A szerdai nap a már jól megérdemelt pihenéssel telt. Nia reggel fél kilenckor keltette fel Mollyt. Már kész volt a reggeli is.
A kakaós kuglóf még forró gőzt bocsátott ki puha, barna lényéből, melyet az édesen pirosló eperdzsem kissé lehűtött.
Nia úgy gondolta, hogy az íncsiklandozó reggeli méltó megkoronázása az ételt kísérő joghurtos-meggyes tea, melyben még kusza táncot jártak a kristályos cukorszemek.
- Molly, ébresztő! Várnak rád!- keltegette kedvesen barátnőjét Nia.
- Ő az? Tommy?
- Jaj, nem. Csak kuglóf. Azt hiszem még az eperdzsemmel sem lesz neked olyan édes, mint Tommy.
- Nagyon szeretem.
- Biztos csak a dzsem miatt.
- Én őt szeretem nagyon. Persze a kuglófot is, de Tommyra mondtam. Hiányzik. Róla álmodtam.
- Elmeséled?
- Egy út szélén sétáltam, amikor arra lettem figyelmes, hogy milyen félelmetes és sötét az erdő, amely az út mentén riogatja az éjszaka egyedül sétáló lányokat. A barátságtalan hely által keltett rosszérzés tovatűnt abban a pillanatban, mikor Tommy kiabálta a nevem. Hátrafordultam és láttam, hogy rám mosolyog. Beszélgettünk és meg fogta a kezem, aminek nagyon örültem. Megöleltem, és amikor felnéztem, még mindig láttam, ahogy ölelem, de a vállmagassága feletti vonalban is őt láttam, pisztollyal a kezében. Lassan felemelte a revolvert és a kezét a szájához tette, jelezvén, hogy ne próbáljam leleplezni. Szükségtelen reakció volt, hiszen a lábam a földbe gyökerezett és a félelemtől egy hang sem jött volna ki a torkomon akkor, sem, ha minden erőmet összegyűjtve próbálkozom. Lehetetlen volt Tommy tudtára adnom, hogy valaki, aki teljesen úgy néz ki, mint ő, éppen ránk céloz egy fegyverrel.
Minden lelki fájdalomtól mentesen állt némán, a haját az utca szélén álló lámpa világította meg.
Bosszútól ittas mosollyal húzta meg a ravaszt.
Az élénkvörös vér egy pillanat alatt borította be félelemtől vacogó testemet, de a golyó nem talált el. Őt találta el. Az én angyalomat.
Rám nézett könnyes szemeivel és azt mondta: „Ne hidd, hogy a fájdalomtól sírok. Ezek a boldogság könnyei. Bánom, hogy sosem mondhattam el, de nem halhatok meg úgy, hogy nem mondtam el, hogy mennyire szeretlek.” Sírva próbáltam elmondani, hogy nem fog meghalni és hogy, mennyire szeretem, de nem tudtam. Megszakadt a szívem.
Felébredtem. Nagyon rossz volt.
- Kettő Tommy. Az egyik megölte a másikat. Úristen! Felejtsd el! Ez hülyeség, ne is izgasd magad emiatt!
- Tudom, csak…
- Molly! Itt nincs semmi csak! Buta álom volt, biztos ki vagy merülve és csak azért. Amúgy is, hogy lehetne kettő belőle?
- Igazad van, ilyen pasiból csak egy lehet.
- Legalább rájöttél, hogy mennyire szereted.
- Jaj Nia! Sokra megyek vele…
- Első a felismerés. Második az orvoslás. Felejtsd el!- nevetett Nia.
- Nem fog menni.
- Akkor együtt kell élni vele.
- Hogyan költözzek hozzá?
-A „betegséggel”kell együtt élned. Azaz hívd át délutánra! Talán ráér.. és lehet,hogy ez a kezdete annak,amire te kis bolond egyből gondoltál,talán egyszer együtt is fogtok élni - miközben Nia ezeket mondta,Molly elpirult,hiszen megint (mint mindig)többet gondolt az adott mondatba,mint amilyen indíttatással azt barátnője útjára bocsájtotta.
- Úgysem ér rá.
- Akkor én.- Nia már meg is nyomta mobilján a „hívás” opciót.
A hívás:
- Szia,Tommy!
- Szia,Nia! Mit szeretnél?
- Nagyon elfoglalt vagy?
- Most igen, de 3 körül ráérek.
- Nem lenne kedved átjönni kicsit? Mollynak szüksége van rád.
- Nekem is, szere… ööö -Tommy majdnem elszólta magát. - Szóval azt akarom kimekegni, hogy még lenne néhány tippem számára. Szeretnék segíteni neki.
- Gondoltam - kuncogott Nia.
- Sejtettem, hogy gondolod. Amúgy mi van a szerepeddel?
- Köszi, jól van a drága 7 mondatom.
- Lesz még több is! Ne add fel! Most mennem kell, hívnak.
- Köszi és bocsi a zavarásért.
- Ugyan! Szia!
Három előtt 3 perccel a csengő hangjára Nia nyitotta ki az ajtót.
- Helló! Már vártunk.
- Hol van Molly?
- Ne aggódj, itt van – és Nia bekísérte Tommyt, majd a szobájába ment. Azt mondta, hogy meg kell keresnie a telefontöltőjét.
Tíz perc múlva jött csak vissza, és azt mondta, hogy sajnálja, de el kell mennie, mert Eva nevezetű barátnője hívta, hogy nagyon maga alatt van.
Amikor ezt mesélte,Tommy és Molly tekintete összetalálkozott,hiszen egyikük sem tudott arról,hogy Niának lenne ilyen nevű barátnője. Valószínűbbnek tűnt, hogy azért megy el, hogy kettesben hagyja a barátait. Emellett szól az is, hogy ő hívta ide Tommyt.
- Akkor hát ketten maradtunk, ülj csak le!
- Nagyon kedves vagy, mint mindig és csinos is.- Ez volt az a mondat, amelytől mindketten kissé elpirultak, de Molly a lelke mélyén tudta, hogy mekkora szerencse,hogy hagyta rábeszélni magát erre az összeállításra.A fekete tüll szoknya és a pink színű felső ugyanis Nia ötlete volt. Molly egy klasszikus, fekete ruhát vett volna fel, ha barátnője nem erőlteti a kicsit merészebb és újszerűbb öltözéket. Milyen jó is, ha egy színésznő az ember lakótársa és legjobb barátja. Még ha nem is híres, de Nia már most egy igazi díva.
- Köszönöm. –mosolygott Molly.- Kérsz egy kis tejberizst?
- Tejberizst? Viccelsz? Imádom! A fahéjas a kedvencem, de minden ízben szeretem.
-A fahéjas? Valakinek nagy szerencséje van…
- Telepatikus képességeitek vannak.
- Csak nekem Tommy!Nia epreset szeretett volna..jó,hogy nem engedtem.
- Te vagy az angyalom, még ebben a ruhában is.
- Ezt hogy érted? Túl vad?
- Határozottan jól áll. Mintha egy rock díva lennél.
- Ezt majd akkor mondd, ha hallottál énekelni.
- Ne legyél kishitű! Különben is, elfelejtetted, hogy már hallottalak? Nagyon jól énekelsz.
- Köszönöm, majd kiderül.
- Az a lényeg, hogy engedd el magad, és ne gondolj arra, hogy mit nem tudsz, vagy, hogy hibázol-e. Ha látják, hogy a szívedet tárod eléjük, nyert ügyed lesz. El kell hinned, hogy tiéd a dal, amit énekelsz, ha bulizós, akkor mindent bele, és ha szenvedős, akkor halj meg közben! Gondolom ezt nélkülem is tudtad.
- Veled könnyebb.
- Tessék?- mosolyodott el Molly angyala, a lány pedig majdnem lenyelte a kanalat, amit a tejberizses tálkájában táncoltatott.
- Úgy értem, ha összefoglaljuk és mástól hallom, az erőt ad nekem. Főleg, ha tőled. Te mégis csak profi vagy.
- Profi. Csak éppen senki sem vesz figyelembe, a béremről pedig ne is beszéljünk.
- A béred ennél csak magasabb lehet, és különben sem a fizetésétől értékes egy ember. Sok ember álmainak a megvalósulásában veszel részt. Például Nia is miattad nem hagyott fel az egésszel. Tudja, hogy benned megbízhat, a gondjait és a munkaügyeit is rád bízhatja. Nekem már az is egy álom, hogy találkozhatok Susie-val. Ha rögtön kiesnék, akkor is: egy álom.
- Nekem pedig az a legnagyobb öröm, hogy olyan barátaim vannak, mint Nia és te. – Tommy lassan megölelte Mollyt. Az első olyan ölelés, ami egy bensőséges beszélgetést követett, mely csak kettejük között zajlott le.
Amikor felnéztek egymásra, ismét egymásra mosolyogtak. Talán ez lehetett a fizikai kivetülése annak a kölcsönös lelki folyamatnak, amely kezdetét vette.
- És melyik téma lesz az első?
- A rock.
- Ejj, imádom a rockot, de nem vagyok egy nagy tehetség.
- Pop-rock/glam-rock is lehet a dal.
- Egyből jobb a helyzet,Tommy. - Molly magában hozzá tette, hogy egy ilyen ölelés után annyira nem is ijedt meg a rock-számtól sem. - ezen el is mosolyodott.
Eközben Nia is hazaért és már bűntudata volt, hogy valamit megzavarhatott, hiszen Tommy szinte rögtön el is ment. Molly csak a részletek elmesélésével tudta megnyugtatni a kíváncsiskodó, jó szándékú barátnőjét.
A nagy traccsparti után egy kis tévézést követően álmosan zuhantak ágyba a lányok.
