Rápillantott az újságra. A címlapon ki más lehetett volna, ha nem Lady GaGa.
Az emberek nagy része már torkig van a megbotránkoztató hölgyeménnyel, de Mollynak valahogy mindig is szimpatikusabbak voltak a hozzá hasonló örültek (például Madonna), mint az álszent sztárok. GaGa néha tényleg elveti a sulykot,de azt nem lehet mondani rá,hogy ne lenne egyedi vagy ne szeretné a lehető legjobban az általa szörnyecskéknek nevezett rajongóit. Egyébként is, azt lehet rá mondani, hogy őrült vagy közönséges, de azért tud énekelni és dalt írni.
A címlap után Molly a MusicLife nevezetű oldalra lapozott,mert tudta ,hogy ez a rovat foglalkozhat csak zenei hírekkel illetve zenészek életével.
A mai hír a 6. oldalon kivételesen nem egy szeletke volt a Lady botrányokkal teli színpadi világának,hanem egy emberi gesztus közvetítése,természetesen minden jó indulat nélkül:
A hírt végig olvasva Molly nem győzte összegezni gondolatait:
Miért nem lehet elhinni, hogy tényleg szereti a rajongóit?Miért ne kötődne hozzájuk,hiszen a szeretetükből merít erőt és ők inspirálják.
Mióta nevezzük pophercegnőcsének?Ő nem egy értelmetlen kislány,a dalainak üzenete van,sokak pedig jobban felmerik vállalni önmagukat,hiszen erőt merítenek. Nagy energiához jutnak, mikor beleszippantanak a Lady szabadságérzetébe, ami elárasztja a dalait.
Molly fejébe ekkor csodálatos gondolat ötlött: az Edge of glory tökéletes lenne a tehetségkutatóban, ami ezen a héten, szombaton lesz. Talán a „mai sláger” kategóriában.
Ez egy olyan dal, amit tökéletesen át tud érezni, amitől ő maga is mindig felszabadul, ha meghallja akár az első ütemeit.
Nyilván nem is szükséges kijelenteni,akkor is egyértelművé válik,hogy maximalizmusából faakadóan mivel töltötte el az egész keddet Molly.Az egyetlen kérdés:vajon Nia nem unt rá,hogy egész nap azt kellett hallgatnia,hogy Molly csak ezt a dalt hallgatta és énekelte…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése