24.A negyedik válogató

Molly teljesen kipihenten és széles mosollyal az arcán ébredt.

Alig hitte el, hogy volt bátorsága kimutatni az érzelmeit és már Tommy barátnője.

Kinézett az ablakon és mosolyogva figyelte a csodálatosan szép hópelyheket, melyek a lágy és hűvös szellő szárnyán utaztak.

Az éjjeliszekrényről felkapta a fényképező gépet és úgy döntött, hogy megörökíti az ablaküvegen keresztül a mesés tájat, amiből csak egy fagyöngyös fűz, egy pad és Tommy Walsh hiányzott.

Ezek a dolgok és az álomherceg jelenléte most nem volt adott, de helyette Molly részese lehetett a szemben élő szomszédok karácsonyi készületeinek.

A hat esztendős, aranyló szőke hajú Stephanie és öccse, az alig négy éves Daniel éppen hóembert épített. Kötött kesztyűcskéikben szorgalmasan görgették a hóember hasául szolgáló hókupacot, mely először hógolyóvá vált, majd valóban alkalmas lett arra, hogy a hóember hasát képezze.

A műveletet még egyszer meg kellett ismételni, de ezúttal korábban abbahagyni a görgetést, hiszen a hóember feje nem lehet olyan nagy, mint a hasa.

Stephanie ügyesen díszítette ki a hóember arcát, majd Daniel szólt az édesapjának, hogy tegye fel a hóember hasára a fejét, mivel ők nem voltak elég magasak a nemes feladathoz.

Stephanie még az annyira szeretett piros kesztyűjét is a hóembernek ajándékozta. Természetesen Daniel sem akart kimaradni, így ő a sáljától vált meg az Andre-nek keresztelt hóember javára.

Szerencséjük volt a kicsiknek, hiszen édesanyjukat, az éppen az ajtódíszt igazgató Natalie-t is megfertőzte a karácsonyi láz, és nem tiltotta meg gyermekeinek, hogy a ruhadarabjaikat a hóesésben egy hóemberre pazarolják.

Molly csak nézte a szorgoskodó kis családot, és arra gondolt, hogy nekik ebben már elég nagy rutinjuk lehet, de vajon neki milyen lesz az ünnepeket együtt tölteni Tommyval, illetve azt sem tudta, hogy hol is lesznek. Igazán nem aggódott emiatt, hiszen úgy volt vele, hogy mindegy hol, csak együtt legyenek.

Molly levette a szekrényről a Tommytól kapott ajándékot. Finom ujjait lágyan húzta végig a nyolc órát mutató csodaszép aranyóra felületén és nem tudott betelni a boldogságtól, hiszen egyfolytában az álombéli randevú pillanatai cikáztak elméjében.

Hangokat hallott a konyha felől és biztosra vette, hogy Nia már a reggelivel foglalatoskodik, és bár éhes volt, de nem vitte rá a lélek, hogy ki menjen.

Egyedül akart lenni a tudattal, hogy valami szinte lehetetlen vágy valóra vált: fontossá vált Tommy életében.

Molly értékelte, hogy jól alakultak szívügyei, minden boldogságot váltott ki belőle: az óra megérintése, a hó látványa, a szomszéd gyerekek hóemberépítő projektje, a tudat, hogy ezen a napon ismét énekelhet és megküzdhet álmaiért, hogy nagy énekessé váljon.

Az órácska már nyolc óra huszonkettő percet mutatott, amikor Molly rávette magát, hogy kimenjen barátnőjéhez.

Baconos omlett fortyogott a serpenyőben, ami néhány perccel később már Molly bendőjében lelt menedékre.

A reggelit követően Molly fél órát töltött a fürdőszobában, hogy rendbe szedje magát a vásárláshoz, ugyanis egy nappal szenteste előtt már igazán ideje volt megvásárolni az ajándékokat.

Molly úgy indult el negyed tizenegy után otthonról, hogy egyáltalán nem tudta, hogy mit vegyen Niának, Linának és persze Tommynak.

A bevásárlóközpontba érve Molly rögtön megtalálta a megfelelő ajándékot Niának egy csillogó sötétkék korcsolya személyében.

Nia régóta szeretett volna saját korcsolyacipőt, és nyilván örülni fog, hogy nem egy teljesen szokványos darabot kap, hanem egy igazi csajosat.

Molly körbe-körbejárkált, amikor eszébe jutott, hogy Lina valamiféle ékszernek biztosan örülne, hiszen látszik, hogy gyűjti őket.

Először egy ezüst nyakláncot, majd egy karkötőt választott. Mindkettő darab narancsszínű és piros kövekkel voltak díszítve. Molly egy piros színű, epret ábrázoló hajtűt is megvett Linának.

A legnehezebb része még vissza volt a bevásárló körútnak: ajándékot keresni Tommynak.

Vajon minek örülne igazán?

Molly végig pörgette magában: szeret olvasni, horgászni, futni és imádja a képregényeket!

Nem is gondolkodott tovább, elhatározta, hogy szert tesz egy nagyon régi számra, ami biztosan nincs meg Tommynak.

A lány tudta, hogy ezt az ajándékot nem fogja tudni beszerezni a plázában, így a városban barangolt, már a lába leszakadt, mikor végre talált valami esélyest a „Batman: The Killing Joke” című különszám volt az, egyenesen 1988-ból.

- Az egy jó választás - mondta az idős bácsi, aki az eladó volt.

- Oh, én igazán nem értek hozzá, csak-mielőtt Molly befejezhette volna a mondatot, az idős úr megtette helyette:

- Csak ajándéknak veszi. Nyilván minél régebbit szeretne.

- Igen, mert akkor az talán nincs meg a barátomnak. - mondta Molly.

- Nézze, kisasszony! Nem ismerem a barátja gyűjteményét, de a Superman első száma egész biztosan nincs meg neki. Mit tippel, mikor jelent meg az első?

- Nyilván előbb, mint a Batman, ha szóba tetszett hozni. 1960 esetleg?

- Nem is hinné, hogy 1938 júniusában, ugye? –mutatta meg a lapot a kedves bácsi.

 

- Döbbenetes! Inkább ezt vinném el, ha lehet. - mondta Molly félszegen.

- Természetesen, de szerencséje van: ez az utolsó példánya ebben a városban.

Molly megvette a képregényt, majd hazafelé sietett.

Háromnegyed kettőre hazaért és megebédelt, majd énekelgette a dalt, ami teljes mértékben a szívéből szólt.

Miközben énekelgette, kedvet kapott az eredeti dal meghallgatásához.

 

A zene első taktusainál jól eső érzéssel szorult össze a szíve, majd amikor Andreas Lundstedt énekelni kezdett, beleborzongott.

Mintha egy angyal hallatta volna bársonyosan simogató hangját.

A refrén után az együttes másik férfi énekesén, Magnus Carlsson - on volt a sor, aki hasonlóan kifejező volt annak ellenére, hogy Andreas hangja valamivel tisztább.

Az egész dalban egy olyan pont sem volt, ami arra volt hivatva, hogy bemutassa az énekesek képességeit, mégis volt venne valami magasztosság, ami elegánssá és szerethetővé tette.

A szövege pedig tökéletes volt:

„Here I am by your side

 Just one kiss away

Here I am day and night

 And this is where I'll stay

Through the rain or come what may”- mintha Tommytól származnának a sorok.

Molly pontosan tudta, hogy Tommy Walsh az az ember, aki nem mondja senkinek sem, hogy „szeretlek”, amíg nem biztos még ő sem maximálisan benne, viszont ha kimondja, akkor abban még csak szemernyi túlzás sincs.

Az idő szélsebesen robogott, ideje volt készülni az esti show-ra.

Molly először hagyta, hogy a meleg vízzel teli kádban a mandulaillat forrón átjárja érzékeit, majd haját öltöztette kókuszos illatfelhőbe.

Egy rövid, kék színű ruhát vett fel, amely ezüsttel volt díszítve, így hát Molly ezüst ékszereket válogatott hozzá. Természetesen a cipő is harmonizált a szettel.

Meredith átjött a lánylakásba és begöndörítette mindkét lány haját.

Csengett a telefon:

- Halló! Itt Tommy. - mondta a hang.

-Halló, Tommy! Itt a kedvenc színésznőd. – mondta nevetve Nia.

- Oh, Angelina, ugye Brad nem haragszik meg, hogy beszélünk? Habár nekem most barátnőm van és ez örökké fog tartani, szóval ennyit rólunk, drága Angie, Jolie-joker sem lehetsz az életemben - Tommy ki tudta ezt mondani anélkül, hogy elnevette volna magát.

- Hogy te milyen bolond vagy! - kuncogott Nia.

- Én is szeretlek, Nia. Adnád Mollyt?- nevetett Tommy.

Nia nem válaszolt, Tommy csak hallotta, hogy elkiabálja magát a lány, hogy:

- Álomherceg keresi a kedvenc kis vörösét!

Molly fülig érő szájjal vette el a telefont barátnőjétől.

- Szóval álomherceg hívja álomhercegnőt.

- Szia, drágám, szóval hallottad, mit mondott az örült tyúk. - nevetett Molly.

- Lehetett volna ezt nem hallani? Majd beszakadt a dobhártyám. Hogy vagy?

- Készülődünk. Nagyon izgulok. Most már nem szabad kiesnem, ha eddig eljutottam.

- Nem is fogsz, megint te leszel a legjobb. - biztatgatta a fiú kedvesét.

- Ha ott vagy, sokkal könnyebb. Hiányzol. - mondta Molly.

- Te is nekem. Nem csak, hogy ott leszek, de értetek is megyek. Mikorra menjek?

- Komolyan. Nagyon jó. Egy óra múlva. Alig várom már. - Molly boldogságában rendkívül darabosan beszélt.

Az idő lassan ment, már nagyon szerette volna magát Tommy karjaiban tudni.

Ötven perccel később már teljes pompájában várta szerelmét Molly, aki éppen behajtott a sarkon.
Tommy kiszállt az autóból. Fekete öltönyben, világoskék ingben volt, gyakorlatilag passzolt az öltözéke Mollyéhoz.

A lány már a ház előtt várta őt és amint látta, hogy nyílik az ajtó, rögtön odament hozzá és megcsókolta, majd azt mondta:

- Végre itt vagy.

Tommy megölelte és azt mondta:

- Annyira szeretlek, és most nem engedlek el.

- Ne is!- mondta Molly.

- Gyönyörű vagy. Kókusz illatú a hajad?

- Köszönöm. Igen, kókusz. - a lányt meglepte, hogy szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszeme milyen jól felismerte az illatot.

Az ölelésnek még mindig nem volt vége, különösen festhetett a két fiatal, ahogyan hosszú percekig egymás karjaiban beszélgettek.

- Hol van a kedvenc színésznőm?- kérdezte Tommy.

- Ma mutatják be a Vér és méz földjén-t. Az első filmet, amelyet rendezett. - utalt Angelina Jolie - ra a lány.

- Elmesélte, hogy viccelődtem vele? - kérdezte Tommy. - az ölelésnek ekkor szakadt csak vége.

- Igen, nagyon jót nevettem. Egyébként Nia is mindjárt jön.

- Ezek a színésznők! Mind ilyenek, ha tudnád, mennyit kell rájuk várni, és ez még nem minden… múltkor az egyik ügyfelem szerződést bontott, mert egy színes, egybe talpú cipőt kellett volna felvennie. Remélem, veled könnyebb lesz az életem. - amikor Tommy ezt mondta, Mollyt kellemes érzés töltötte el, hiszen érezte, hogy nem csak álmodik, és komoly a dolog kettejük között.

- Nem foglak ilyen nagy problémákkal zaklatni-mondta ironikusan a lány és közben arra gondolt, hogy tényleg azt szeretné, ha boldogan és békében élnének örökké.

Akkor is, ha ő sosem lesz énekes, akkor is, ha Tommy sem lesz sikeres.

Ha nehezek lesznek a körülmények, akkor sem szabad egymás ellen szegülniük vagy a másikon levezetni a feszültséget.

- Elénekled a dalt csak nekem? - hangzott hirtelen a kérdés Tommytól.

- Persze, a színpadon csak neked fog szólni. Tudtad, hogy eddig is minden neked szólt?

Amit itthon énekeltem, az is. Rád gondoltam végig. – Molly talán nem is ismert magára, hogy mennyire könnyen fejezte ki érzelmeit. Tommy mellett felszabadult.

- Mintha éreztem volna, de nem mertem remélni sem. Én akkor már oda voltam érted.- Molly nem szólt semmit, csak odahajolt az álomhercegéhez és arcon puszilta.

Ekkor Nia is kijött és mindhárman beszálltak az autóba.

Az út jókedvűen telt el, bár Niának furcsa volt barátait együtt, egy párként látni, pedig sejtette, hogy egyszer sor kerül erre és örült is neki.

Amikor a Luxury Palace-hoz értek, Tommy megállt az autóval és kisegítette a lányokat, majd Molly - nak nyújtotta a karját, aki mosolyogva karolt belé.

Tommy nem tudta levenni a szemét barátnőjéről, aki ezt rögtön észre is vette:

- Most is olyan, mintha egy hercegnővel sétálnál?- kérdezte a lány.

- Nem. Most egy hercegnővel sétálok. Álomherceg éppen szíve hercegnőjével sétál. - nevetett a romantikától tocsogó kijelentésén Tommy.

Molly is nevetett és megsimogatta Tommy kézfejét.

Annyi finomság volt ebben a parányi mozdulatban.

A feltétlen szeretet simogató arany fonákja fogta össze és varázsolta eggyé a két kézfejet.

Az öltözőbe csak azért mentek, hogy a kanapén ülve kényelmesen beszélgethessenek.

Molly egy ékszeres dobozt húzott elő, de Tommy megfogta a kezét és azt mondta:

- Szívem, nem korai ez? Csak tegnap óta járunk. Különben is, én régi vágású férfi vagyok, és én szeretném majd megkérni a kezedet.

Mollynak leesett, hogy mazsolaszem azon viccelődik, mintha a lány eljegyzési gyűrűt akarna átadni neki:

- Valaki ma nagyon elemében van.

-A szerelem csodákra képes. - hangzott a válasz.

- Ahogyan ennek a doboznak a tartalma is. - Molly odanyújtotta a szóban forgó tárgyat az ő álomhercegének.

-A cseresznye - ismerte fel édesanyja brosstűjét gyermekként a majdnem 27 éves fiú.

- Minden adáson velem volt, szeretném, ha ma is velem lenne és te tűznéd fel.

- Boldogan. - és Tommy valóban boldogan tette meg.

- Köszönöm.

Kopogás hallatszott az öltöző ajtaján.

Nia kísérte be Linát.

- Végre te is itt vagy. Hol voltál? - kérdezte Tommy a nővérét.

- Valaki kiszúrta az autóm gumijait - mondta haragosan Lina.

- Atyaég! – hördült fel Molly.

- Van sejtésed, hogy ki lehetett és miért? –kérdezte Nia.

- Fogalmam sincs, még csak össze sem vesztem senkivel sem.

- Lehet, hogy valami suhancok voltak-mondta Molly.

- Nem tudom, de most ne is ezzel foglalkozzunk. Mondd csak, Molly, nagyon izgulsz? – váltott témát Lina.

- Ez talán nem is izgalom, hanem tartok attól, hogy egy kicsivel a cél előtt esek el, de azért sokat segít, hogy itt vagytok és persze az is, hogy így alakultak a dolgok Tommyval.

- Szerettem volna mondani is, hogy nagyon örülök, hogy együtt vagytok. Tudom, hogy ti jól ki fogtok jönni egymással. –mondta széles mosollyal a száján Lina.

- Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy így állsz hozzá. - mondta Molly

- Linus a legjobb testvér a világon!- hangzott Tommytól.

Lina megveregette öccse vállát.

Ideje volt elfoglalni a helyeket a nézőtéren.

Most már Tommy nyíltan megfogta a barátnője kezét és együtt nézték, ahogyan Eric Harding egy elég merész, lakkruhában a színpadra vonul.

Valószínűleg mindenki számára örök rejtély lesz,hogy miért ilyen ruhát választott a U2 One  című dalának előadáséhoz,ami egyébként annyira nem  is ment neki. Folytonosan aláintonált.

A rendkívül unalmas előadást egy igazi, szívből szóló követte, ugyanis Marcus Smith ismét nem hibázott.

A Savage Garden Truly, Madly, Deeply-jét hozta a szerelmes dalok témájú válogatóra, és jól választott, hiszen a hangja is illett a dalhoz és hajszálpontosan megfeleltethető volt az általa előadott az eredetinek.

- Jól énekel. Nekem semmi hangom sincs. Ugye nem cserélsz le rá? – hangzott a váratlan kérdés Tommytól.

- Senkire sem, herceg-nevetett Molly, majd a két fiatal lágy csókban forrt össze.

Lina és Nia egymásra nézett és összemosolygott.

Véget ért Marcus dala, és már a következő versenyző, Isaac Longer volt a színpadon.

Férfias markánssággal fogta meg a mikrofon állványt az elegáns férfi és bele kezdett a The Calling legnagyobb sikerébe, a Wherever You Will Go-ba.

Mollynak ideje volt a színfalak mögé menni, hiszen ő volt a negyedik.

Mielőtt elengedte volna Tommy kezét és elhagyta volna a székét, azt mondta:

- Ismét neked fogok énekelni, ez a dal csak a tiéd lesz!

- Alig várom már, édesem. Te leszel a legjobb, mert te vagy a legjobb!

Nia és Lina is sok szerencsét kívánt, majd Molly elindult.

Egy perccel az után, hogy Molly a színpad háta mögé ért, Isaac hatalmas tapsvihar közepette jött le a színpadról.

Molly fellépett a vörös fényben úszó színpadra, ami ismét csak az övé volt, és arra várt, hogy a lány meghódítsa.

Felhangzott a dal eleje, és Molly épp azt érezte, amit otthon érezni szokott, amikor ezek a melódiák a fülkagylójától az agyán át a szívében landolnak.

A zene minden egyes hangja jólesően összeszorította szívét és arra sarkallta, hogy átadja a világnak azt a mérhetetlenül érzelmes állapotot, amiben ő most van.

Rögtön Tommyra nézett, amikor énekelni kezdett.

Néha Susie - ra is rápillantott, de a kontaktust őrizte azzal a személlyel, akinek ténylegesen szólt a gyönyörű dal.

Molly nem szívesen jött le a színpadról, legszívesebben ott maradt volna, hogy a világ összes létező szerelmes dalát elénekelje Tommynak, aki aztán a világ minden csókját neki adja.

A lány nem tudta, hogy hány szerelmes dal létezik és azt sem tudta, hogy szerelmük hány csókot rejt még magában, de szentül hitte, hogy élete utolsó csókját is Tommy Walsh-tól fogja kapni.

Molly nem szívesen, de lejött a színpadról. Fél perccel később már Tommy a színpad mögött várta és a karjaiba zárt a lányt.

- Köszönöm, imádlak. – mondta Tommy, majd hosszan a lány szemébe nézett és megcsókolta, aztán visszamentek a nézőtérre.

Camilla Johnson már a színpadon volt és Adele Someone Like You című dalát énekelte.

Csodálatos előadás volt, Molly a fejét Tommy vállára hajtotta és végigsírta az egészet.

Érezni lehetett, hogy ez a lány érez.

Zara Heremoud előadása-talán a dalválasztás miatt- kevésbé volt érzelmes, de kellemes volt összességében.

Ő Whitney Houston-tól énekelte a My Love Is Your Love-ot.

Végül Thomas Ebert lépett színpadra Stevie Wonder klasszikusával, az I Just Called To Say I Love You-val.

Tízkor eredményhirdetés következett.

Carla Luna most is elmondta, hogy semmiféle sorrendet nem jelöl az a sorrend, amiben elmondja a továbbjutók neveit.

- Aki biztosan velünk lesz december 28.-án is… Camilla Johnson!

Molly imádkozott, hogy továbbjuthasson.

- Már csak négy hely maradt. Mindjárt megtudjuk, hogy ki a következő szerencsés.

Molly gyűlölte az időhúzást. Szinte remegett az izgalomtól.

- Velünk lesz legközelebb Marcus Smith.

Molly már nagyon szomjazott arra, hogy halja a nevét.

- Hölgyeim és uraim! Itt lesz velünk Molly Starfish - amikor Carla ezt kimondta, a lány el sem hitte, hogy megint egy lépéssel közelebb került az álmaihoz.

Molly már meg sem hallotta, hogy Isaac Longer és Zara Heremoud is bent van a legjobb ötben.

Tommy sétálni vitte a lányt, és észre is vette, hogy nincs jó kedve annak ellenére, hogy továbbjutott.

- Mi a baj, nincs kedved sétálni?

- De, veled bármikor. Tommy, szerinted a szüleim nézték a show-t? - hangzott a kérdés Mollytól.

- Nem tudom, de ha igen, akkor biztosan nagyon büszkék rád. - mondta Tommy.

-A szüleim megvetik ezt az egészet, sőt egyáltalán nem tartanak semmire sem engem sem.

Tíz évvel ezelőtt éppen a húgomra,Melody-ra vigyáztam. Nagy vihar volt és felmentem az emeletre, mert eszembe jutott, hogy nyitva hagytam egy ablakot.

Egy régi faablak volt, sokáig tartott becsuknom, hiszen a szél miatt nagy volt az ellenállás. Amikor nagy nehézségek árán boldogultam az ablakkal, lementem Melody-hoz, ott pedig kis híján megbolondultam.

Csak az élettelen testét láttam, már halott volt. Magára rántotta a forró vizet.-Molly szemébe könnyek szöktek. - Ezután minden tettemet, minden egyes megszólalásomat gyűlölködés követte.

Édesapám csak engem okol, az anyám pedig nem tudja megmagyarázni neki, hogy csak baleset volt.

Amikor nagykorú lettem, eljöttem otthonról.

Édesanyám egy ideig tartotta velem a kapcsolatot, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy nem veszi fel a telefont.

Két éve nem tudok róluk semmit. Akármi történhetett velük ennyi idő alatt. - szipogott Molly.

A története mesélését nem bírta ki sírás nélkül.

Őszinte szavai életre hívták az egykor megtörtén borzalmakat, melyek egyébként is túlságosan gyakran járnak háborgató táncot elméjében.

- Édesem, ez nem a te hibád volt. - simogatta meg a lány arcát az álomherceg.

- Részben igen, nem szabadott volna egyedül hagynom, de hogyan tehetik ezt velem? Tíz év nem volt elég ahhoz, hogy megbékéljenek? Mit tehetnék?

- Nem tudom, de ne gondolj rájuk! - ölelte meg a lányt Tommy.

- Tudod mit, nem is érdekel. Nem teszem tönkre az életem azzal, hogy a bocsánatukra várjak. Boldog leszek veled.

- Mindent megteszek érte, Molly! Mindent! – ígérte Tommy. – Kezdetnek Niával átjöhetnétek holnap vacsorára hozzánk. Tudom, hogy későn szólok, de a barátnőm vagy és veled akarok lenni a szeretet ünnepén.

- Rendben, nagyon szívesen. Alig várom már, hogy melletted üljek az asztalnál Szenteste napján.

- Hát kevésbé lesz kínos, mint az étteremben, az biztos. Kedves, hogy nem hoztad fel, de szeretnék elnézést kérni. Ha iszom, nem vagyok önmagam. Illetve túlságosan is önmagam vagyok. – nézett bociszemekkel a fiú.

- Édes voltál. Legalább megtudtuk, hogy hosszú távra tervezel velem – oldotta a hangulatot egy nevetéssel a lány.

- Azt komolyan is gondoltam. Meglátod, hogy így lesz! – mondta Tommy, s közben a szeme csillámló fényben mosolygott.

Molly megölelte, csak ez volt a válasza.

A szerencse-cseresznyét visszaadta Tommynak, hogy vigyázzon a fiúra, aki december huszonnyolcadikán ismét a lányra tűzheti majd.

 A szerelmesek csaknem másfél órán át sétáltak, majd Tommy hazavitte Mollyt.

A lány lezuhanyozott és éjfél előtt tíz perccel már az igazak álmát aludta.

23.Fűzfa és fagyöngy

A fiatalok a Pearl Restaurant egyik négyszemélyes asztalánál ülve látták feléjük haladni a pincért.

Az idevezető utat Lina mutatta, mellé ült Nia és velük szemben Tommy és Molly ült le, miután a fiú a lehető legnagyobb udvariassággal kihúzta a széket a lánynak. Az étterembe vezető út alatt megbeszélték a fiatalok, hogy másnap randevúzni fognak, de a részletekről nem esett szó.

Tommy megkérte a szigorú ábrázatú, ötven körüli férfit, hogy hozza ki a legjobb édes pezsgőt.

A pincér a szimpatizálás alapvető jele nélkül csak egy „igenis”- sel válaszolt, azt sem kérdezte meg, hogy esetleg valami mással szolgálhat-e.

Tommy meg is jegyezte, hogy hogyan lehet ennyire antiszociális valaki, aki a vendéglátóiparban dolgozik.

- Nyilván nem az ő kedvessége miatt annyi a bevétel, amennyi- mondta Nia.

- Mindenkinek lehet rossz napja. - jelentette ki Lina.                                                      

- Ne akkor legyen rossz napja, amikor mi Mollyt ünnepeljük!     

- Nem hiszem, hogy érdekli, hogy ki miért van itt. - mondta Molly.

- Mi viszont miattad vagyunk itt, szóval hagyjuk a mogorva pincért. – mondta Nia.

- Igen, meséld el, hogy milyen volt ott lenni a színpadon- kérte Lina.   

- Az maga a csoda. Minden fény rád szegeződik és a kamerák csak téged követnek.

 Lehunyod a szemed és azt érzed, hogy csak te vagy és a hangod, ami betölti a teret. Aztán kinyitod a szemed és látod, hogy az emberek azt érzik, amit te.

Úgy érzed, hogy valami nagyot tettél, mert át tudtad adni az érzéseidet, belátást engedve akár a lelked legapróbb bugyrába is.

Ránézel a közönségre, azoknak a szemében látsz kristályosan csillogó könnycseppeket, akikkel sosem találkoztál korábban.

Azt sem tudtad, hogy léteznek, aztán amikor énekelsz, rájössz, hogy beengedted őket a legbensőbb szférádba, a végén pedig megköszönik neked.

Köszönetet mondanak és fogalmuk sincs róla, hogy nekem volt a legnagyobb élmény. - osztotta meg őszintén gondolatait Molly.

- Megérdemled ezt, Molly. - hangzott Tommy kellemes hangja.

- Így van, megdolgoztál érte- mosolygott Nia.

-  Jövő héten pedig ismét tovább kell jutnod. Mi lesz a dalod? - kérdezte Lina.

Eközben a pincér megérkezett a pezsgővel. Most sem mutatott különösebb érdeklődést a vendégek iránt.

Barátságtalan arccal töltötte ki a pezsgőt majd megkérdezte, hogy kíván e fogyasztani valamit a társaság.

Látszólag ehhez is nagyon meg kellett erőltetnie magát, majd feloldozásnak foghatta fel, amikor Nia közölte, hogy egyelőre nem kérnek mást.

Molly eztán válaszolt Lina kérdésére:

- Egy svéd együttes, az Alcazar Here I Am című dalát választottam.

Megkérdeztem a stábtagot, hogy csak híres dalt lehet-e énekelni és azt mondták, hogy nem. Megmutattam ezt a dalt nekik és rábólintottak szerencsére-vigyorgott Molly.

Természetesen Mollyt barátai arról is kifaggatták, hogy a többi versenyző produkcióját milyennek találta.

A lány a színpadra lépésük sorrendjét megtartva fejtette ki véleményét.

Mire az utolsó versenyzőről, Kate Calvin - ről is elmondta a gondolatait, a társaság már túl volt a második üveg pezsgőn és egy üveg boron is.

Lina többször szólt Tommyra, hogy ne igyon többet, ő tudta, hogy a testvére könnyen becsiccsent.

Tommy egyébként sem szokott inni, nincs ehhez hozzászokva.

Lina már hajnali fél egykor jelzett a pincérnek, hogy fizetnének. Az egész estét barátságtalan ábrázattal végig követő alkalmazott gyorsan az asztalnál termett.

A lány öccsének ekkorra már fejébe szállt az alkohol:

- Rossz önre nézni. Hogy lehet maga ilyen savanyúképű?- Tommy nyilván nem engedett volna meg ilyen szóhasználatot, ha nem ivott volna.

- Ki kérem magamnak! Viselkedjen, uram!- förmedt a pincér a fiatal férfire.

- Viselkedjek? Hát nem tudja maga, hogy az emberek nem azért jönnek ide, hogy unott képű fickók elvegyék a kedvüket. Látja ezt a lányt mellettem?- fakadt ki Tommy, akinek a beszédmódjára feltűnően kihatott illuminált állapota.

A lányok nem értették, hogy miért törődik Tommy ennyit a mogorva pincérrel.

Lina nem győzte elhallgattatni és hát valójában nem is túlzottan ment neki ez a feladat.

- Természetesen, uram. Semmi baja a látásomnak.

- Azért jöttünk ide, hogy őt ünnepeljük. Érti? Dehogy érti ... nem ismeri őt. Nem tudja, hogy a világ legjobb embere. - nevetett gúnyosan Tommy.

- Tommy, hagyd ezt, kérlek!- szólalt meg Molly. Tommy úgy tett, mintha meg sem hallaná:

- Tudja maga, hogy mit csinált ez a lány néhány órával ezelőtt?

- Nem, de nincs is hozzá semmi közöm. - mondta ridegen a pincér.

- Ide hallgasson! Önnek kedvesnek kellene lennie, hogy a vendégek jó hangulatúan szórakozzanak itt. Maga olyan, mint egy fadarab. - amikor Tommy ezt mondta, a lányok úgy hitték, hogy összefüggéstelen zagyvaság az egész, míg nem folytatta a mondatot a Walsh-fiú:- De ennek a lánynak itt mellettem érzései vannak és ma legalább kétszáz ember sírta végig a dalát. Mert a szívéből énekelt. Mert neki van szíve és csodálatos lány, nem fél kedvesnek, őszintének és szeretnivalónak lenni. Ezért fogom feleségül venni egy nap. Mindig boldogok leszünk, és nem járkálunk olyan savanyú képpel, mint amilyen az öné. - zárta le mondanivalóját Tommy.

Mindhárom lány szeme nagyra meredt, Molly hatalmasra tágult pupilláit könnycseppek borították be.

A pincért nem hatotta meg a nagy vallomás, azt tanácsolta a fiataloknak, hogy ha nem akarják, hogy kidobják Tommyt, jobb, ha elhagyják a Pearl Restaurant területét.

A fizetést követően Lina,Nia és Molly együttes erővel kezdték a kijárat felé terelni Tommyt aki vissza nézett és kiöltötte a nyelvét a pincérre. Pont úgy, ahogy azt egy hároméves kisfiú tenné.

Ha valaki egy televízió képernyőjén keresztül követte volna Tommy Walsh eddigi életét, ma pedig az asztaluk közelében ült volna és látta volna az egész jelenetet, biztosan azt mondaná, hogy egy ilyen nyugodt ember is néha kitör, mint a vulkán.

Valójában túlzás lenne Tommy kitörését egy vulkánéhoz hasonlítani, hiszen megint egy romantikus vallomás született meg még ebből a módfelett kínos helyzetből is.

Tíz percet kellett várni a fagyos éjjelen, mire a Pearl Restaurant elé megérkezett a taxi. A sofőr mellé Lina ült be, hátulra pedig Nia, Molly és a sok elfogyasztott alkohol miatt az ablakhoz Tommy.

- Most nagyon utálsz?- törte meg a csendet Tommy. - Szégyelled, hogy én vagyok az öcséd?

- Nem várhatod, hogy büszke legyek rád, de a testvérem vagy. - mondta Lina.

Háromnegyed órán keresztül csendben maradt a fiú, majd Mollyhoz fordult:

- Teljesen lejárattam magam előtted, igaz?- Tommy szavain érződött, hogy elindult a józanodás útján.

- Ugyan. - nevetett Molly.

Folyton maga előtt látta szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszemét, amint az ránéz a pincérre és azt mondja: „Ezért fogom feleségül venni egy nap.

Mindig boldogok leszünk, és nem járkálunk olyan savanyú képpel, mint amilyen az öné.”

Fiatal arca, iskolai ünneplőre hasonlító fehér inge és fekete öltönye rendkívül kisfiúsan hatottak együtt a jelenettel, amikor kiöltötte nyelvét az étterem mogorva urára.

- Nem akartam elrontani az estéteket, elnézést kérek mindenkitől! - szegte le fejét Tommy.

- Vicces volt, ahogy kidugtad a nyelved a pincérre. Szóval az enyémet aztán nem rontottad el, sőt: feldobtad - kuncogott Nia.

- Szerintem Mollyét meg végképp nem rontottad el. - célzott a nagy vallomásra Lina.

Tommy egy kis késéssel rájött, hogy mire gondolt Lina:

- Sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. - vörösödött el Tommy.

- Lányok ne vegyétek udvariatlanságnak, de kell valami személyeset mondanom Tommynak - mondta Molly és Tommy fülébe súgta:- Nem haragszom. Sőt! Ha nem bűzlenél az alkoholtól, valami bátor tettet is végrehajtanék.

Stílszerű válasz volt azok után, hogy a válogató előtt Tommy arra célozgatott, hogy megcsókolná a lányt, ha nem állna fenn a veszélye annak, hogy elkenődik a tűzpiros rúzs.

Tommy erre számított a legkevésbé, majd csak ezt válaszolta hangosan:

- Mikor legutóbb kitettem a lábam az ágyamból, nem is gondoltam, hogy mennyire fogom utálni a vörös rúzst és az alkoholt.

Nia és Lina ebből semmit sem értettek, de sejtették, hogy valami arcpirulást okozó dolog lehet az egész alapja.

Mindannyian tudták, hogy nemsokára Lináék célhoz érnek, így elbúcsúztak egymástól, Tommy pedig megkérdezte Mollyt, hogy áll-e még a másnapi találkájuk. Mint egy kisgyermek, aki megtalálta kedvenc mackóját, úgy örült Molly igenének.

Tíz perccel később a taxi kitette házuk előtt a Walsh-testvéreket.

Molly és Nia további húsz percet utazott a taxiban, míg végül hazaértek.

Nia lehuppant a kanapára, majd azt mondta:

- Molly drágám, a te lovagod őrült.

- Tudom, de olyan aranyos. - csillogott a szeme.

- Azt javaslom, menjünk aludni, különben reggel úgy fogsz kinézni a randin, mint egy mosott rongy. Már hajnali kettő van.

- Mert Ő nem lesz mosott rongy a ma történtek után?- viccelt Molly, majd Nia is hahotázásban tört ki.

Végül letusoltak és átadták magukat az álmoknak.

Molly végre valami szépet álmodott: látta magát és Tommyt kéz a kézben sétálni egy parkban.

Majd csókolózni. Csakhogy egy vérszomjasnak tűnő, nagy fekete kutya szaladt feléjük.

A lány ekkor felriadt, de lassacskán vissza is aludt.

Egészen nyolcig ki sem kelt a puha ágyból.

Miután elfogyasztottak egy-egy tálka müzlit, Nia segített ruhát választani a randihoz.

A lányok egyetértettek abban, hogy a szűkszárú farmer és egy felső tökéletes lesz.

Nia felajánlotta, hogy kölcsön ad egy csinos magas sarkú csizmát, de Molly nem fogadta el:

- Jó lesz a sajátom is, még a végén feltörné a lábamat és tönkretenném az egészet a nyafogásommal.

Lehet, hogy egy parkban fogunk sétálni.  Különben is, jobban megy a kabátomhoz az enyém.

- Tegnap nem azt mondtad, hogy nem beszéltétek meg, hogy hová mentek?

- Nem is mondta meg, csak azt álmodtam, hogy sétáltunk egy parkban- mondta Molly.

- És ha tényleg oda mentek?- kérdezte Nia.

- Akkor is, a saját magas sarkú csizmámban nem fog fájni a lábam. Tudod, már hozzászoktam

- Molly, én nem erre gondoltam. Arról beszélek, hogy ha most megint bekövetkezik, amit álmodtál, akkor az már nem lehet véletlen. Háromszor egymás után nem alakul úgy az életünk, ahogy álmunkban.

- Nehogy kikiálts boszinak!- mosolygott Molly. - Nem tudom, hogy mi ez az egész, de most nem is akarok ezen gondolkodni. Élvezni szeretném a napot Tommyval.

- Igazad is van. Érted jön?

- Igen, de mondd csak, nem hiányzik még valami?

- Talán még egy valami. - felelt Nia.

- El is mondanád, hogy mi? Több szempillaspirál? Alaposabb fésülködés?

- Csak egy DNS-csere Tommy Walsh-sal.

- Annyira bolond vagy! Egyébként már esett szó róla. - ahogy Molly ezt kimondta, érezte, hogy elönti a melegség és elpirul.

- Csak nem kaptál pontos időpontot, hogy mikor fog először megcsókolni?- gúnyolódott Nia.

- Haha, milyen kis gúnyos ma valaki, pont ezért nem mesélem el. - öltötte ki nyelvét a lány.

- Már az is közös bennetek, ahogy kidugjátok a nyelveiteket, mint az ovisok. - amint Nia ezt kimondta, valaki csengetett.

Tommy volt természetesen.

- Sziasztok!- mondta, amint ajtót nyitott Nia!

- Nagyon vigyázz ma a jövendőbelidre. - súgta a fiatal színésznőpalánta a fiúnak.

- Úgy lesz!- mondta Tommy miközben a fejét vakargatta.

Nia elgondolkodott rajta, hogy arra mondta-e csupán a menedzsere, hogy vigyázni fog Mollyra, vagy talán arra is értette, hogy úgy lesz, hogy egyszer elveszi Mollyt.

Megkérdezni már nem volt alkalma, mert Molly már hallótávolságon belül volt.

- Szia Molly!

- Szia! Nem jössz be inni valamit?

- Nem, köszönöm Molly. Indulhatunk?- kérdezte Tommy.

- Persze. Szia Nia!- mondta Molly.

- Sziasztok és jó szórakozást!

- Köszönjük, szia!- hangzott egyszerre Tommytól és Mollytól.

Amint elhagyták a házat, Tommy kinyitotta a kocsi ajtaját Mollynak majd ő a kormányhoz ült.

- Most már elárulod, hogy hova megyünk?

- Nem. Csak annyit mondok, hogy az egyik kedvenc helyemre. Egyébként ma is gyönyörű vagy, mint mindig.

- Köszönöm, aranyos vagy.

- Az nekem nem olyan jó, ugye?- mondta Tommy.

- Ezt hogy érted?- Mollynak őszintén szólva fogalma sem volt, hogy mire gondol a lovagja.

-A nők általában azt a férfit nevezik aranyosnak, akik esélytelenek náluk, de valamennyire kedvelik őket és nem akarják megbántani őket.

- Talán van ebben igazság, Tommy, de az csak a többi nő és nem én. - jelentette ki Molly.

- El sem hiszem, hogy itt vagy. Egyébként meddig érsz rá? Gondolom, kell még gyakorolnod is.

- Ma nem gyakorlom. A Here I Am az egyik kedvencem, évek óta ismerem már. Elég lesz holnap énekelgetni néhányszor.

- Susie álla leesett, szerintem már nagyon esélyes vagy nála. Megsirattad. - mosolyogva fordult Molly felé vezetés közben Tommy.

- Azt a dalt én is mindig megkönnyezem. - vallotta be őszintén a lány.

- Nem hiszem, hogy ha az eredeti felvételt hallgatta volna, akkor is sírt volna. A te előadásmódod váltotta ki belőle, biztos vagyok benne. Lina is végig bőgte az egészet.

- Ezt nem is tudtam. Olyan jó, hogy ekkora hatásokkal tud lenni az emberekre a zene.

-A zene és az előadó személyisége. - egészítette ki Mollyt szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszeme.

- Mi a helyzet a videoklippel? Tudod, amiben Nia fog szerepelni. - érdeklődött Molly.

- Egy angyal vagy! Jó, hogy eszembe juttattad, elfelejtettem tegnap mondani Niának, hogy a klip forgatására már idén nem kerül sor, csak január közepe felé.

- Hát végülis mindjárt vége az évnek. Ma már december 22.-e van. Mindjárt itt a karácsony. Úristen! Még nem vettem ajándékokat, egyáltalán: semmit sem készültem rá.

- Hát most már talán ideje lenne!- mondta Tommy. - Gondolom a verseny nagy szerepet játszik benne, hogy kizökkentél az időből.

- Azt sem tudom, hogy mi van és hála neked, már azt sem, hogy hol vagyok.

- Hát, drága Molly ezt meg most még fokozni is fogjuk!- Tommy megállt az autóval és előhúzott a zsebéből egy pink színű kendőt. - Szabad lesz?

- Őrült vagy, de legalább illik a ruhámhoz ez a kendő. - mosolygott a lány és hagyta, hogy a szemére kerüljön a kendő.

Molly érezte a kendőn Tommy illatát és már nagyon kíváncsi volt, hogy vajon milyen lesz a hely, ahova elmennek.

Tommy szerető gondoskodással irányítgatta szíve hölgyét, majd lassú mozdulatokkal levette a kendőt.

Molly szája tátva maradt. Egy havas tájat látott maga előtt, ami olyan volt, mint a mennyország.

A hó friss volt, sehol sem volt egy árva lábnyom sem benne.

A csodálatos táj közepén egy fűzfa állt. Ágait belepte a hó, törzsén pedig fagyöngy burjánzott és az ég felé tört. Egy részét napfény világította meg, amitől úgy tűnt az egész táj, mintha a paradicsomkert közepén egy misztikus fa állna, melynek tetején az angyalok ott felejtették lámpásaikat.

A mesés fa tövében egy kis padocska bújt meg.

A kövér hópelyhek eközben sűrűn szállingóztak és többjük megtapadt Molly göndör vörös és Tommy gőzölgő forró csokoládéra emlékeztető, sötétbarna haján.

- Ez egyszerűen csodálatos. Nem találok szavakat - hebegte Molly.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. Ez itt olyan, mint az Isten országa lehet, te pedig egy angyal vagy. Meglepő lenne, ha nem tetszene neked.

- Ugyan!

- Nekem az vagy és mindig az is leszel. Kérlek, hallgass meg!- mondta Tommy. - Huszonkét éves voltam, amikor meghalt az első barátnőm. Két évig jártam vele és igazán szerettem.

Évekkel utána megpróbáltam egy lánnyal, akit kedveltem. Azt gondoltam, hogy majd talán egyszer őt is úgy fogom szeretni, ahogy Daisyt. Ez nem következett be, és ha egy nap nem lép le szó nélkül, akkor sem szerettem volna meg soha. Aztán jöttél te. Amikor először megláttalak, azt éreztem, hogy van benned valami különleges. Azóta már nem csak érzem, hanem tudom is.

Nyilván észrevetted, hogy többet jelentesz nekem puszta barátnál. Most már elérkezettnek láttam, hogy elmondjam mindezt neked. Már elég ideje ismerlek ahhoz, hogy tudjam, hogy csak rád van szükségem. Nem tudnám eltűrni, ha valaki mást tartanál érdemesnek arra, hogy veled legyen.

Az emberek azt mondják, hogy ha szeretsz valakit, akkor elengeded, hogy boldog lehessen.

 Nyilván nem kényszeríthetlek rá, hogy szeress, ha módomban állna, sem tenném, de el akarom mondani, hogy úgy tűnik, az érzéseim annyira mélyek, hogy önzővé tesznek.

Én már attól nem tudok boldog lenni, ha valaki más téged azzá tesz, én csak veled tudok az lenni.

Meg akarom fogni a kezed és többé sosem elengedni, mert szeretlek. - Tommy a csodás szavak után olyan volt, mint kisdiák, aki arra vár, hogy megtudja, hogy sikere volt-e a vizsgája. A fiú helyzete olyan volt, mint azé a diáké, aki mindent megtanult és érzi, hogy jól teljesített, de nem meri azt gondolni, hogy mindent helyesen csinált.

Mollynak megérte végig hallgatnia a fiút, hiszen szebb vallomást sosem kaphatott volna: egy csodálatos ember csodálatos szavai szóltak csak neki a legcsodálatosabb érzésről.

Ezek a szavak pedig nem ürességtől kongó hamis fényű hangok voltak, Molly jól tudta, hogy Tommy épp olyan őszinte és tiszta, mint a fát körülvevő hótakaró: a világ mocska nem lepte be fénylő mivoltát.

Molly jól tudta, hogy ha visszautasítja ezt a szerelmet, soha életében még csak hasonló sem lesz az életében.

A válogató előtti személye félt volna átadni magát a boldogságnak, de az új Molly, aki egyre inkább hitt magában, nem tudta megtenni, hogy ridegséget színleljen: arca a hidegben pirossá vált, mint harmatos rózsaszál, lelke izzó kemencévé vált, melyet a szerelem tüze fűtött.

Könnyes szemmel, mosolyogva azt mondta szíve kuglófjának, egyetlen mazsolaszemének:

- Én pedig egyáltalán nem akarom, hogy valaha el is engedd. - Molly komolyan gondolta, amit mondott.

Korábban beismerte, hogy csak egy ember állhat igazán az útjába, az pedig önmaga.

Molly érezte, hogy ideje volt a beismerést átvinni a gyakorlatba is.

Molly megérett arra, hogy szeressen és szerencsére megtalálta azt az embert, aki ezt igazán meg is érdemli.

Tommy és Molly egyre közelebb került egymáshoz, Molly finom kezei Tommy vállán leltek menedékre.

A fiatalok hosszasan egymás szemébe néztek, egy másik időzóna szippantotta őket magába.

Megszűnt a világ és megszűnt létezni a kishitű Molly Starfish és a magányos Tommy Walsh is: csak két szerető szív maradt az ölelések tengerében.

Molly és Tommy arca között egyre kisebb lett a távolság, míg nem ajkuk szerelmes csókban forrt össze.

A mennyei tájon történt angyali csókot a tekintélyt parancsoló fűzfáról a fiatalokra omladozó fagyöngy pecsételte meg az örökkévalóság szelével.

A hiedelem ugyanis úgy tartja, hogy örök lesz az a szerelem, mely karácsony idején fagyöngy alatti csókkal bír.

A fiatalok kéz a kézben indultak a kis padocska felé, amiről Tommy lesöpörte a havat.

Molly a fejét szerelme vállára hajtotta.

Egyszerűen csak üldögéltek a fa alatt, némán bámulva a fagyöngyös fűzt.

Nem kellettek nagy szavak, elég volt a tudat, hogy összetartoznak.

A csendet Tommy törte meg:

-  Drágám! Hoztam neked valamit. Tessék! - nyújtott egy antik stílusú, aranyszínű láncos órácskát a lánynak. - Lina, mondta, hogy tetszett az óránk és azt gondoltam, biztos örülnél ennek.

- Ez gyönyörű, köszönöm szépen! - Molly egy aprócska csókkal jutalmazta az ajándékot.

- Annyira szeretlek!- mondta Tommy.

- Én is téged. - vallott Molly.

Tommy és Molly végig beszélték a napot.

Az esti fények kékké varázsolták a tájat, mire az ifjú pár hazafelé indult.

Molly még azt is szerette, ahogyan párja az autót vezeti: határozottan, de nem vadul.

Tommy hazáig vitte Mollyt.

A lámpások sárgán izzó fénye kísérte búcsúcsókjukat.

A fiú megvárta, míg a lány belép az ajtón, majd eufórikus állapotban haza ment szeretett nővéréhez, aki régóta bíztatta, hogy tegye meg azt a lépést, amire ma került sor.

Molly pedig mindent elmesélt Niának, aki osztozott vele az örömben.

Most már Molly magáénak tudhatta a világ legjobb barátnőjét és a lehető legtökéletesebb férfihez tartozott, így hát egy dolog maradt még hátra: naggyá válni az éneklésben.

22.A harmadik válogató

Az alvás megtette a hatását: Molly frissen és üdén ébredt.

Sem ő, sem Nia nem hozta fel az előző nap történteket.

Felesleges is lett volna, mivel mindketten tudták, hogy valóban Molly lelkében leledzik a probléma.

Nia azzal nyugtatgatta magát, hogy egy hét múlva vége lesz a válogatónak és Molly a csodás tehetségének köszönhetően szinte biztosan az egyik győztes versenyző lesz, ami egy igazán nagy siker lesz az életében, így hát remélhetőleg kicsit nőni fog az önbizalma is.

Különben is, Niát kifárasztotta az előző napi forgatás annak ellenére, hogy csupán hét mondatot kellett mondania.

A főszereplők ugyanis legjobb barátok voltak az életben, a filmen ellenségeknek kellett volna lenniük, de akárhányszor durva próbált lenni a férfi, a nő mindig elnevette magát.

Nia szíve ilyenkor nem csupán összeszorult, sokkal inkább összefacsarodott, mint a lédús citrom a facsaróhoz dörzsölve.

Nem tudott nem arra gondolni, hogy ilyen összevissza nevetgélő emberek főszerephez jutnak, neki pedig örülnie kell a számára oly szánalmas hét mondatnak. Nia kedve most még a főzéstől is elment, pedig azt imádja. Nagy nehezen állt csak neki.

Molly pontosan tudta, hogy Nia jót akar neki és nem haragszik rá azért, mert tegnap undok volt.

Hogyan is haragudhatna?

Nia is egyedül van. A szülei jogi pályára szánták és amióta a lány a színészvilágban próbál érvényesülni, a szülök, tudomást sem vesznek róla.

Nem túl modern személetre vall ez az egész a szülők részéről, hiszen a lányuk már felnőtt és független ember.

Nia sok emberrel van kontaktusban, de csak Mollyra és Tommyra (most már talán Linára is) számíthat igazán.

A reggeli közben a lányok Molly ellenfeleit elemezték:

- Ki az, akit tényleg nagyon jónak tartasz?

- Jó kérdés. Phoebe Joyce szerintem nagyon jó. Érdekes a hangja, bár nem tudom, hogy a hangterjedelme elég nagy-e.

- Szerintem elég van neki ahhoz, hogy vokalista lehessen.

- Igaz, nem kell énekesnek lennie, csak háttérénekesnek. - mondta Molly.

- Nekem Lexy Gomes is tetszett

- Nekem nem. Nagyon vékony a hangja. Lindsay Newkirk érdekesebb-jelentette ki Molly.

-Ő énekelte a Britney-dalt, ugye?

- Igen. - válaszolt Molly

- Hát Britney-től nem nehéz jobbnak lenni. Nem értem, azt sem, hogy egyáltalán fénykorában miért volt olyan felkapott.

- Őszintén szólva én sem. Bár van egy-két jó dala. - vágta rá Molly.

- Igen? Például?

- Az Everytime,a Not A Girl,Not Yet A Woman,a Lucky vagy az újak közül a Till’ The World Ends vagy akár a Criminal.

- Én soha nem fogom szeretni azt a nőt. A média futtatta fel. Nagyon kevés tehetség van benne. - jelentette ki Nia.

- Valamit csak tud, ha ennyi idő után és ilyen nagy, és súlyos lecsúszások után mindig vissza tudott térni.

- Vagy csak szerencsés, tudod az is számít. Az igazi „comeback-queen” akkor is Madonna. - vágta rá Nia.

- Madonna külön tészta. Ő nem is ember. Ő már most, életében egy legenda. Egyedülálló. - húzta fel a szemöldökét Molly.

- Egyetértek. És mi van a fiú versenyzőkkel? – kíváncsiskodott Nia.

- Nem hiszem, hogy Susie két fiút választana. Viszont egyet biztos kihoz győztesnek, ha már eddig nem küldte el őket. Szóval lehet, hogy csak egy lány és egy fiú lesz a vokalistája. - futatta végig gondolatait Molly.

- Én azt is el tudom képzelni, hogy nem kettő embert választ összesen.

- Végtére ezt ő dönti el. Mindegy, majd csak meglátjuk. – zárta a témát Molly.

- Elénekelnéd a dalt, Molly?

- Szeretnéd? Akkor indul a zongorához, kérlek!- kapta meg az utasítást a lány.

Nia engedelmes volt és elkezdte játszani a dalt. Hibátlanul bánt a hangszerrel, ahogyan a barátnője is a hangjával.

Minden egyes hangot uralt.

Az érzéseit azonban nem tudta koordinálni.

Már a második sor után könnybe lábadt a szeme.

Az utolsó két sornál már fénylő könnycseppek szántottak vadul végig angyalian szeplős arcán.

A csendes érzelmi kitörés azonban nem ingatta meg az előadást, annak minőségét nem rontotta, sőt!

Sokkal értékesebb lett az érzelmi töltetnek köszönhetően.

A hangja egyszerűen csodálatos volt: a mélyebb részeknél lágyan öblös, a magasabbaknál pedig mintha egy hópehely szárnyalt volna a langyos szellővédelmező hátán egyenesen a napvakító sugarai felé.

Az őszinteség szinte kézzel fogható volt, Molly Starfish hangja a szokottnál tisztábban csengett és a hideg téli napon lehet, hogy pont miatta jártak táncot a hűvös levegőben a gyönyörű hópelyhek. Ezzel a hanggal jogosan tűnhet fel a téltündér szerepében.

- Hűha! Az istentelenül jó volt. Ha este is így fogsz énekelni, Susie álla le fog esni, meglátod!- Nia tényleg ámulatba esett, pedig nála többször senki sem hallotta dalolni lakótársát.

- Főleg akkor, ha ott is összevissza bőgök.

- Talán csak nem!- ölelte meg Nia elkeseredett barátját.

- Én ezt sohasem tudtam még csak meghallgatni sem sírás nélkül, nemhogy elénekelni. Nem is tudom, hogy miért ezt választottam.

Főleg, hogy a mostani helyzetre olyan igaz, hogy „the winner takes it all”. Nem eshetek ki, már nem. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdek, ha ma kiesek.

- Nem esel ki, csak ne sírd el magad, főleg ne az elején. Bár még így is továbbjutnál szerintem, csak hát akkor mindenki kombinálna, hogy mi hatott meg ennyire.

- Ne sírjam el magam...könnyű azt mondani.

- Ne így állj hozzá! Bízz magadban! Most pedig ideje megebédelnünk. Mindjárt fél három lesz, nem gondolod, hogy farkas éhes vagyok?

A lányok jóízűen fogyasztották el az ebédet, amely szemet gyönyörködtető volt: saláta ágyon pihentek az aranybarnára sült csirkemellek krumplipüré illetve piros, zöld és sárga zöldségek szomszédságában.

A kiadós táplálkozást egy kis alvás követte, majd fél ötkor kezdetét vette az őrület: a készülés a show-ra. Miután Molly hajat mosott, a szomszéd lakásban élő Meredith vette kezelésbe az általa oly kedvelt göndör, vörös hajzuhatagot. Meredith Samler ugyanis fodrász.

Negyed hatra Molly egy csodálatos konty birtoklója lett. Csillámporral meghintve kérte a frizuráját.

Meg is kellett adni a módját, hiszen a mai válogatót már teljes egészében leadja a Music Television.

Így hát a körmökre is gondot kellett fordítani. Molly a ruhájával megegyező színtónust választott.

Nia egy zöld ruhát vett fel arany ékszerekkel a haját pedig Meredith begöndörítette.

Hétkor pedig már megint a Luxury Palace folyosóján mentek végig a lányok.

Mollynak harmadszorra is akkora élmény volt, mint elsőre. Rabul ejtette a díszes épület.

Teljesen úgy érezte magát, mintha egy kincset érő labirintusban keresné a boldogságot.

A boldogság pedig két lábon jött szembe vele fekete szmokingban és fehér ingben, fekete, de vékony csíkban párduc mintával díszített cipőben, fülig érő szájjal. Volt is minek örülnie, hiszen azon kívül, hogy végre a nézőtérről nézhette szíve hölgyét, testvére is el tudott jönni.

Lina sugárzott földig érő fehér ruhájában. Nyoma sem volt a fájdalomnak.

A testvérek együtt jöttek, Tommy álla pedig leesett, amikor meglátta az előtte libbenő Mollyt földig érő vörös ruhájában, piros rúzzsal, a csodálatos frizuráról nem is beszélve.

Nia, Molly és a Walsh testvérek üdvözölték egymást, majd Tommy a karját nyújtva Molly felé, megkérdezte, hogy elkísérheti-e az öltözőhöz. Molly nem szólt egy szót sem, csak mosolygott és belékarolt.

- Gyönyörű vagy, olyan, mintha egy hercegnővel sétálnék. - Tommy nem tudta levenni a szemét a gyönyörű lányról.

- Nekem is olyan, mintha egy hercegbe karoltam volna. Bár a cipőd kétségkívül merész választás, nekem azért tetszik.

- Ha nem lennél vörösre rúzsozva, más bátor cselekedetet is végrehajtanék. -mondta Tommy, miközben az üres öltözőbe értek és leültek a kanapéra.

Molly fülig pirult majd ezt gondolta „ A francnak kellett ez a rikító rúzs. Most megcsókolna. Úristen meg fog csókolni a közeljövőben. Olyan vagyok, mint egy tizenöt éves. Nyögjek ki valamit. Kínos lenne csendben pirulni percekig.”

- Az jó lenne-mondta Molly.

Majd arra gondolt, hogy nem azt kellett volna mondania magának, hogy „Nyögjek ki valamit” hanem azt, hogy „Nyögjek ki valami értelmeset”

- Komolyan így gondolod?- Tommy nagyon örült a hallottaknak.

- Van, ami ellen nem érdemes küzdeni. – ahogy Molly ezt kimondta rájött, hogy ez nem a legjobb megfogalmazás, mert úgy hangzik, mintha Tommy üldözné ő pedig unalomból meg adná magát, így hozzátette:- és én már nem is akarok. A jó dolgokra vigyáznunk kell, ha megkapjuk őket és nem kidobni az ablakon azért, mert félünk boldogan élni. Ezt már tudatosítottam magamban, csak még néha nem sikerül átvinni a gyakorlatba – mosolygott Molly.

- Megértelek és nem is akarlak siettetni. Tudok várni, de csak azért, mert a világ legértékesebb lényéről van szó.

Molly átölelte a fiút, akiről pontosan tudta, hogy Ő lesz a nagy Ő az életében.

Tommy karjaiban teljesen más értelmezést nyert a világ. Minden nyugodt és szép volt.

A nagyjából két percig tartó csendes ölelkezést Molly egy köszönetnyilvánítással toldotta meg:

- Köszönök mindent - de még ekkor sem engedték el egymást.

- Nem tartozol köszönettel-és Tommy megpuszilta a lány homlokát.

A homlokpuszi pedig a bensőségességgel egyenlő, illetve a megbecsülés jele.

Eközben Lina és Nia is megérkezett.

Tommy pedig érdekes kijelentést tett:

- Olyanok vagytok, mintha Magyarország, Bulgária vagy Olaszország zászlaja lennétek így hárman egymás mellett. - nevetett

- Áh tényleg!- adott neki igazat Nia.

- Csodálatos. - nevetett Lina - Zászlócskák lettünk.

- Zászlócskák? Nem-nem, egy zászlócska, ami egyébként az én zászlóm. Büszke vagyok, hogy három ilyen szépséges hölggyel mutatkozhatok.

- Köszönjük - hangzott egyszerre a három hang.

- Még kórust is alapíthattok – kacsintott a fiú.

- Inkább az éneklést hagyjuk meg Mollynak - mondta Lina - Valószínűleg mindenki jobban jár.

- Nem sokára kezdődik! Már csak öt perc van vissza. - ismerte fel a tényt Molly.

Az a bizonyos öt perc pedig gyorsan elmúlt és már színpadon volt az első versenyző,míg Mollyék a nézőtéren foglaltak helyet.

Az örökzöld slágerek hetén Diana Mitchellt világították meg a lila fények és minden kamera rá szegeződött. A 36 éves nő hosszú fekete ruhát viselt Céline Dion legnagyobb slágerének előadása közben. Természetesen a Titanic című film zenéjéről, a My Heart Will Go On- ról van szó.

Az előadásmód nem a legjobb volt. Ugyan csak kisebb hibákat vétett Diana, de valahogy sekélyes volt az egész. Mintha nem lennének érzelmek az egész mögött.

A következő fellépő az a személy volt, akiben tényleg tehetséget látott Molly: Lindsay Newkirk.

Hosszú, rózsaszín ruhában adta elő Mariah Carey Without You című dalát.

A magasabb hangoknál azonban mintha berekedt volna. Nem igazán tudta tehát kiénekelni.

Ezután Camilla Johnson adta elő hibátlanul az I Will Always Love You-t Whitney Houston-tól. Nagyon csinos volt sötétkék ruhájában.

Molly szíve összeszorult az előadást hallva,s libabőrös is lett a lány.

Már egy jóképű, húszas éveiben járó angol versenyző, Thomas Ebert volt a színpadon, de Molly még nem jutott túl a halottakon. Úgy tűnt neki abban a pillanatban, hogy Camilla a méltó ellenfél számára, bár senkit sem becsült alá.

A fiatal férfi különös, fényes sötétkék öltönyben Robbie Williams Feel című dalával próbálkozott.

Érdekes volt a hangja.

Thomast Lexy Gomes követte a színpadon Jennifer Hudson And I Am Telling - című dalával.

Nagy falat volt a lánynak, hiszen szinte egy magasabb hang sem jött ki úgy, ahogy kellett volna.

Ő is érezte, hogy nagyon gyenge lett a produkció, hiszen el is sírta magát közvetlenül az után, hogy lejött a hatalmas és meglehetősen díszes színpadról.

Molly átérezte, hogy milyen iszonyú lehet most a lánynak, hiszen szinte lehetetlen, hogy tovább jusson.

- Mi lesz, ha én sem tudom kiénekelni? Mi lesz, ha már ott a színpadon elsírom magam?

- Nem lesz semmi ilyesmi - mondta Lina.

- Ne ijedj meg, ha bele is hibázol! Csinálj úgy, mintha semmi sem történt volna!- javasolta Nia.

- Könnyen beszélsz, te színésznő vagy - biggyesztette le a száját Molly.

- Ne foglalkozz a kamerával! Vedd úgy, hogy ott sincsenek! - mondta Tommy.

- Megpróbálom. De látjátok, hogy, neki sem megy? - Molly arra célzott, hogy Andrew Williams kezében szabályosan remegett a mikrofon, ami még csak a kisebb probléma lett volna, de a hangja is megremegett John Lennon Imagine című művének előadása közben.

Molly egyre jobban izgult, nagyon tartott tőle, hogy álmai egy szempillantás alatt szertefoszlanak és a rideg téli hajnal ködében nyomtalanul a semmibe vesznek.

Eközben már Erica Harding uralta a színpadot,ugyanis az Abba egyik klasszikusát, az I Have A Dream című dalt adta elő kellemesen öblös hangján.

Bár a ruhája régi szabású és csúnyácska árnyalatú barna volt, a dal tökéletesre sikeredett.

Adam Sinner már a korábbi fordulókon is éppen, hogy továbbjutott, hiszen sosem tudta átadni magát a dalnak. Amikor a színpadra lépett, előbb gondolták volna róla, hogy skizofrén bérgyilkos, mint azt, hogy énekes. Testtartása, gesztusai bővelkedtek a szorongás alapvető jeleiben.

Most, hogy megtudta, hogy kamerázzák is, egyszerűen rosszul lett.

Pánikroham fogta el, mielőtt a színpadra hívták és a roham csak-csak nem akaródzott elmúlni.

Végül színpadra sem állt, pedig igazán szép hanggal bírt.

A színpadra igyekezett a kilencedik versenyző, eközben Molly adrenalin szintje az egekbe szökött, hiszen ő volt a tizenegyedik számú versenyző.

Tommy látta rajta, hogy milyen feszült, így titokban megfogta a kezét.

Nem szégyellte érzéseit, csak nyilván azt gondolta, hogy ez ad valamiféle játékosságot az egésznek, így pedig Molly felvidul.

Molly szíve egyre hevesebben vert, de nem gondolkodott azon, hogy vajon hallja-e Tommy is, és azon sem, hogy Nia és Lina látják-e, hogy kéz a kézben nézik James Smith gyenge próbálkozását Michael Jackson You Are Not Alone című slágerével.

Molly átadta magát az elsöprő érzésnek, hogy szerelmes és annak a kezét foghatja, aki szintén teljes szívéből szereti. Legszívesebben soha el sem engedte volna Tommy biztonságot nyújtó kezét, de máris indulnia kellett, hiszen a tízedik versenyző, Marcus Smith következett.

Madonna You’ll See című dalát alakította át kissé, s mikor letette a mikrofont, a nézőtér nagy része felállt, hogy elismerésüket kinyilvánítsák.

Eljött hát az idő, így Lena, az egyik stábtag jól érthetően mondta: Molly Starfish!

Molly teljesen nyugodtan vonult a színpadra, és ez csakis Tommynak volt köszönhető.

A lány nem hogy nem feszengett, szabályosan élvezte a tudatot, hogy rögzítésre kerül produkciója.

Lenézett a nézőtérre és boldogság járta át, amikor a pillantása Tommyra szegeződött.

Minden részlete a szövegnek lassú vízként járta át az elméjét, és bár ő maga eufórikus hangulatban volt, csordultig volt érzelemben, így át tudta élni a dalt Minden gesztusa egy felnőtt nőé, volt, egy igazi díváé, aki már megjárta a legnagyobb magasságokat és a legtaszítóbb mélységeket is.

Molly Starfish most érett be igazán előadóként, hiszen nem szimplán jól énekelt, hanem magával ragadta az embereket.

Hosszú vörös ruhájában, pompás kontyával maga volt a tökély. Ő csak énekelt és énekelt, többen pedig sírva is fakadtak.

Susie Heart is megkönnyezte a végén az előadást, és persze Molly is.

A színpadról lejőve Tommy karjaiba ugrott, aki körbeforgott imádatának tárgyával.

- Ezért kellett izgulnod? Te voltál a legjobb. - nevetett Tommy.

- Köszönöm, de még négyen vissza vannak.

- Meglátod, hogy senki sem tud felülmúlni!- mondta Nia

- Ebben teljesen biztos vagyok - mosolygott kedvesen Lina.

- Úgy legyen, én annyira örülnék. - ahogyan ezt Molly kimondta, már a következőlány, Phoebe Joyce énekelte Beyoncétől a Listen-t, nem különösebben kiemelkedően.

Aztán a még versenyben lévő utolsó fiú jött, Isaac Longer, aki Sing An Englishman In New York-ját dalolta el, talán kicsit rossz volt a dalválasztása 17 éves fiú számára.

Annál jobbat választott Zara Heremoud. Ő a Total Eclipse Of The Heart-ot adta elő Bonnie Tyler-től és nagyon tetszett a nézőknek.

Már csak egy versenyző volt hátra: Kate Calvin.

A fiatal lány a Beautiful-t adta elő, s bár a hangja nem olyan volt, mint Christina Aguilera-é, nagyon jól oldotta meg a feladatot.

Negyed tíz után minden versenyzőt a színpadra szólítottak az eredményhirdetés miatt.

A műsorvezető Carla Luna elmondta, hogy a továbbjutók neve fog elhangzani, mindenféle sorrend nélkül.

- Lássuk ki lesz velünk itt pénteken! - amikor Carla ezt mondta, Molly tudta, hogy nem az ő neve fog elhangzani, így is történt:- Camilla Johnson- kiabálta Carla. Molly úgy érezte, hogy Camilla valóban megérdemelte a sikert.

Carla legalább két percig húzta az időt, mire azt mondta:

- Holnapután is velünk lesz Erica Harding!

Molly őszintén remélte, hogy ő is tovább jut, azonban a következő név sem az övé volt:

- Isaac Longer beénekelte magát a lassú dalok showjába. Pénteken ugyanis csak szerelmes dalokat adnak elő a versenyzők. - jelentette be a műsorvezető.                                     

Molly egyre türelmetlenebb lett, de megnyugtatta, hogy látta barátai biztatópillantásait, mikor a nézőtérre nézett.

-A következőd továbbjutó pedig Thomas Ebert - kiáltotta Carla Luna.

Tommy éppen elkapta Molly pillantását és rákacsintott.

Ekkor Carla megint felkiáltott:

-Holnapután szerelmes dalt énekel a továbbjutásért Molly Starfish!

Molly majdnem elsírta magát és halkan azt mondta, hogy „a legszerelmesebbet”.

Már csak két név volt hátra. Mollyt elégedettséggel töltötte el, hogy ez a két név Zara Heremoud és Marcus Smith volt.

Molly annyira örült, hogy továbbjutott, hogy szemernyi fáradtságot sem érzett.

Talán ezért sem utasította vissza Tommy azon ajánlatát, miszerint „Beülünk valahová és iszunk egy pohár pezsgőt.  pezsgőztem még három ilyen szép nővel,akik együtt egy zászlót alkotnak”.
Mindenki nevetve egyezett bele a dologba.