, meg fogsz bocsátani magadtól
is, ha meg szeretnéd tenni, nincs szükség arra, hogy én akadékoskodjak.
- Molly! A barátnőm vagy, nem akadékoskodás, ha
beleszólsz az életembe. Te is a részese vagy már, szerencsére. – mondta komoly
hangon Tommy.
- Igaz, csak néha még mindig hihetetlen.
- Nekem is, Molly, nekem is, de legalább miattad nem kell
szomorkodnom.
- Lina miatt sem kellene. Meglátod, hogy minden rendben
lesz. Elvégre mit is tehetett volna, mikor megjött anyukátok? Dobta volna ki? –
hangzott az ironikus kérdés Molly szájából.
- Akár.
- Ugyan, Tommy! Lehet, hogy annak is oka volt, hogy
elment. Senki sem megy el csak úgy. – mondta félénken Molly.
- Az lehet, hogy oka volt annak, hogy ott hagyta apánkat,
de arra nincs mentség, hogy ránk sem volt kíváncsi tizenhét évig.
- Igaz, de legalább így többet vagy velem. – találta meg
a lány az egyetlen pozitívumot.
- Lassan vissza kellene mennünk, a süti nagyon hívogató
dolog.
- Szóval, uram Ön lecserélné a barátnőjét egy kis
süteményre- kérdezte Molly dívás eleganciával.
Tommy persze részt vett a játékban:
- Hogyan gondolhat ilyet, hölgyem? Kiskegyed szerelme
nekem maga a mindenséget jelentő csokoládétenger, ha a világ egy nagy torta
lenne, sem választanám Ön helyett. – mondta arisztokratikusan.
- Induljunk, hercegem!
A fiatalok a visszafelé vezető úton az utolsó válogatóról
beszélgettek:
- Mit fogsz énekelni? – érdeklődött Tommy a dalválasztást
illetően.
- Az Aftermath - et Adam
Lambert - től.
- Jó választás. Van üzenete. – támogatta Molly tervét
Tommy.
- Szerinted van esélyem nyerni?
- Igen, de ha nem így lesz, akkor Susie Heart menjen
fülészetre. – mondta férfias határozottsággal Tommy.
- Nem is meséltem, hogy ki állított meg az ajtóban. –
jutott eszébe a Giselle - incidens a vörös hajú lánynak.
- Mesélj csak!
- Giselle néni letolt, hogy milyen példát mutatunk a
házban élő gyerekeknek.
- Miért, mit csináltatok?- Tommy nem is gondolt arra,
hogy az előző napi csókkal lehetett baja az idős asszonynak.
- Mit csináltatok? Nem Nia és én, hanem te és én vagyunk
a ludasok. – mosolygott Molly.
- Ugye nem a…- Tommy nem tudta befejezni a mondatot, mert
Molly rögtön megtette helyette:
- De - de, a csók.
- Ahhoz képest, hogy csak érdekházasságban él, nagyon
bátran ítélkezik.
- Hát igen, de nem fogom azt tenni, amit ő mond. - amikor
Molly ezt mondta, már az ajtó elé értek, ahol előre engedte őt szíve
kuglófjának egyetlen mazsolaszeme.
- Már fel is vágtam a sütit. - húzódott egy széles vigyor
Nia arcán.
- Ezt jól tetted! – mondta
Tommy éppen úgy, mintha csak Linával beszélne.
- Üljetek le, máris az
asztalhoz viszem, csak, hogy lássátok, mennyire kedves vagy. - Nia így is tett.
Tommy szeme felcsillant, ahogy
beleharapott a csokis csodás:
- Mennyei.
- Vegyél még belőle! – bíztatta
Molly az (álom)hercegét,aki kapott az alkalmon.
Hat óra után sikerült a
lányoknak meggyőzni őt, hogy hívja fel a nővérét:
- Halló, Tommy vagyok.
- Szia! Nem jössz lassan haza?
- Anyánkkal mi lesz? – tért ki
a válaszadás elől Tommy.
- Itt marad holnap délutánig. –
válaszolta Lina némi félelemmel a hangjában.
- Én ma itt alszom Mollynál.
- Tommy miért csinálod ezt? –
kérdezte Lina.
- Hálásnak kellene lennem, mert
1994 óta most jött el hozzánk először? Lehet, hogy ő szült, de nem viselkedett
úgy, mint egy anya.
- Már megbánta. Tommy, nem
tudhatjuk, hogy miért hagyta el apát.
- Lina, kérlek! Attól, hogy itt
hagyta az apánkat, még nem kellett volna előlünk is eltűnni.
- Ezt majd megbeszéljük
személyesen. Most leteszem, mert lassan befejezi a fürdést. Mikor jössz haza
holnap? - kérdezte kissé letörten Lina.
- Nem tudom, majd meglátjuk.
Érezd jól magad! Szia, Lina!
- Vigyázz magadra, szia! –
tette le a telefont Lina.
Tommy sápadtan, üveges tekintettel révedt a semmibe.
Kettős érzés kavargott benne: egyrészről úgy érezte, hogy Lina cserbenhagyja,
és az anyjukat választja helyette, másrészről pedig gyerekesnek vélte, hogy
ilyesmi eszébe jutott egyáltalán.
Molly látta rajta, hogy nem tud mit kezdeni a jelenlegi
helyzettel, de emlékeztette beszélgetésükre:
- Ne felejtsd el, amit mondtam!
- Igazad van. Csak azzal foglalkozom, amivel, és akivel
érdemes.
- Helyes. - Molly örült, hogy nem potyára beszélt neki.
A nap további részében karácsonyi filmeket néztek,gyönyörködtek
a színpompás fában, beszélgettek, megvacsoráztak, megfürödtek. Aztán ideje volt
nyugovóra térni.
- Itt fogok aludni? - mutatott Tommy a kanapéra.
- Nem. Múltkor itt aludtam és nagyon megfájdult a
derekam. Szóval a hátad épségének érdekében ma is velem alszol, rendben? –
csempészett egy kis huncutságot a kérdésbe Molly. Tommy válasza nagyon is
kiszámítható volt:
-A lehető legnagyobb rendben van.
- Én megyek is a szobámba és megkeresem a füldugóimat. –
élcelődött Nia.
- Szégyelld magad, Nia! – hangzott egy nevetés közben
Mollytól.
- Vigyázz! Még a végén nem te leszel a kedvenc színésznőm!
– incselkedett Tommy.
- Tényleg jobb lesz, ha
megyek. Álmodjatok szépeket! – Nia bement a szobájába.
- Jó éjszakát! –köszönt el
Tommy. - Köszi, hogy itt maradhattam.
- Ugyan! Semmiség.
- Szia, Nia!- köszönt el Molly
a barátnőjétől.
A fiatalok kézen fogva
mentek Molly szobájába.
- Ugye ezt már nem
fogja elhinni Nia? – jutott eszébe Tommynak.
- Már azt sem hitte
el, hogy a múlt éjszakát csak alvással töltöttük.
-A nővérem sem. –
osztotta meg a dolgot barátnőjével a fiú.
- Te elhinnéd nekik,
a helyükben? – kérdezte Molly.
- Persze. Persze,
hogy nem hinném el. - nevetett a fiú, majd Molly is hahotázásban tört ki.
- A mai világban nem
is sokan alszanak kétszer együtt anélkül, hogy lefeküdnének.
- Hát úgy tűnik, mi
különlegesek vagyunk, Mollym. – az ágyon fekvő Tommy most először szólította
így a lányt, aki mellé feküdt.
- Ezt a pillanatot
csillámló arany dobozba zárnám, és örökre megtartanám. – fejezte ki Molly, hogy
mennyire örül kedvese jelenlétének.
- Az a doboz lehetne
a házunk. Mondjuk, ha lehet, azért ne legyen csillogós arany színe.
- Érdekes azt
hallani, hogy a „házunk”. - nézett Molly a fiúra.
- Pedig az egyik
kulcs is nálad van, van bizonyítéka, hogy komolyan gondolom.
- Tudom, Tommy, de
ugye nem sietjük el ezt az egészet?
- Nem hiszem. Én rég
óta szeretlek, biztos vagyok magamban.
- Én is. Csak én még
tapasztalatlan vagyok. Egy barátom volt, még gimis koromban.
- Velünk minden
rendben lesz. Mindig. Ha valami gond merül fel, meg kell beszélnünk, ennyi.
Sokan vesztik el egymást félreértések és titkolózások miatt.
- Igazad lehet. Szeretem,
hogy ilyen értelmes fejed van- bújt oda a fiúhoz Molly.
A meleg szoba pihe-puha
franciaágyában a fiatalok lassan mély álomba szenderültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése