23.Fűzfa és fagyöngy

A fiatalok a Pearl Restaurant egyik négyszemélyes asztalánál ülve látták feléjük haladni a pincért.

Az idevezető utat Lina mutatta, mellé ült Nia és velük szemben Tommy és Molly ült le, miután a fiú a lehető legnagyobb udvariassággal kihúzta a széket a lánynak. Az étterembe vezető út alatt megbeszélték a fiatalok, hogy másnap randevúzni fognak, de a részletekről nem esett szó.

Tommy megkérte a szigorú ábrázatú, ötven körüli férfit, hogy hozza ki a legjobb édes pezsgőt.

A pincér a szimpatizálás alapvető jele nélkül csak egy „igenis”- sel válaszolt, azt sem kérdezte meg, hogy esetleg valami mással szolgálhat-e.

Tommy meg is jegyezte, hogy hogyan lehet ennyire antiszociális valaki, aki a vendéglátóiparban dolgozik.

- Nyilván nem az ő kedvessége miatt annyi a bevétel, amennyi- mondta Nia.

- Mindenkinek lehet rossz napja. - jelentette ki Lina.                                                      

- Ne akkor legyen rossz napja, amikor mi Mollyt ünnepeljük!     

- Nem hiszem, hogy érdekli, hogy ki miért van itt. - mondta Molly.

- Mi viszont miattad vagyunk itt, szóval hagyjuk a mogorva pincért. – mondta Nia.

- Igen, meséld el, hogy milyen volt ott lenni a színpadon- kérte Lina.   

- Az maga a csoda. Minden fény rád szegeződik és a kamerák csak téged követnek.

 Lehunyod a szemed és azt érzed, hogy csak te vagy és a hangod, ami betölti a teret. Aztán kinyitod a szemed és látod, hogy az emberek azt érzik, amit te.

Úgy érzed, hogy valami nagyot tettél, mert át tudtad adni az érzéseidet, belátást engedve akár a lelked legapróbb bugyrába is.

Ránézel a közönségre, azoknak a szemében látsz kristályosan csillogó könnycseppeket, akikkel sosem találkoztál korábban.

Azt sem tudtad, hogy léteznek, aztán amikor énekelsz, rájössz, hogy beengedted őket a legbensőbb szférádba, a végén pedig megköszönik neked.

Köszönetet mondanak és fogalmuk sincs róla, hogy nekem volt a legnagyobb élmény. - osztotta meg őszintén gondolatait Molly.

- Megérdemled ezt, Molly. - hangzott Tommy kellemes hangja.

- Így van, megdolgoztál érte- mosolygott Nia.

-  Jövő héten pedig ismét tovább kell jutnod. Mi lesz a dalod? - kérdezte Lina.

Eközben a pincér megérkezett a pezsgővel. Most sem mutatott különösebb érdeklődést a vendégek iránt.

Barátságtalan arccal töltötte ki a pezsgőt majd megkérdezte, hogy kíván e fogyasztani valamit a társaság.

Látszólag ehhez is nagyon meg kellett erőltetnie magát, majd feloldozásnak foghatta fel, amikor Nia közölte, hogy egyelőre nem kérnek mást.

Molly eztán válaszolt Lina kérdésére:

- Egy svéd együttes, az Alcazar Here I Am című dalát választottam.

Megkérdeztem a stábtagot, hogy csak híres dalt lehet-e énekelni és azt mondták, hogy nem. Megmutattam ezt a dalt nekik és rábólintottak szerencsére-vigyorgott Molly.

Természetesen Mollyt barátai arról is kifaggatták, hogy a többi versenyző produkcióját milyennek találta.

A lány a színpadra lépésük sorrendjét megtartva fejtette ki véleményét.

Mire az utolsó versenyzőről, Kate Calvin - ről is elmondta a gondolatait, a társaság már túl volt a második üveg pezsgőn és egy üveg boron is.

Lina többször szólt Tommyra, hogy ne igyon többet, ő tudta, hogy a testvére könnyen becsiccsent.

Tommy egyébként sem szokott inni, nincs ehhez hozzászokva.

Lina már hajnali fél egykor jelzett a pincérnek, hogy fizetnének. Az egész estét barátságtalan ábrázattal végig követő alkalmazott gyorsan az asztalnál termett.

A lány öccsének ekkorra már fejébe szállt az alkohol:

- Rossz önre nézni. Hogy lehet maga ilyen savanyúképű?- Tommy nyilván nem engedett volna meg ilyen szóhasználatot, ha nem ivott volna.

- Ki kérem magamnak! Viselkedjen, uram!- förmedt a pincér a fiatal férfire.

- Viselkedjek? Hát nem tudja maga, hogy az emberek nem azért jönnek ide, hogy unott képű fickók elvegyék a kedvüket. Látja ezt a lányt mellettem?- fakadt ki Tommy, akinek a beszédmódjára feltűnően kihatott illuminált állapota.

A lányok nem értették, hogy miért törődik Tommy ennyit a mogorva pincérrel.

Lina nem győzte elhallgattatni és hát valójában nem is túlzottan ment neki ez a feladat.

- Természetesen, uram. Semmi baja a látásomnak.

- Azért jöttünk ide, hogy őt ünnepeljük. Érti? Dehogy érti ... nem ismeri őt. Nem tudja, hogy a világ legjobb embere. - nevetett gúnyosan Tommy.

- Tommy, hagyd ezt, kérlek!- szólalt meg Molly. Tommy úgy tett, mintha meg sem hallaná:

- Tudja maga, hogy mit csinált ez a lány néhány órával ezelőtt?

- Nem, de nincs is hozzá semmi közöm. - mondta ridegen a pincér.

- Ide hallgasson! Önnek kedvesnek kellene lennie, hogy a vendégek jó hangulatúan szórakozzanak itt. Maga olyan, mint egy fadarab. - amikor Tommy ezt mondta, a lányok úgy hitték, hogy összefüggéstelen zagyvaság az egész, míg nem folytatta a mondatot a Walsh-fiú:- De ennek a lánynak itt mellettem érzései vannak és ma legalább kétszáz ember sírta végig a dalát. Mert a szívéből énekelt. Mert neki van szíve és csodálatos lány, nem fél kedvesnek, őszintének és szeretnivalónak lenni. Ezért fogom feleségül venni egy nap. Mindig boldogok leszünk, és nem járkálunk olyan savanyú képpel, mint amilyen az öné. - zárta le mondanivalóját Tommy.

Mindhárom lány szeme nagyra meredt, Molly hatalmasra tágult pupilláit könnycseppek borították be.

A pincért nem hatotta meg a nagy vallomás, azt tanácsolta a fiataloknak, hogy ha nem akarják, hogy kidobják Tommyt, jobb, ha elhagyják a Pearl Restaurant területét.

A fizetést követően Lina,Nia és Molly együttes erővel kezdték a kijárat felé terelni Tommyt aki vissza nézett és kiöltötte a nyelvét a pincérre. Pont úgy, ahogy azt egy hároméves kisfiú tenné.

Ha valaki egy televízió képernyőjén keresztül követte volna Tommy Walsh eddigi életét, ma pedig az asztaluk közelében ült volna és látta volna az egész jelenetet, biztosan azt mondaná, hogy egy ilyen nyugodt ember is néha kitör, mint a vulkán.

Valójában túlzás lenne Tommy kitörését egy vulkánéhoz hasonlítani, hiszen megint egy romantikus vallomás született meg még ebből a módfelett kínos helyzetből is.

Tíz percet kellett várni a fagyos éjjelen, mire a Pearl Restaurant elé megérkezett a taxi. A sofőr mellé Lina ült be, hátulra pedig Nia, Molly és a sok elfogyasztott alkohol miatt az ablakhoz Tommy.

- Most nagyon utálsz?- törte meg a csendet Tommy. - Szégyelled, hogy én vagyok az öcséd?

- Nem várhatod, hogy büszke legyek rád, de a testvérem vagy. - mondta Lina.

Háromnegyed órán keresztül csendben maradt a fiú, majd Mollyhoz fordult:

- Teljesen lejárattam magam előtted, igaz?- Tommy szavain érződött, hogy elindult a józanodás útján.

- Ugyan. - nevetett Molly.

Folyton maga előtt látta szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszemét, amint az ránéz a pincérre és azt mondja: „Ezért fogom feleségül venni egy nap.

Mindig boldogok leszünk, és nem járkálunk olyan savanyú képpel, mint amilyen az öné.”

Fiatal arca, iskolai ünneplőre hasonlító fehér inge és fekete öltönye rendkívül kisfiúsan hatottak együtt a jelenettel, amikor kiöltötte nyelvét az étterem mogorva urára.

- Nem akartam elrontani az estéteket, elnézést kérek mindenkitől! - szegte le fejét Tommy.

- Vicces volt, ahogy kidugtad a nyelved a pincérre. Szóval az enyémet aztán nem rontottad el, sőt: feldobtad - kuncogott Nia.

- Szerintem Mollyét meg végképp nem rontottad el. - célzott a nagy vallomásra Lina.

Tommy egy kis késéssel rájött, hogy mire gondolt Lina:

- Sajnálom, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak. - vörösödött el Tommy.

- Lányok ne vegyétek udvariatlanságnak, de kell valami személyeset mondanom Tommynak - mondta Molly és Tommy fülébe súgta:- Nem haragszom. Sőt! Ha nem bűzlenél az alkoholtól, valami bátor tettet is végrehajtanék.

Stílszerű válasz volt azok után, hogy a válogató előtt Tommy arra célozgatott, hogy megcsókolná a lányt, ha nem állna fenn a veszélye annak, hogy elkenődik a tűzpiros rúzs.

Tommy erre számított a legkevésbé, majd csak ezt válaszolta hangosan:

- Mikor legutóbb kitettem a lábam az ágyamból, nem is gondoltam, hogy mennyire fogom utálni a vörös rúzst és az alkoholt.

Nia és Lina ebből semmit sem értettek, de sejtették, hogy valami arcpirulást okozó dolog lehet az egész alapja.

Mindannyian tudták, hogy nemsokára Lináék célhoz érnek, így elbúcsúztak egymástól, Tommy pedig megkérdezte Mollyt, hogy áll-e még a másnapi találkájuk. Mint egy kisgyermek, aki megtalálta kedvenc mackóját, úgy örült Molly igenének.

Tíz perccel később a taxi kitette házuk előtt a Walsh-testvéreket.

Molly és Nia további húsz percet utazott a taxiban, míg végül hazaértek.

Nia lehuppant a kanapára, majd azt mondta:

- Molly drágám, a te lovagod őrült.

- Tudom, de olyan aranyos. - csillogott a szeme.

- Azt javaslom, menjünk aludni, különben reggel úgy fogsz kinézni a randin, mint egy mosott rongy. Már hajnali kettő van.

- Mert Ő nem lesz mosott rongy a ma történtek után?- viccelt Molly, majd Nia is hahotázásban tört ki.

Végül letusoltak és átadták magukat az álmoknak.

Molly végre valami szépet álmodott: látta magát és Tommyt kéz a kézben sétálni egy parkban.

Majd csókolózni. Csakhogy egy vérszomjasnak tűnő, nagy fekete kutya szaladt feléjük.

A lány ekkor felriadt, de lassacskán vissza is aludt.

Egészen nyolcig ki sem kelt a puha ágyból.

Miután elfogyasztottak egy-egy tálka müzlit, Nia segített ruhát választani a randihoz.

A lányok egyetértettek abban, hogy a szűkszárú farmer és egy felső tökéletes lesz.

Nia felajánlotta, hogy kölcsön ad egy csinos magas sarkú csizmát, de Molly nem fogadta el:

- Jó lesz a sajátom is, még a végén feltörné a lábamat és tönkretenném az egészet a nyafogásommal.

Lehet, hogy egy parkban fogunk sétálni.  Különben is, jobban megy a kabátomhoz az enyém.

- Tegnap nem azt mondtad, hogy nem beszéltétek meg, hogy hová mentek?

- Nem is mondta meg, csak azt álmodtam, hogy sétáltunk egy parkban- mondta Molly.

- És ha tényleg oda mentek?- kérdezte Nia.

- Akkor is, a saját magas sarkú csizmámban nem fog fájni a lábam. Tudod, már hozzászoktam

- Molly, én nem erre gondoltam. Arról beszélek, hogy ha most megint bekövetkezik, amit álmodtál, akkor az már nem lehet véletlen. Háromszor egymás után nem alakul úgy az életünk, ahogy álmunkban.

- Nehogy kikiálts boszinak!- mosolygott Molly. - Nem tudom, hogy mi ez az egész, de most nem is akarok ezen gondolkodni. Élvezni szeretném a napot Tommyval.

- Igazad is van. Érted jön?

- Igen, de mondd csak, nem hiányzik még valami?

- Talán még egy valami. - felelt Nia.

- El is mondanád, hogy mi? Több szempillaspirál? Alaposabb fésülködés?

- Csak egy DNS-csere Tommy Walsh-sal.

- Annyira bolond vagy! Egyébként már esett szó róla. - ahogy Molly ezt kimondta, érezte, hogy elönti a melegség és elpirul.

- Csak nem kaptál pontos időpontot, hogy mikor fog először megcsókolni?- gúnyolódott Nia.

- Haha, milyen kis gúnyos ma valaki, pont ezért nem mesélem el. - öltötte ki nyelvét a lány.

- Már az is közös bennetek, ahogy kidugjátok a nyelveiteket, mint az ovisok. - amint Nia ezt kimondta, valaki csengetett.

Tommy volt természetesen.

- Sziasztok!- mondta, amint ajtót nyitott Nia!

- Nagyon vigyázz ma a jövendőbelidre. - súgta a fiatal színésznőpalánta a fiúnak.

- Úgy lesz!- mondta Tommy miközben a fejét vakargatta.

Nia elgondolkodott rajta, hogy arra mondta-e csupán a menedzsere, hogy vigyázni fog Mollyra, vagy talán arra is értette, hogy úgy lesz, hogy egyszer elveszi Mollyt.

Megkérdezni már nem volt alkalma, mert Molly már hallótávolságon belül volt.

- Szia Molly!

- Szia! Nem jössz be inni valamit?

- Nem, köszönöm Molly. Indulhatunk?- kérdezte Tommy.

- Persze. Szia Nia!- mondta Molly.

- Sziasztok és jó szórakozást!

- Köszönjük, szia!- hangzott egyszerre Tommytól és Mollytól.

Amint elhagyták a házat, Tommy kinyitotta a kocsi ajtaját Mollynak majd ő a kormányhoz ült.

- Most már elárulod, hogy hova megyünk?

- Nem. Csak annyit mondok, hogy az egyik kedvenc helyemre. Egyébként ma is gyönyörű vagy, mint mindig.

- Köszönöm, aranyos vagy.

- Az nekem nem olyan jó, ugye?- mondta Tommy.

- Ezt hogy érted?- Mollynak őszintén szólva fogalma sem volt, hogy mire gondol a lovagja.

-A nők általában azt a férfit nevezik aranyosnak, akik esélytelenek náluk, de valamennyire kedvelik őket és nem akarják megbántani őket.

- Talán van ebben igazság, Tommy, de az csak a többi nő és nem én. - jelentette ki Molly.

- El sem hiszem, hogy itt vagy. Egyébként meddig érsz rá? Gondolom, kell még gyakorolnod is.

- Ma nem gyakorlom. A Here I Am az egyik kedvencem, évek óta ismerem már. Elég lesz holnap énekelgetni néhányszor.

- Susie álla leesett, szerintem már nagyon esélyes vagy nála. Megsirattad. - mosolyogva fordult Molly felé vezetés közben Tommy.

- Azt a dalt én is mindig megkönnyezem. - vallotta be őszintén a lány.

- Nem hiszem, hogy ha az eredeti felvételt hallgatta volna, akkor is sírt volna. A te előadásmódod váltotta ki belőle, biztos vagyok benne. Lina is végig bőgte az egészet.

- Ezt nem is tudtam. Olyan jó, hogy ekkora hatásokkal tud lenni az emberekre a zene.

-A zene és az előadó személyisége. - egészítette ki Mollyt szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszeme.

- Mi a helyzet a videoklippel? Tudod, amiben Nia fog szerepelni. - érdeklődött Molly.

- Egy angyal vagy! Jó, hogy eszembe juttattad, elfelejtettem tegnap mondani Niának, hogy a klip forgatására már idén nem kerül sor, csak január közepe felé.

- Hát végülis mindjárt vége az évnek. Ma már december 22.-e van. Mindjárt itt a karácsony. Úristen! Még nem vettem ajándékokat, egyáltalán: semmit sem készültem rá.

- Hát most már talán ideje lenne!- mondta Tommy. - Gondolom a verseny nagy szerepet játszik benne, hogy kizökkentél az időből.

- Azt sem tudom, hogy mi van és hála neked, már azt sem, hogy hol vagyok.

- Hát, drága Molly ezt meg most még fokozni is fogjuk!- Tommy megállt az autóval és előhúzott a zsebéből egy pink színű kendőt. - Szabad lesz?

- Őrült vagy, de legalább illik a ruhámhoz ez a kendő. - mosolygott a lány és hagyta, hogy a szemére kerüljön a kendő.

Molly érezte a kendőn Tommy illatát és már nagyon kíváncsi volt, hogy vajon milyen lesz a hely, ahova elmennek.

Tommy szerető gondoskodással irányítgatta szíve hölgyét, majd lassú mozdulatokkal levette a kendőt.

Molly szája tátva maradt. Egy havas tájat látott maga előtt, ami olyan volt, mint a mennyország.

A hó friss volt, sehol sem volt egy árva lábnyom sem benne.

A csodálatos táj közepén egy fűzfa állt. Ágait belepte a hó, törzsén pedig fagyöngy burjánzott és az ég felé tört. Egy részét napfény világította meg, amitől úgy tűnt az egész táj, mintha a paradicsomkert közepén egy misztikus fa állna, melynek tetején az angyalok ott felejtették lámpásaikat.

A mesés fa tövében egy kis padocska bújt meg.

A kövér hópelyhek eközben sűrűn szállingóztak és többjük megtapadt Molly göndör vörös és Tommy gőzölgő forró csokoládéra emlékeztető, sötétbarna haján.

- Ez egyszerűen csodálatos. Nem találok szavakat - hebegte Molly.

- Tudtam, hogy tetszeni fog. Ez itt olyan, mint az Isten országa lehet, te pedig egy angyal vagy. Meglepő lenne, ha nem tetszene neked.

- Ugyan!

- Nekem az vagy és mindig az is leszel. Kérlek, hallgass meg!- mondta Tommy. - Huszonkét éves voltam, amikor meghalt az első barátnőm. Két évig jártam vele és igazán szerettem.

Évekkel utána megpróbáltam egy lánnyal, akit kedveltem. Azt gondoltam, hogy majd talán egyszer őt is úgy fogom szeretni, ahogy Daisyt. Ez nem következett be, és ha egy nap nem lép le szó nélkül, akkor sem szerettem volna meg soha. Aztán jöttél te. Amikor először megláttalak, azt éreztem, hogy van benned valami különleges. Azóta már nem csak érzem, hanem tudom is.

Nyilván észrevetted, hogy többet jelentesz nekem puszta barátnál. Most már elérkezettnek láttam, hogy elmondjam mindezt neked. Már elég ideje ismerlek ahhoz, hogy tudjam, hogy csak rád van szükségem. Nem tudnám eltűrni, ha valaki mást tartanál érdemesnek arra, hogy veled legyen.

Az emberek azt mondják, hogy ha szeretsz valakit, akkor elengeded, hogy boldog lehessen.

 Nyilván nem kényszeríthetlek rá, hogy szeress, ha módomban állna, sem tenném, de el akarom mondani, hogy úgy tűnik, az érzéseim annyira mélyek, hogy önzővé tesznek.

Én már attól nem tudok boldog lenni, ha valaki más téged azzá tesz, én csak veled tudok az lenni.

Meg akarom fogni a kezed és többé sosem elengedni, mert szeretlek. - Tommy a csodás szavak után olyan volt, mint kisdiák, aki arra vár, hogy megtudja, hogy sikere volt-e a vizsgája. A fiú helyzete olyan volt, mint azé a diáké, aki mindent megtanult és érzi, hogy jól teljesített, de nem meri azt gondolni, hogy mindent helyesen csinált.

Mollynak megérte végig hallgatnia a fiút, hiszen szebb vallomást sosem kaphatott volna: egy csodálatos ember csodálatos szavai szóltak csak neki a legcsodálatosabb érzésről.

Ezek a szavak pedig nem ürességtől kongó hamis fényű hangok voltak, Molly jól tudta, hogy Tommy épp olyan őszinte és tiszta, mint a fát körülvevő hótakaró: a világ mocska nem lepte be fénylő mivoltát.

Molly jól tudta, hogy ha visszautasítja ezt a szerelmet, soha életében még csak hasonló sem lesz az életében.

A válogató előtti személye félt volna átadni magát a boldogságnak, de az új Molly, aki egyre inkább hitt magában, nem tudta megtenni, hogy ridegséget színleljen: arca a hidegben pirossá vált, mint harmatos rózsaszál, lelke izzó kemencévé vált, melyet a szerelem tüze fűtött.

Könnyes szemmel, mosolyogva azt mondta szíve kuglófjának, egyetlen mazsolaszemének:

- Én pedig egyáltalán nem akarom, hogy valaha el is engedd. - Molly komolyan gondolta, amit mondott.

Korábban beismerte, hogy csak egy ember állhat igazán az útjába, az pedig önmaga.

Molly érezte, hogy ideje volt a beismerést átvinni a gyakorlatba is.

Molly megérett arra, hogy szeressen és szerencsére megtalálta azt az embert, aki ezt igazán meg is érdemli.

Tommy és Molly egyre közelebb került egymáshoz, Molly finom kezei Tommy vállán leltek menedékre.

A fiatalok hosszasan egymás szemébe néztek, egy másik időzóna szippantotta őket magába.

Megszűnt a világ és megszűnt létezni a kishitű Molly Starfish és a magányos Tommy Walsh is: csak két szerető szív maradt az ölelések tengerében.

Molly és Tommy arca között egyre kisebb lett a távolság, míg nem ajkuk szerelmes csókban forrt össze.

A mennyei tájon történt angyali csókot a tekintélyt parancsoló fűzfáról a fiatalokra omladozó fagyöngy pecsételte meg az örökkévalóság szelével.

A hiedelem ugyanis úgy tartja, hogy örök lesz az a szerelem, mely karácsony idején fagyöngy alatti csókkal bír.

A fiatalok kéz a kézben indultak a kis padocska felé, amiről Tommy lesöpörte a havat.

Molly a fejét szerelme vállára hajtotta.

Egyszerűen csak üldögéltek a fa alatt, némán bámulva a fagyöngyös fűzt.

Nem kellettek nagy szavak, elég volt a tudat, hogy összetartoznak.

A csendet Tommy törte meg:

-  Drágám! Hoztam neked valamit. Tessék! - nyújtott egy antik stílusú, aranyszínű láncos órácskát a lánynak. - Lina, mondta, hogy tetszett az óránk és azt gondoltam, biztos örülnél ennek.

- Ez gyönyörű, köszönöm szépen! - Molly egy aprócska csókkal jutalmazta az ajándékot.

- Annyira szeretlek!- mondta Tommy.

- Én is téged. - vallott Molly.

Tommy és Molly végig beszélték a napot.

Az esti fények kékké varázsolták a tájat, mire az ifjú pár hazafelé indult.

Molly még azt is szerette, ahogyan párja az autót vezeti: határozottan, de nem vadul.

Tommy hazáig vitte Mollyt.

A lámpások sárgán izzó fénye kísérte búcsúcsókjukat.

A fiú megvárta, míg a lány belép az ajtón, majd eufórikus állapotban haza ment szeretett nővéréhez, aki régóta bíztatta, hogy tegye meg azt a lépést, amire ma került sor.

Molly pedig mindent elmesélt Niának, aki osztozott vele az örömben.

Most már Molly magáénak tudhatta a világ legjobb barátnőjét és a lehető legtökéletesebb férfihez tartozott, így hát egy dolog maradt még hátra: naggyá válni az éneklésben.