Molly a hatos számú öltözőbe sietett.
Azon öltöző-társai közül, akikkel szombaton is együtt
készültek, mindannyian kiestek akkor. Molly tehát egyedül maradt az öltözőben.
Levágta a holmiját a földre és elnyúlt a kanapén. Egy kis
relaxálás után felöltözött: farmernadrágjához egy élénk lila felsőt húzott, a
hajába pedig a Lina által ajándékozott glamtasztikus hajdísz került.
Fél órával a lány színpadra lépése előtt Tommy
kopogtatott a hatos számú ajtón.
Egy csokor virággal jött. A hófehér rózsákat ugyancsak
fehér liliomok ölelték körbe.
- Tommy! Ez gyönyörű szép, köszönöm!
- Nem, te vagy gyönyörű!
Molly nem tudta és nem is akarta tovább színlelni a
ridegséget. Hevesen ölelte meg azt az embert, aki mindennap örömet hoz az
életébe, akinek köszönheti a nagy lehetőséget, aki mindig törődik vele.
Szorosan ölelte a fiút, aki szereti őt. A napnál is
világosabb. Nyilvánvalóan eljött az a pont, amikor már az ember nem akar
menekülni a boldogsága elől, mert már annyira vágyik egy jobb életre, hogy
felülkerekedik az önmaga állította akadályokon.
Ennél a fázisnál már nem számít, hogy mások mit
gondolnak, csak az jár az ember eszében, hogy egy ilyen embert, főként, ha
szeret, nem lehet hagyni, hogy elmenjen, nem lehet elveszíteni.
Egy ilyen jó embert óvni kell eben az őrült világban,
támogatni, és szeretni.
Tommy fellelkesült a kapott öleléstől:
- Molly! Valamikor a közeljövőben, mikor lesz szabad
időd, eljönnél velem egy sétára?- Tommy kissé félt a nemleges választól.
- Bármikor. - mosolygott fülig érő szájjal a lány.
- Komolyan? El sem hiszem…- Tommy nagyon nagy örömmel
fogadta a választ.
- Persze, ha veled nem, hát kivel?- nevetett Molly.
- Ha randinak nevezzük, akkor sem vonod vissza?
- Nem, Tommy. Akkor sem. Néha annyira lebecsülöd magad,
nem kellene!
- Ebben hasonlítunk egymásra, na de el ne felejtsem: ezt
neked hoztam-mutatta a fiú a szerencse brosst- Megengeded?
Tommy finoman Molly felsőjére tűzte a cseresznyét.
- Köszönöm!
- Minden válogatón rajtad lesz. - mosolygott a fiú.
- Nem csak a cseresznyét, mindent. Nélküled soha nem
jutottam volna ekkora lehetőséghez.
- Ugyan, Molly! Eltúlzod…
- Nem, hidd el!- mondta őszintén a lány.
Eközben már több versenyző is túl volt a dalán.
Marcus Smith megint olyan sikeres volt, mint az előző
körben. Most Usher dalával tarolt, a DJ Got Us Fallin’ jó
választás volt.
Mary Grace azonban nem járt sikerrel. Katy Perry-től
énekelte a Firework-öt, meglehetősen
hamisan.
Phoebe Joyce ugyanezt a dalt adta elő. Sokkal
energikusabb volt. Ő tovább jutott vele. Lehet, hogy ha nem lett volna Phoebe,
elég lett volna Mary teljesítménye is?
Ezt valószínűleg már sosem tudjuk meg, azt viszont igen,
hogy Rihanna California King Bed című
slágere szerencsét hozott a 32 esztendős Lexy Gomes-nek.
A kanadai James Smith Bruno Mars Just The Way You Are című, népszerű művével, a
ciprusi Lindsay Newkirk pedig a Til’ The World Ends-szel,
Britney Spearstől jutott a legjobb tizenöt közé. A lánynak nagyon különleges,
csengő hangja volt.
Molly előtt egy bizonyos Lisa Stephens lépett fel. A lány szombaton nagyon nagy tapsot kapott,
de most elment a hangja éneklés közben, így Susie Heart nem tudta élvezni Pink Fuckin’ Perfect című dalát.
Eközben Tommy már szerencsét kívánt Mollynak és egy
puszit adott a homlokára.
Nia és Lina is sok szerencsét kívánt és a színpad mögül
figyelték, amint barátnőjük bevonul, és elkezdi GaGa dalát.
Megint érezni lehetett, hogy mennyire örül annak a lány,
hogy itt lehet.
Minden tekintet rá szegeződött, minden fény az övé volt.
Molly a színpadon állva szentül hitte, hogy a dal írásakor
a Lady-ben ugyanazok az érzések munkálkodtak, ami benne most, amikor előadja.
Susie Heart-nak most is tetszett a hibátlan előadás:
- Neked mondtam múltkor, hogy 27 éves korod előtt híres
leszel, ugye?
- Igen, nekem.
- Most is fenn tartom. Hajrá!
- Köszönöm, köszönöm szépen! – és Molly visszaindult a
barátai közé. Az eredményhirdetésre ugyan még várni kellett, de szinte biztosra
lehetett venni, hogy Molly továbbjut.
Nia volt az első, aki megdicsérte barátnőjét, majd Tommy
közeledett.
- Eszméletlenül jó voltál megint!- mosolygott Mollyra.
Eközben Lina is érkezőben volt: a hatalmas csigalépcsőn
kecsesen közlekedett pink színű cipőjében.
Ekkor Molly szája tátva maradt: ez a cipő az álmából.
Megint valóra válik, amit álmában látott. A lány agyán gyorsan végig futott, hogy
meg kell akadályoznia a szerencsétlenséget.
A hang már elhagyta ajkait, de az ádáz küzdelemben a sors
kerekedett felül: Lina az utolsó lépcsőfoknál óvatlanul lépett és megbicsaklott
lábbal földet ért.
Lina Walsh felszisszent a fájdalomtól, Tommy és Nia pedig
rögtön ott termett a segítségére.
Mollyt sem a szándék tartotta vissza, csupán a zokogás
fogta el.
Szembesült azzal, hogy előre lát egy darabot a
közeljövőből, de megakadályozni nem tudja.
Ráadásul nem is pont azt látja, ami be fog következni, hanem
valami hasonlót: először gyilkosságról álmodott, ami szerencsére nem
következett be, és a gyilkos helyett is Tommy arcát látta. Most élettelen testtel
álmodott, de szerencsére Lina sérülése egyáltalán nem volt súlyos.
Tommy orvoshoz vitte nővérét, így az eredményhirdetést
nem tudta megvárni a lányokkal.
Természetesen Molly továbbjutott másik 14 fővel együtt.
Éjfél után pár perccel telefonált Tommy, hogy elmondja: Lina
rendben van, helyre tették a bokáját és gratuláljon Mollynak.
Nia ás Molly örültek a hírnek, hogy Lina rendben van, majd
hajnali kettő felé átadták magukat az álommanóknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése