Reggel az ébredést követően Tommy és Lina számára
elkerülhetetlen volt, hogy megbeszéljék az előző nap történteket egy-egy pohár
kávé társaságában.
- Bocsánat. – mondta Lina. Láthatólag valóban bánta a
dolgot.
- Nem tudhattad. – felelte Tommy. Rögtön tudta, hogy
miért szabadkozik Lina.
- De elvakult voltam, nem is gondoltam rá, hogy te látod
jól a dolgokat.
- Ez van, sajnos. – mondta Tommy.
- Olyan voltam, mint egy kisgyerek. Azt hittem, hogy a
gyerekkorunkhoz hasonló lesz minden,ha visszajön az anyánk örökre.
- Soha nem lesz semmi sem ugyanaz. - mondta Tommy.
- Tudom.
- De talán egyszer minden jobb lesz. Minden. Túl kéne
lépned ezeken a dolgokon. Nem hittem, hogy ennyire megvisel ez az egész.
- Tommy, neked nem kell elmagyaráznom, hogy mennyire
nehéz volt ez az egész helyzet. – hajtotta le a fejét Lina.
Tommy megölelte. Mindketten tudták, hogy az egész
rokonságukból csak egymásra számíthatnak.
A gyermekkori emlékek felelevenítése közben csengettek.
Lina az ajtóhoz sietett.
Tommy csak ennyit hallott:
- Te? Te, itt? Semmi keresnivalód itt! Tűnés! – hangzott
Linától bosszúsan.
- Ki az?- kiáltott oda Tommy.
- Én vagyok az. Visszatértem. - hangzott egy ismerős női
hang.
A módfelett elegáns fiatal nő levette a kalapját.
Tommy azonnal felismerte volt szerelmét, aki szó nélkül
elhagyta őt:
- Melissa. Mit keresel itt? – kérdezte Tommy ridegen.
- Visszajöttem azért, ami az enyém. –hangzott a válasz.
- És mi lenne az? – kérdezte Lina.
- Az öcséd.
- Tűnj innen!
–emelte fel a hangját Lina.
- Ne! Engedd be! – mondta Tommy a nővérének.
Lina kimeresztett szemekkel csukta be az ajtót Melissa
Vega mögött, akinek piros körömcipője lágyan kopogott az antik lakás aljzatán.
Tommy megvető pillantást vetett a fiatal nőre, aki a
haját igazgatta, majd bájologásba kezdett:
- Szia, Tom! Örülök, hogy beszélhetek veled. Minden
annyira megváltozott, de egy valami nem: még mindig szeretlek.
- Csak azért kértem a testvéremet, hogy beengedjen téged,
mert hallani akarom, hogy miért tűntél el szó nélkül. Csak kíváncsi vagyok, de
nem akarom, hogy vissza gyere hozzám. – mondta határozottan a fiú.
- Ne mondd ezt! Hibáztam, de megbántam. Mindig is
szerettelek.
- Akkor hol a francban voltál? Miért tűntél el? –kérdezte
Tommy.
- Jobb életet akartam, és ez sikerült is. Modell lettem
és nem szenvedek hiányt semmiben. – mondta Melissa.
- Szóval azért hagytál el, hogy meggazdagodj. - ismerte
fel a tényt Tommy.
- Nem! Ne értsd félre! Mindig is csak téged szerettelek,
de nem tudtam tovább abban a nyomorban élni, ahova születtem. – próbált
mentegetőzni Melissa.
-A szüleid mindent megtettek érted, nem lehet panaszod
rájuk. Különben is, ha ennyire zavart a helyzet, miért nem beszéltél róla. Ide
költözhettél volna.
- Ugyan, Tom! Tudod, hogy sosem akartam kolonc lenni
senki nyakán sem.
- Hát ügyesen oldottad meg, eltűntél szó nélkül. – szólt
bele Lina.
- Értsétek meg, hogy nem volt maradásom. Egy szegény
senki voltam. Most már vagyok valaki.
- Melissa, sajnálom, hogy neked pénz kellett ahhoz, hogy
legyél valaki. Én anélkül is boldogulok, és ilyenek miatt sosem hagynám el azt,
akit szeretek. – jelentette ki Tommy.
- Szóval ez a baj. Azért nincs helyem az életedben, mert
van valakid. – meresztette nagyra barna szemeit Melissa Vega.
- Nincs senkim, de te sem kellesz. - válaszolta Tommy. -
Most pedig távozz, kérlek!
- Még látjuk egymást!- mondta bosszúsan Melissa, és
szúrós tekintetét Linára meresztette még azelőtt, hogy becsapta volna az ajtót
maga mögött.
- Miért tagadtad le Mollyt? – kérdezte Lina.
- Szerinted?
- Ugye nem akarod újra kezdeni ezzel a nővel?
- Ugyan, Lina. Nem beszéltem Mollyról, mert így is éppen
elég, hogy Jenny G. Low meg akar ölni minket. Nem kell még egy őrült nő az
életembe. –válaszolta Tommy. A tekintete a kávés csésze mélyére meredt
látszólagosan, valójában azonban kétségbeesés fogta el.
Eszébe jutott, hogy annyira el volt foglalva azzal, hogy
végre egy párt alkotnak Mollyval, hogy szinte számításba sem vették, hogy Jenny
még mindig a közelben lehet és bármikor az életükre törhet.
- Nem lesz semmi baj, ne aggódj! – bíztatta Lina.
- Nem hagyhatom. Fel is hívom Mollyt és megmondom neki,
hogy megkeresem Jennyt.
- Rendben, addig készítek reggelit. –mondta rezzenéstelen
arccal Lina.
Tommy a szobájába ment és az ágyra feküdve tárcsázta
Molly Starfish számát, aki rögtön fel is vette a telefont:
- Halló, Tommy!
- Jó reggelt, hercegnőm! Hogy vagy ma?
- Álmosan. És te? Nem jössz át reggelire? – invitálta a
fiút Molly ásítozva.
- Szívesen mennék, de Lina már készíti, és mire hozzád
érnék, éhen halnék. Viszont ebédelünk együtt?
- Rendben. Hiányzol.
- Te is nekem, Mollym. Ha negyed egyre érted megyek, az
megfelel? – kérdezte Tommy.
- Persze. Várlak. Csak ezért hívtál? – kérdezte Molly
- Majd megbeszéljük ebéd közben, de nincs baj, ne aggódj!
– nyugtatta kedvesét a fiú.
- Jól van, drágám.
- Lina hív reggelizni, úgyhogy megyek is. Majd akkor
megyek érted. Szeretlek, szia!
- Én is szeretlek. Szia. – köszönt el Molly.
Tommy mosolyogva tette le a mobilját. Tudta, hogy egyre
közvetlenebb vele az amúgy nagyon is gátlásos lány. A lány, aki annyival jobb
Melissától.
Lina még egyszer az asztalhoz hívta az öccsét, aki végre
el is indult a konyhába.
A rántották már készen álltak arra, hogy megkezdjék
útjukat a Walsh - testvérek éhes bendőibe.
Rövidesen meg is tették ezt az utat egy kis narancslé
kíséretében.
A reggel feszültségének és a délelőtt unalmának az ebédre
való készülődés vetett végett.
