29.Kételyek viharában

Tommy autója pontosan a megbeszélt időpontban gördült Mollyék háza elé.

Hármat dudált, mire a lány kijött a házból és kedvese karjaiba vetette magát:

- Hiányoztál.

- Te is nekem. Indulhatunk?- nézett kérdőn Tommy.

- Hogyne. Most nincs is olyan hideg. - mosolygott Molly.

Tommy szándékosan nem kezdte már a kocsiban elmagyarázni a történteket és aggodalmait, úgy gondolta, hogy ebéd közben ideálisabb az alkalom, így a téli táj bámulása közben régi történeteket meséltek gyerekkorukról.

Az étterem tágas, bézsszínű építmény volt, óriási ablakokkal és hatalmas üvegajtókkal, így belépve a fények játékának kereszttüzébe kerültek az ott lakmározni vágyó vendégek.

Mollyék a terem közepén álló asztalhoz ültek le, és rögtön a kezükbe vették a vékonynak korántsem mondható étlapot.

A választékot elnézve nem csoda, hogy nem volt könnyű a választás.

Csak előételből akkora kínálat volt, mint amekkora máshol az összes étel listája együttesen.

Többek között ez a változatosság is vonzotta a vendégeket az új létesítménybe, no meg persze az előnyös kialakítás: a belvárosban is nagy feltűnést kelt egy elegáns, ugyanakkor modern és fiatalos.

Az élénk hússzínű falakon szürrealista festmények díszelegtek,a bútorok pedig ezüstös fényű,rendhagyó darabok voltak.

Tommy és Molly éppen a rendelésüket adták le a pincérlánynak, amikor hatalmas csattanást hallottak.

Tommy az ablak felé nézett, és jól látta, hogy két autó karambolozott. Egy szürke illetve egy tűzpiros autó futott egymásba.

Először mindenki megijedt a csattanást hallva, néhányan le is dermedtek, aztán kirohantak az étterem elé, megnézni, hogy mi lehet a helyzet odakint.

Így tett Molly és Tommy is: a tömeggel együtt ők is kitódultak az ajtón.

- Az a szürke autó…- csak ennyit tudott Molly kimondani, Tommy azonnal felkiáltott:

- Lina!

Lina Walsh az út közepén térdelt, halványsárga öltözetét vér borította, a kabátja nem volt rajta. A karjaiban pedig a szinte önmagáról már nem is tudó, eszméletvesztés határán lévő Melissa Vega feküdt.

Tommy rögtön odarohant és idegesen kérdezte testvérét, hogy mi történt, aki először nem is felelt a kérdésre, miután öccse megismételte azt, halkan azt mondta: „Nem akartam, hogy ez legyen”.

Tommy semmit sem értett:

- Lina, ne idegesíts, kérlek, mondd már el, hogy még is mi a helyzet! Hívott valaki mentőt? – kérdezte.

- Én már hívtam őket!- mondta egy ötven körüli, mély hangú, telt nő.

- Lina! Mondj már valamit!- próbálta szóra bírni a fiú a nővérét.

-Ő a hibás, ő tehet mindenről! –fakadt ki Lina.

- Miről beszélsz?

- Visszajött. Visszajött, hogy tönkretegyen. Most meghal. Meghal és én leszek a tettes. Én csak jót akartam neked. Nem akartam bántani. - Lina sírva fakadt. Látszott rajta, hogy zavaros az elméje és egyáltalán nem volt egyértelmű még ekkor sem, hogy mi történt.

- Tommy! Hazudtál nekem. Molly Starfish-sel vagy. Most is vele vagy. - hörögte Melissa.

Tommy Walsh minden idegszála azt kívánta, hogy Molly ebből semmit ne haljon meg, de az esze azt súgta, hogy a lány hallótávon belül van.

Lehajtotta a fejét, felhúzta a szemöldökét, de nem tudott a barátnőjére nézni.

Pontosan tudta, hogy Molly magyarázatot fog kérni és nyilván rájött arra is, hogy le lett tagadva a kapcsolatuk az egyre lassabban lélegző Melissa előtt.

A fiúnak fogalma sem volt, hogy mit fog mondani, ha Molly rákérdez erre az egészre.

Tommy odahajolt a már hullának tűnő sebesülthez és döbbenten tapasztalta, hogy az már nem is vesz levegőt. 
Ebben a pillanatban szirénahang hallatszott, mely egyre közelebbivé vált.
 A mentőautó megérkezett. Az orvos arról kérdezősködött, hogy mi történt, de csak annyit tudhatott meg, hogy a két kocsi egymásba ment, hiszen Melissa eszméletlen, Lina pedig sokkos állapotban volt. 
Az orvos elrendelte mindkettőjük azonnali kórházba szállítását.

Tommy odament Mollyhoz és azt mondta:

- Nem tudom, mi történhetett, de be kell mennem a kórházba. Ne haragudj! Amint tudok valamit, felhívlak! Mindent elmagyarázok.

Molly Starfish értetlenül állt az események hatása alatt. Semmit sem értett. Rengeteg kérdés kavargott a fejében és egyikre sem tudott választ adni senki sem.

Hogyan került ide Lina? Ki ez a nő, aki róla kérdezgette Tommyt? Tommy miatta vagy a nővére miatt aggódik igazán? Egyáltalán hogyan történt a karambol? Szerencsétlen baleset? Lina bosszút akart állni ezen a nőn? Vagy a nő akart ártani Linának? Ő lyukasztotta volna ki korábban Lina kerekeit is? Jenny G.Low küldhette?

Lináról nem tudta elképzelni, hogy szándékosan kárt akarjon okozni másnak.

Molly zaklatottan indul haza, az ebédtől teljesen elment a kedve.

Nia nem volt otthon. A ház üressége még inkább gondolkodásra késztette a teljesen összezavarodott lányt.

Három órával később megszólalt a telefonja, a kijelzőjén Tommy nevével.

Mollyt különös, rossz érzés fogta el. Úgy érezte, a barátja nem őszinte hozzá, valami olyant rejtegethet, amit neki is tudnia kellene. A következő gondolata már az volt, hogy a saját maga hibája az egész, mert azt hitte, hogy Tommy Walsh tökéletes. Tökéletes pedig ugye nem létezik. A tökéletes egy olyan eszmény, ami szubjektivitáson alapul.

Ha a másik egyetlen olyan tette, ami számunkra pozitív, mások viszont ugyanezt negatívumként élik meg, akkor a megítélés máris kettős, és ha számunkra tökéletes csak a tett vagy az elgondolás, akkor maga a személy sem lesz tökéletes annak a szemében, aki negatívumot köthet az adott személyhez.

Molly Starfish most először életében, úgy érezte, hogy sebezhetővé vált azáltal, hogy érzelmileg kitárulkozott.

Időközben Tomym már harmadszorra hívta. Molly végül felvette a kagylót, és beleegyezett, hogy Tommy még aznap átmenjen hozzá a történteket átbeszélni. Négy óra után valamivel meg is érkezett Tommy.

Még mindig nem tudta, hogyan is mondja el, hogy Melissa ki és miért tagadta le őt,de tudta,hogy jó nem sülhet ki belőle,ha elhallgatja,vagy hazugsággal áll elő.

-A barátnőd volt, igaz? –Molly a fiúra vetette szúrós tekintetét.

- Igen. - sóhajtott. Úgy érezte, hogy nincs mit hozzáfűznie.

- Letagadtál előtte. - Molly hangjában száraz megvetés érződött.

- Igen. Nem. - Tommy ezen kijelentésének hatására Molly kérdőn nézett –Molly! Engedd,hogy elmeséljem!

- Hát kezdd el!

- Az a lány Melissa, ő tűnt el szó nélkül. Most felbukkant.

- Veled akar lenni, ugye?- vágott közbe a lány.

- Igen. - hangzott a válasz, melyre Molly azonnal reagált:

- Ezért tagadtál le? Vele akarsz lenni?

- Ugyan! Azt mondtam, hogy nincs senkim, mert féltem, hogy ő is rád támad, mint Jenny. Egyáltalán nem akarok vele lenni. Ma reggel volt nálunk és konkrétan elzavartuk. –felelte Tommy.

- Akkor mit keresett az étteremnél?

- Először is, mikor elmentem hozzád, ő visszament hozzánk. Engem keresett, de csak Lina volt otthon. Üvöltözött vele, hogy rájött, hogy lehazudtalak, és meg fogja akadályozni, hogy veled legyek, és újból együtt leszünk. Lina észbe kapott, hogy téged már könnyen meg lehet találni, hiszen már elég híres vagy.

- Ez azért túlzás. - vágott ismét közbe Molly.

- Nem az. Gondolj bele: ismer engem. Tudja, hogy mik a kedvenc helyeim. Mi van, ha lemegy a sarki pékségbe és megkérdezi az eladót, hogy mostanában jártam-e ott. Aztán kérdezget rólad és szépen megtud rólad bármit. Akár a címedet is. Nem olyan bonyolult dolog ez.

Az emberek akkor is pletykálnak, és nem gondolnak bele, hogy kinek mit lehet, és mit nem lehet elmondani. Szóval Lina elindult hozzád. Senki nem nyitott ajtót. - mondta Tommy.

- Nia nincs itthon reggel óta.

- Lina el akart jönni az étterembe, hogy beszámoljon a történtekről. Tudta, hogy Melissa nem igazán beszámítható, és félt, hogy előbb ránk talál, minthogy ő beszélni tudna velem.

- Csakhogy Melissa követte. - állapította meg Molly.

-  Pontosan. Aztán belehajtott a testvérembe.

- Most hogy vannak?

- Lina már nincs sokkos állapotban, de nagyon megviselte ez a nap. Azt hitte, hogy Melissa meghal és őt okolják majd. - válaszolt Tommy.

- És az a nő hogy van? –érdeklődött Molly Melissa állapotáról.

- Operálják.

- És hogyhogy nem vagy ott?

- Ő is egy ember, nyilván nem kívánom a halálát, de nem fogom sajnálni a történtek után. Nekem már nem jelent semmit. Lina miatt mentem be a kórházba.–vallotta meg Tommy.

- Egyáltalán nem érdekel? –aggályoskodott Molly.

Tommy megfogta a kezét és azt mondta:

- Be sem engedtem volna szívem szerint. Csak kíváncsi voltam, hogy mi az oka annak, hogy szó nélkül lelépett.

- Elmondta?

- Igen. Meg akart gazdagodni.

- Az sikerült neki-nevetett Molly - Összetörte a tűzpiros luxuskocsiját gondolkodás nélkül.

- Látod, hogy oda van értem. - Tommy érezte, hogy Molly megenyhült, így megengedte magának a viccelődést. - De engem nem érdekel. Ő a múlt, te pedig a jelen és a jövő. Feltéve, ha nem üldözöl el magadtól a féltékenykedéseddel.

A fiatal pár egymásra nézett és együtt nevettek az eseten.

- Rendeltem pizzát, ha már úgyis elrohantál az ebédünkről. - tolta barátja orra elé a dobozt Molly.

- Hihetetlen vagy.

- Ugye? Még olcsóbb is ez a megoldás. - mosolygott Molly.

Tommy odament a lányhoz és megcsókolta.

- Szóval ennyire féltetted a pénztárcád?- poénkodott a vörös hajú lány.

- Nem azt féltettem, te butus! Attól féltem, hogy olyanokra gondolsz, amik nekem eszembe sem jutottak. –vigyorgott Tommy.

- Eszedbe sem jutottak? Csak gondoltál rájuk, miközben arra gondoltál, hogy én gondolok-e olyasmikre. - akadékoskodott Molly

- Tudod, hogyan értem.

- Tudom. És gondoltam is, de most már nem. Már tudom, hogy mi történt. Szerintem felejtsük is el!

- Molly, van itt még valami. Jennyről nem szabadna megfeledkezni. –mondta határozottan Tommy.

- Igen, tényleg nagyon elkerülte a figyelmünket mostanában. Mit gondolsz, mit tehetünk?

- Elmegyek hozzá.

- És mit mondasz neki? Megkérdezed, hogy miért akart megölni? – kérdezte iróniával tele Molly.

- Talán ezt is megkérdezhetném, de nem tudom. Majd ahogy a helyzet hozza. Lehet, hogy a rendőrséget is be kellene vonni. Elvileg még is csak gyilkossági kísérlet volt…

- Drágám, ezt olyan rossz hallani is. - bújt Molly a barátjához.

- Kimondani, sőt belegondolni is. Olyan, mint a filmeken… az ember azt hinné, ilyen nem történhet meg vele.

- Hát igen… én sem úgy szoktam felkelni az ágyból, hogy „Vajon ma hányan akarnak megölni?”.Pedig már ketten is tervezgették.

- Gondolod, hogy Melissa is? – nézett kérdőn Tommy Walsh.

- Akár. –szólt a határozott válasz.

- Elvégre a nővérem kocsijába is belehajtott. Nem hiszem, hogy az véletlen lett volna.

- Ilyen veszélyes lányok tetszettek neked? – incselkedett Molly.

- Ugyan! Akkor még nem volt ilyen gonosz. Vagy nem vettem észre. Nem tudom, de nem is érdekel már. Volt egy esélye, amit eljátszott, több nem lesz neki. Soha.

- Pedig nagyon csinos lány.

- Az nem elég. Te is tudod. –jelentette ki Tommy.

- Lássuk csak, tudom?

- Tudod. Tudnod kell. Tudnod kellene, hogy senki sem számít rajtad kívül. - Tommy odalépett a lányhoz és megölelte, aki rá nézett és azt mondta:

- Annyira szeretlek!

28.Tűnő árnyak visszatérő rémképei

Reggel az ébredést követően Tommy és Lina számára elkerülhetetlen volt, hogy megbeszéljék az előző nap történteket egy-egy pohár kávé társaságában.

- Bocsánat. – mondta Lina. Láthatólag valóban bánta a dolgot.

- Nem tudhattad. – felelte Tommy. Rögtön tudta, hogy miért szabadkozik Lina.

- De elvakult voltam, nem is gondoltam rá, hogy te látod jól a dolgokat.

- Ez van, sajnos. – mondta Tommy.

- Olyan voltam, mint egy kisgyerek. Azt hittem, hogy a gyerekkorunkhoz hasonló lesz minden,ha visszajön az anyánk örökre.

- Soha nem lesz semmi sem ugyanaz. - mondta Tommy.

- Tudom.

- De talán egyszer minden jobb lesz. Minden. Túl kéne lépned ezeken a dolgokon. Nem hittem, hogy ennyire megvisel ez az egész.

- Tommy, neked nem kell elmagyaráznom, hogy mennyire nehéz volt ez az egész helyzet. – hajtotta le a fejét Lina.

Tommy megölelte. Mindketten tudták, hogy az egész rokonságukból csak egymásra számíthatnak.

A gyermekkori emlékek felelevenítése közben csengettek.

Lina az ajtóhoz sietett.

Tommy csak ennyit hallott:

- Te? Te, itt? Semmi keresnivalód itt! Tűnés! – hangzott Linától bosszúsan.

- Ki az?- kiáltott oda Tommy.

- Én vagyok az. Visszatértem. - hangzott egy ismerős női hang.

A módfelett elegáns fiatal nő levette a kalapját.

Tommy azonnal felismerte volt szerelmét, aki szó nélkül elhagyta őt:

- Melissa. Mit keresel itt? – kérdezte Tommy ridegen.

- Visszajöttem azért, ami az enyém. –hangzott a válasz.

- És mi lenne az? – kérdezte Lina.

- Az öcséd.

 - Tűnj innen! –emelte fel a hangját Lina.

- Ne! Engedd be! – mondta Tommy a nővérének.

Lina kimeresztett szemekkel csukta be az ajtót Melissa Vega mögött, akinek piros körömcipője lágyan kopogott az antik lakás aljzatán.

Tommy megvető pillantást vetett a fiatal nőre, aki a haját igazgatta, majd bájologásba kezdett:

- Szia, Tom! Örülök, hogy beszélhetek veled. Minden annyira megváltozott, de egy valami nem: még mindig szeretlek.

- Csak azért kértem a testvéremet, hogy beengedjen téged, mert hallani akarom, hogy miért tűntél el szó nélkül. Csak kíváncsi vagyok, de nem akarom, hogy vissza gyere hozzám. – mondta határozottan a fiú.

- Ne mondd ezt! Hibáztam, de megbántam. Mindig is szerettelek.

- Akkor hol a francban voltál? Miért tűntél el? –kérdezte Tommy.

- Jobb életet akartam, és ez sikerült is. Modell lettem és nem szenvedek hiányt semmiben. – mondta Melissa.

- Szóval azért hagytál el, hogy meggazdagodj. - ismerte fel a tényt Tommy.

- Nem! Ne értsd félre! Mindig is csak téged szerettelek, de nem tudtam tovább abban a nyomorban élni, ahova születtem. – próbált mentegetőzni Melissa.

-A szüleid mindent megtettek érted, nem lehet panaszod rájuk. Különben is, ha ennyire zavart a helyzet, miért nem beszéltél róla. Ide költözhettél volna.

- Ugyan, Tom! Tudod, hogy sosem akartam kolonc lenni senki nyakán sem.

- Hát ügyesen oldottad meg, eltűntél szó nélkül. – szólt bele Lina.

- Értsétek meg, hogy nem volt maradásom. Egy szegény senki voltam. Most már vagyok valaki.

- Melissa, sajnálom, hogy neked pénz kellett ahhoz, hogy legyél valaki. Én anélkül is boldogulok, és ilyenek miatt sosem hagynám el azt, akit szeretek. – jelentette ki Tommy.

- Szóval ez a baj. Azért nincs helyem az életedben, mert van valakid. – meresztette nagyra barna szemeit Melissa Vega.

- Nincs senkim, de te sem kellesz. - válaszolta Tommy. - Most pedig távozz, kérlek!

- Még látjuk egymást!- mondta bosszúsan Melissa, és szúrós tekintetét Linára meresztette még azelőtt, hogy becsapta volna az ajtót maga mögött.

- Miért tagadtad le Mollyt? – kérdezte Lina.

- Szerinted?

- Ugye nem akarod újra kezdeni ezzel a nővel?

- Ugyan, Lina. Nem beszéltem Mollyról, mert így is éppen elég, hogy Jenny G. Low meg akar ölni minket. Nem kell még egy őrült nő az életembe. –válaszolta Tommy. A tekintete a kávés csésze mélyére meredt látszólagosan, valójában azonban kétségbeesés fogta el.

Eszébe jutott, hogy annyira el volt foglalva azzal, hogy végre egy párt alkotnak Mollyval, hogy szinte számításba sem vették, hogy Jenny még mindig a közelben lehet és bármikor az életükre törhet.

- Nem lesz semmi baj, ne aggódj! – bíztatta Lina.

- Nem hagyhatom. Fel is hívom Mollyt és megmondom neki, hogy megkeresem Jennyt.

- Rendben, addig készítek reggelit. –mondta rezzenéstelen arccal Lina.

Tommy a szobájába ment és az ágyra feküdve tárcsázta Molly Starfish számát, aki rögtön fel is vette a telefont:

- Halló, Tommy!

- Jó reggelt, hercegnőm! Hogy vagy ma?

- Álmosan. És te? Nem jössz át reggelire? – invitálta a fiút Molly ásítozva.

- Szívesen mennék, de Lina már készíti, és mire hozzád érnék, éhen halnék. Viszont ebédelünk együtt?

- Rendben. Hiányzol.

- Te is nekem, Mollym. Ha negyed egyre érted megyek, az megfelel? – kérdezte Tommy.

- Persze. Várlak. Csak ezért hívtál? – kérdezte Molly

- Majd megbeszéljük ebéd közben, de nincs baj, ne aggódj! – nyugtatta kedvesét a fiú.

- Jól van, drágám.

- Lina hív reggelizni, úgyhogy megyek is. Majd akkor megyek érted. Szeretlek, szia!

- Én is szeretlek. Szia. – köszönt el Molly.

Tommy mosolyogva tette le a mobilját. Tudta, hogy egyre közvetlenebb vele az amúgy nagyon is gátlásos lány. A lány, aki annyival jobb Melissától.

Lina még egyszer az asztalhoz hívta az öccsét, aki végre el is indult a konyhába.

A rántották már készen álltak arra, hogy megkezdjék útjukat a Walsh - testvérek éhes bendőibe.

Rövidesen meg is tették ezt az utat egy kis narancslé kíséretében.

A reggel feszültségének és a délelőtt unalmának az ebédre való készülődés vetett végett.

27.Karácsony másnapja

A hópelyhek karácsony másnapjának reggelén elfelejtettek az égből alá hullni. A táj ugyan hatalmas fehérségként hirdette a telet, de a tündérek nem bocsájtották a földre újabb fagyos kristály csókjaikat,talán még mindig az igazak álmát aludták egy – egy lágyan ringó felhő fénylő puhaságán.

Tommy már fent volt és csendben nézte az angyalian alvó Mollyt.

A fiúban most kezdett tudatosulni, hogy azzal az emberrel oszthatja meg életét, aki valóban önzetlenül szereti. Annyira ellentétesnek látta az édesanyjával és a Mollyval való kapcsolatot, hogy iszonyodott a gondolattól, hogy egy fedél alatt tartózkodjon az anyjával, viszont legszívesebben el sem engedte volna Molly kezét.

Másrészről rossz érzés fogta el, ha arra gondolt, hogy ha Molly és Nia lakásában marad, akkor gyakorlatilag az egész karácsonyt a nővérétől külön tölti.

Tommy sokkal tisztábban látott annál, mint hogy elhiggye, hogy az édesanyja valóban őszintén érdeklődik iránta és Lina iránt, aki érthetetlen módon részt is vesz az egész színjátékban.

Molly még aludt, de úgy fordult még inkább balra a tágas franciaágyban, hogy még közelebb került Tommyhoz.

A lány arcát kissé betakarta göndör vörös haja.

Tommy keze lassan közelített a lány felé, majd egy határozott, de mégis valamiféle gyengédséget rejtő mozdulattal igyekezett a hajtincset eltűrni.

Bármennyire is finom volt a mozdulat, Molly felébredt.

-  Oh, felébresztettelek. Ne haragudj! A hajad az arcodba lógott és csak arrébb szerettem volna tűrni. - mondta Tommy.

- Sikerült is eltűrnöd. Már elég is volt az alvásból. Te mióta vagy fent?

- Majdnem egy órája. – válaszolt szűkszavúan Tommy.

- Az édesanyád felbukkanása miatt nem tudsz aludni? –tapintott a lényegre Molly.

- Nem tudok egy szobában lenni vele. Nem megy.

- Nia is komolyan gondolta ám, hogy addig maradsz, amíg csak szeretnél. –utalt Molly arra, hogy Tommynak nem muszáj egy helyen tartózkodnia az anyjával.

- Tudom, ő jó barát. Csak még soha nem volt olyan, hogy a karácsonyt a nővéremtől külön töltöttem volna. –mondta Tommy, kissé tartva attól, hogy egy 27 éves férfitől ez esetleg túlérzelgősnek hangzik.

- Szerintem erősebb a testvéri szeretet benned, mint a megvetés anyukád felé. Délután meg haza is megy. - bíztatta a barátját Molly. - Próbáld meg elviselni! Lina miatt legalább.

- Igazad van. Viszont te gyere velem, kérlek!

- Biztos ezt szeretnéd? –Molly nem értette, hogy vajon mi szerepe lehet az ügyben.

- Ha te ott vagy, az megkönnyíti a helyzetemet.

- Jól van, Tommy. Most viszont keljünk fel, nem? Éhes vagyok.

- Rendben- egyezett bele a fiú.

Molly a fürdőszobába ment, majd húsz perc múlva már felöltözve tért vissza a szobájába, ahol Tommy még mindig csak feküdt az ágyon.

- Lustaság, te jössz! Irány a fürdőszoba!–mondta Molly.

- Megyek is. - egyezett bele Tommy, majd mikor elment Molly mellett, megfogta a lány kezét és megdicsérte a külsejét. Molly arcon puszilta.

Tíz perc elég volt a testi-lelki felüdüléshez a fiúnak, majd az asztalhoz ült Molly mellé.

Nia még nem volt fent, úgyhogy a fiatal pár nekilátott a reggeli megteremtéséhez.

Tommy lement a sarki pékségbe, ami még ilyenkor, karácsony másnapján is nyitva volt, hiszen a középkorú nőnek, akié volt a hely, nem volt családja.

Sarah Foster arra szentelte még az ünnepnapokat is, hogy vásárlói langyos péksüteményekkel tegyék szebbé a napjaikat.

Molly már elkészítette a forró kakaót, ami már csészékben gőzölgött, mikor Tommy belépett az ajtón:

- Túrós buktákat vettem. Remélem, ízleni fog.

- Biztos vagyok benne. Főztem kakaót. – mondta Molly.

- Gondold el, hogy egyszer ezt élesben csináljuk majd.

- Most csak játékból gondoskodtunk reggeliről? – viccelődött Molly.

Tommy elmosolyodott és így szólt:

- Arról beszélek, hogy egyszer majd, a jövőben, te és én a házunkban együtt fogunk sürögni-forogni, hogy ne haljanak éhen a gyerekek. –mondta Tommy.

- Nem vagy tipikus férfi. –jelentette ki Molly.

- Miért? –kérdezte Tommy.

-A férfiak általában kerülik a jövő tervezgetését. Főleg ilyen rövid idő után.

- Miért ne gondolnék rá? Ha meg lesz a megfelelő hátterem, és még mindig el tudsz majd viselni, akkor úgyis feleségül veszlek.

Molly úgy érezte, hogy ez nem csak levegő beszélés és ideje lenne neki is kifejeznie, hogy ő is komolyan gondolja a kapcsolatukat.

- Amikor ilyeneket mondasz, mindig elhiszem, hogy így is lesz. Azon felül, hogy elhiszem, el is képzelem és már alig várom. Biztos vagyok benne, hogy jól megleszünk. Örökké.

Molly szavaira Tommy egy szerelmes csókkal válaszolt.

Nia éppen ekkor lépett a konyha területére és már is csipkelődni kezdte a fiatal párt:

-A gerlepár továbbra sem távolít egymás mellől. A rózsaszín, csillogós felhők között alig lehet lélegezni, a szerelem elfojtja az egész várost.

- Ne gúnyolódj! Inkább örülj, hogy azonnal reggelizhetsz! – szólt határozottan Molly a barátnőjéhez.

- Én hoztam a buktákat, úgy gyúnyoskodj! - mondta Tommy.

- Tudjátok, hogy csak viccelődök. Örülök nektek. – mondta Nia.

- Akkor együnk, szerintem! – állt elő az ötlettel Molly, akinek már kopogott a szeme az éhségtől.

A bukták még langyosak voltak. Mazsolaszemek sokasságát fedezte fel a nyelvet melegen körülölelő túróban Tommy, aki elmondása szerint sosem evett ennél finomabb túrós táskát.

Reggeli után kicsit rendet tettek a lányok Tommy segítségével, majd Molly kicsábította Tommyt az udvarra, ahol egy padról lesöpörték a havat és leültek rá.

- Kérdezhetek valamit? – kezdte félénk hangon Molly.

Tommy bólogatott.

Molly nem tudta eldönteni, hogy jól teszi-e, de végül erőt vett magán és megkérdezte azt, ami már egy rövid ideje foglalkoztatta:

- Őt jobban szeretted, mint engem?

Tommy tudta, hogy Daisy - ről van szó. Egy apró ránc képződött a homlokán. A földre nézett, majd Mollyra.

-  Nem. Nagyon szerettem, de őt csak szerettem. Ráadásul ő előbb belém szeretett, aztán lassacskán én is megszerettem. Fiatal voltam és örültem, hogy szeret valaki olyan, mint ő. Nem is tudtam igazán, hogy milyen az igazi szerelem. Amikor kiderült, hogy Daisy beteg, nagyon féltettem őt, de akkor már nem volt semmi sem olyan, mint az elején. Talán az már csak barátság volt és sajnálat a részemről.

Sokat veszekedtünk a családja miatt, akik egy gazdag fiút szántak neki.

Daisy igazából nem küzdött a kapcsolatunkért. Sosem volt elég bátor, hogy egyenesen megmondja az anyjának, hogy ő csak engem szeret. Inkább próbált távol tartani engem a családjától

Hozzád jobban kötődöm. Benned van valami, ami benne nem volt meg.

Nem volt elég kitartó semmiben sem, de tudom, hogy te az vagy. Én is ilyen vagyok. Ha elégedettek és boldogok akarunk lenni, akkor küzdenünk kell. Az angol születésű amerikai írónőt, Sheila Graham-et idézve:

“Megkaphatsz bármit, ha eléggé akarod. Csak olyan túláradó lelkesedéssel kell akarnod, amely kitör a tested fogságából és eggyé válik a mindenséget teremtő erőkkel.”

- Te tényleg tökéletes vagy. Még idézni is tudsz. – esett ámulatba Molly.

-A suliban azt hitték, hogy meleg vagyok, mert szerettem az irodalmat is. – nevetett Tommy.

- Szóval nem voltak oda érted a lányok?

- Nem igazán. Én voltam nekik a „fura meleg fiú”. Pedig nem voltam sem fura, sem meleg, csak egyszerűen tudtam azt, hogy tanulás nélkül sosem török ki a szegénységből.

A lakást az apám, Lina és én nagy nehézségek árán tettük ilyenné, mint amilyen most. Én a házon munkálkodtam apámmal, miközben az osztálytársaim állandóan italra költötték a szüleik pénzét, hogy féktelenül bulizhassanak. Nem is gondoltak arra, hogy attól nem lesznek jobbak a másiktól, mert ők gazdagok. – vallott őszintén fiatalkoráról a fiú.

- Inkább legyen valaki olyan szorgos, mint te, mint hogy egy gazdagságba született semmit érő. Ha sosem leszünk gazadagok, az sem érdekel.

- Tudom, Molly, de minden lehetőt megteszek, hogy boldogan éljünk együtt és mindenünk meglegyen. –fejezte ki Tommy, hogy a kitartása sosem fog elszállni.

- Nekem már most megvan mindenem és éppen mellettem ül. – vigyorgott Molly.

Tommy megfogta a kezét, Molly pedig megsimogatta az arcát, majd a vállára borult.

Csendben maradtak. Vétek lett volna elrontani bármely szóval is a pillanatot, különösképpen amiatt, hogy a legszebb szó kimondása felesleges volt, körüllengte őket, beleolvadva a kissé hideg légáramlatba.

Nia kiabált ki az ablakon és ebédelni hívta barátait.

A fiatal párt szépen megterített asztalon egy hatalmas pulyka várta, mely mozarellával és gombával volt megtöltve.

A kiadós ebéd elfogyasztása után az előző napi sütikből is mindenki megevett egy-egy szeletet.

Lassan ideje volt elindulni a Walsh - házba. Molly gyorsan elkészült és máris elindultak.

Tommy a rá jellemző módon, nagyon szépen vezetett. Molly bekapcsolta a rádiót.

Katy Perry E.T című dala szólt éppen.

- Tudtad, hogy Lukasz Gottwald és Max Martin és Dr.Luke is besegített ennél a dalnál? –kérdezte Molly.

- Nem. –vallotta be Tommy.

- Olyan kevesen ismerik el a háttérben dolgozókat, pedig sok múlik rajtuk.

- Tudom,Mollly.           

- Persze, te ezt meg is tapasztalod nap, mint nap.

- Hát igen, de ez már csak ilyen. Azért a kliensek elég hálásak szoktak lenni általában. –találta meg a pozitívumot Tommy.

Közben a rádió Ed Sheeran Lego House című dalára váltott.

- Tudtad, hogy vörös a haja és 1991-ben született?

- Miket nem tudsz, te! –lepődött meg Tommy a lány nagymértékű jártasságában a zenei életet illetően.

- Érdekel a téma. – mosolygott Molly.

- Nem sokára majd rólad is mindent tudni akarnak az emberek.

- Vagy nem – nevetett Molly.

- Miért nem bízol jobban magadban? –kérdezte komolyan a fiú.

- Én bízom magamban, csak ezt nem tudom, hogy mások hogyan állnak az én szereplésemhez.

- Reménytelen dolog elhitetni veled, hogy az emberek szeretik, ha énekelsz?

- Hiszem, ha látom. – vágott vissza a lány.

- Majd meglátod, hogy meglátjuk! Lassan odaérünk. Mármint a házhoz. Semmi kedvem hozzá.

- Melletted leszek, és majd oldom a hangulatot, nem lesz semmi baj! – biztatgatta Molly, aztán kiszálltak a kocsiból és a lakásba mentek.

Tommy kinyitotta az ajtót és a nappaliba kísérte a barátnőjét.

Lina és az édesanyja, Margaret éppen egy torta előtt ültek.

 

Mindenki üdvözölt mindenkit, Tommy bemutatta a barátnőjét az édesanyjának.

Margaret nyájas szavakkal szólt a fiához:

- Örülök, hogy ilyen rendes lány a barátnőd. Lina sokat mesélt róla.

- Én is örülök. Molly biztosan rendes anya is lesz – célzott Tommy arra, hogy az édesanyja elhagyta őket.

- Egy rendes férfi mellett nem nehéz annak lenni. – vágott vissza az anya.

- Szóval az apánk miatt hagytál el minket? – kérdezte Tommy.

- Tommy,kérlek – szólt Lina az öccsére.

- Ne hallgattass el engem! Tudni akarom, hogy miért nem kellettünk neki. Mi volt fontosabb a gyerekeinél és miért nem érdekeltük. –fakadt ki Tommy.

- Kisfiam! Ne mondd ezt! Nem volt egy nap sem az életemben, hogy ne gondoltam volna rád és a nővéredre. – mondta Margaret.

- Akkor miért csak most kerestél meg minket? –kérdezte Tommy.

- Már nagyok vagytok és most már biztosan megértitek, hogy miért mentem el annak idején.

- Halljuk csak! – emelte fel a hangját Tommy.

- Kiskorotokban egész nap mellettetek voltam. Ha betegek voltatok, én virrasztottam mellettetek. Egész nap sürögtem - forogtam. Aztán, amikor iskolások lettetek elmentem ugyebár dolgozni, amikor délután hazamentem tanultam veletek és vezettem a háztartást közben. Elfáradtam.

Az édesapátokat alig láttam, semmiben nem segített. Folyton az irodában ült. – mondta az anya.

- Mert azt akarta, hogy semmiben sem szenvedjünk hiányt. – mondta Lina.

- De akkor sem normális, hogy egy férj és feleség alig találkoznak. Elhidegültünk egymástól.

- Viszont mással összemelegedtél. - mondta Tommy. Molly ránézett a fiúra, de egyáltalán nem rosszallóan. Tudta, hogy hasonló helyzetben ő is olyan lenne, mint amilyen Tommy.

- Joseph törődött velem. Rájöttem, hogy az pátokkal sosem lesz semmi sem a régi. Adtam hát egy új esélyt magamnak. – mondta teljes nyugodtsággal Margaret.

- Tudod, ezzel nem is lenne semmi baj. A kérdés az, hogy rólunk miért mondtál le? – várt az igazságra a fiú.

- Tommy, nem olyan egyszerű ez a történet, mint ahogyan azt te gondolod. – mentegetőzött az anya.

- Talán ha elmesélnéd, megértenénk! – szólt közbe Lina.

- Rendben. Hallgassatok végig és ne szóljatok közbe, kérlek! Az apátok rettentő féltékeny ember volt, annak ellenére, hogy a házasságunk utolsó két évében egyszer sem mondta, hogy szeret.

Megtalált nálam egy telefonszámot. Egy általános iskolás osztálytársamé volt. Veszekedtünk és végül megütött. Úgy éreztem, hogy nincs maradásom olyan ember mellett, aki képes lenne megverni. Főleg, hogy tudtam, hogy Joseph szeret, és sosem hanyagolna el vagy bántana engem.

Elmentem hát itthonról, Joseph pedig befogadott.

Apátok is ismerte őt és aztán megtudta a dolgot. Azt mondta, hogy többet a közeletekbe sem mehetek. - mondta Margaret.

- Hihetetlen. Nem tudom apánkról elképzelni – mondta Lina.

- Pedig így volt, lányom! – válaszolta az anya.

- Tegyük fel, hogy így volt. Miért nem fordultál a bírósághoz? – kérdezte Tommy.

- Féltem apátoktól.

- Tegyük fel, hogy volt okod félni tőle, ezért nem tettél semmit, amíg gyerekek voltunk. Miért nem kerestél minket, amikor nagykorúak lettünk?- forszírozta az esetet Tommy. Molly eközben megsimogatta szerelme kezét. A lány tudta, hogy semmiképp sem kaphat Tommy olyan választ az édesanyjától, ami miatt elfogadható lenne, hogy eldobta magától a 10 éves Tommyt és az alig 12 esztendős Linát.

- Féltem, hogy hogyan fogtok reagálni.

- És most nem félsz? – kérdezte Tommy.

- Szükségem van rátok. Nem akarok több karácsonyt nélkületek. – mondta az anya.

- Vágjuk fel a tortát! – ajánlotta Lina.

- Gyönyörű szép. – mondta Molly.

- Anya vette. – mondta Lina.

- Remélem, hogy finom is – mondta Margaret.

- Máris hozok innivalót – és Lina egy tálcával a kezében tért vissza.

- Mesélj magadról, Molly! Mivel foglalkozol? Nagyon ismerős vagy nekem. – kérdezte Margaret.

- A tehetségkutatóban szerepelek. –válaszolta Molly.

- Amelyikben Susie Heart vokalistákat keres –egészítette ki Tommy a barátnőjét.

- Te énekelted a The winner takes it all-t, ugye?

- Igen, asszonyom. –válaszolt egy mosoly keretében Molly.

- Nagyon szép volt és hiteles is. –dicsérte a lányt Margaret.

- Köszönöm szépen.

Tommy nekilátott a torta felvágásának.

Mindenkinek ízlett a sütemény.

Egyszer csak telefoncsörgés hallatszott az egyik belső szobából.

- Oh, ez az enyém lesz, már is jövök. – mondta Margaret.

A nő a szobába sietett. Azt hitte, hogy becsukódott a szobaajtó, de valójában már rég elromlott és kinyílt a nő után.

Ennek az ajtónak köszönhetően egyértelművé vált, hogy tizenhét év után miért tért vissza Margaret a gyerekeihez.

A telefoncsörgés után két percig semmi sem hallatszott, aztán jól hallhatóan Margaret azt mondta:

 „Dehogy mondtam el. Nem állhatok azzal elő, hogy kell valamelyikük veséje. Szép lassan úgyis megszerzem majd.”

Amikor kijött a szobából, Lina már az ajtó előtt állt és halkan azt mondta:

- Most.

- Most? Mit szeretnél mondani? – Margaret nem értette, hogy a lánya miről beszél.   

- Most takarodj innen és soha vissza se gyere! –mondta határozottan Lina.

- Na, de kislányom –kezdett volna mentegetőzésbe Margaret.

- Te nem minket akarsz, csak egy vesét. Ugyanúgy nem számítunk neked, ahogy eddig sem. – kiabált Lina.

- Látod, már, hogy sosem fog megváltozni? De az én vesémet nem kapja meg, az biztos – jelentette ki Tommy.

- Bármikor meghalhatok. Az anyátok vagyok, én hoztalak titeket a világra, segítenetek kell.

- Pakold össze a cuccaidat – mondta Lina.

A nő ezt meg is tette, majd ismét magyarázkodásba kezdett volna, ha hagyják szóhoz jutni.

- Kifelé! –mondta Tommy.

A Walsh - testvérek édesanyja a kijárat felé vette az irányt, majd az ajtóban azt mondta:

- Meg fogjátok bánni, de akkor már késő lesz. Túl késő.

Margaret becsapta maga mögött az ajtót.

- Ne haragudj, hogy nem hittem neked – fordult Tommyhoz a nővére.

- Ugyan! Nem tudhattad. – mondta Tommy.

- Hogy hihettem, hogy tényleg mi hiányzunk neki? –okolta magát Lina.

- Természetes, hogy azt remélted, hogy édesanyátok megjelenésével kicsit visszakaphatjátok a gyermekkorotokat, amid addig volt, amíg el nem ment Margaret asszony a háztól. –adta a lány tudtára Molly, hogy megérti őt.

- Inkább neked és Niának kellett volna itt lennetek, mint neki. – ismerte be Lina.

- Felejtsük el az egészet, ne legyen rossz kedvünk emiatt. –mondta Molly.

- Nektek jól telt a tegnap délután és a mai nap? – kérdezte Lina.

- Igen, minden rendben volt. - mondta Tommy.

- Annyira szépek vagytok együtt. Jó rátok nézni. – mondta őszintén Lina.

- Köszönjük szépen. –vigyorgott Molly fülig érő mosollyal.

- Nem ülünk a kanapéra? Az kényelmesebb – ajánlotta fel Tommy.

Lina igazat adott neki és mindhárman helyet foglaltak a kanapén. Tommy átkarolta Mollyt és elkezdte mesélni, hogy mivel töltötték az időt Mollyéknál.

A beszélgetésre csak kissé nyomta rá a hangulatát a családi dráma.

Mollynak ideje volt hazamennie, Tommy pedig felajánlotta, hogy hazaviszi.

Molly kitalálta, hogy menjenek gyalog, hogy a friss levegőn kéz a kézben sétáljanak. Természetesen Tommy nem tudott nemet mondani.

Sejtette, hogy Molly jobb kedvre akarja deríteni és Margaret - ről lesz.

Tommy jól sejtette:

- Ugye ha valaki erről a karácsonyról fog beszélni, neked nem ez a dolog fog eszedbe jutni? – kérdezte Molly.

- Nem elsősorban ez a dolog. Inkább az angyalka, aki a karjaimban aludt.

- Te örök romantikus! – simogatta mega fiú arcát bohókásan Molly.

- Megcsókolhatlak?

Molly nem válaszolt, csak bólintott.

Tommy hozzá lépett, Molly a vállára tette a kezét és a lámpafény alatt a szikrázó hóesésben megszűnt a világ a két szerető szív számára.

- Minden rendben lesz! –mondta Molly. - Tudom, hogy rossz érzés lehet neked, hogy megint csalódtál az édesanyádban, de jobb, hogy most derült ki.

- Tudom. Hogy lehet ilyen velünk?

- Nem tudom, Tommy. Nem tudom. De én itt vagyok veled és mindig melletted leszek. - mondta Molly és szájon puszilta a fiút.

- Annyira szerettem volna, ha négyesben töltjük a karácsonyt. Az, hogy anyám megjelent csak tönkretette a hangulatot. Ne haragudj! – mondta Tommy.

- Nekem akkor is örök emlék lesz, mert ez volt az első karácsonyom veled.

- Vajon mivel érdemeltelek ki? – vigyorgott Tommy.

- A szíveddel. - válaszolta Molly.

- Tudod, ez is hiányozhatott Daisyből.

- Micsoda? – vált kíváncsivá Molly.

- Együtt érzett velem, ha panaszkodtam, de sosem tudott jobb kedvre deríteni. Neked még ez is sikerül. Hihetetlen vagy. Bizonyára te vagy a kárpótlás, amiért az anyám egy boszorka. – mondta őszintén Tommy.

Molly elnevette magát:

- De a torta legalább finom volt.

- Nekem a ti sütitek jobban tetszett. Abban két szív és két lélek volt, anyáméban meg csak a cukrász kreativitása. Semmi más. - árnyalta Tommy a barátnője kijelentését.

Már sötét fátyol ereszkedett alá az égből és lágyan olvadt az atmoszférába.

Lassacskán Mollyék házához ért a pár.

Még egyszer megcsókolták egymást és jó éjszakát kívántak egymásnak.

A búcsút követően vajon gondolták-e, hogy mindkettejük fejében egy dolog jár?

Mert mindketten tudni vélték, hogy holnap ugyan már nem a szeretet ünnepe lesz, csak egy átlagos nap, mégis több szeretet lehet benne, mint ebben a két napban, amit Tommy édesanyja kétszínű számításokkal húzott át.

Mert, ahogy a dalban is van:

 „It’s a new dawn

  It’s a new day

  It’s a new life

  For me”