24.A negyedik válogató

Molly teljesen kipihenten és széles mosollyal az arcán ébredt.

Alig hitte el, hogy volt bátorsága kimutatni az érzelmeit és már Tommy barátnője.

Kinézett az ablakon és mosolyogva figyelte a csodálatosan szép hópelyheket, melyek a lágy és hűvös szellő szárnyán utaztak.

Az éjjeliszekrényről felkapta a fényképező gépet és úgy döntött, hogy megörökíti az ablaküvegen keresztül a mesés tájat, amiből csak egy fagyöngyös fűz, egy pad és Tommy Walsh hiányzott.

Ezek a dolgok és az álomherceg jelenléte most nem volt adott, de helyette Molly részese lehetett a szemben élő szomszédok karácsonyi készületeinek.

A hat esztendős, aranyló szőke hajú Stephanie és öccse, az alig négy éves Daniel éppen hóembert épített. Kötött kesztyűcskéikben szorgalmasan görgették a hóember hasául szolgáló hókupacot, mely először hógolyóvá vált, majd valóban alkalmas lett arra, hogy a hóember hasát képezze.

A műveletet még egyszer meg kellett ismételni, de ezúttal korábban abbahagyni a görgetést, hiszen a hóember feje nem lehet olyan nagy, mint a hasa.

Stephanie ügyesen díszítette ki a hóember arcát, majd Daniel szólt az édesapjának, hogy tegye fel a hóember hasára a fejét, mivel ők nem voltak elég magasak a nemes feladathoz.

Stephanie még az annyira szeretett piros kesztyűjét is a hóembernek ajándékozta. Természetesen Daniel sem akart kimaradni, így ő a sáljától vált meg az Andre-nek keresztelt hóember javára.

Szerencséjük volt a kicsiknek, hiszen édesanyjukat, az éppen az ajtódíszt igazgató Natalie-t is megfertőzte a karácsonyi láz, és nem tiltotta meg gyermekeinek, hogy a ruhadarabjaikat a hóesésben egy hóemberre pazarolják.

Molly csak nézte a szorgoskodó kis családot, és arra gondolt, hogy nekik ebben már elég nagy rutinjuk lehet, de vajon neki milyen lesz az ünnepeket együtt tölteni Tommyval, illetve azt sem tudta, hogy hol is lesznek. Igazán nem aggódott emiatt, hiszen úgy volt vele, hogy mindegy hol, csak együtt legyenek.

Molly levette a szekrényről a Tommytól kapott ajándékot. Finom ujjait lágyan húzta végig a nyolc órát mutató csodaszép aranyóra felületén és nem tudott betelni a boldogságtól, hiszen egyfolytában az álombéli randevú pillanatai cikáztak elméjében.

Hangokat hallott a konyha felől és biztosra vette, hogy Nia már a reggelivel foglalatoskodik, és bár éhes volt, de nem vitte rá a lélek, hogy ki menjen.

Egyedül akart lenni a tudattal, hogy valami szinte lehetetlen vágy valóra vált: fontossá vált Tommy életében.

Molly értékelte, hogy jól alakultak szívügyei, minden boldogságot váltott ki belőle: az óra megérintése, a hó látványa, a szomszéd gyerekek hóemberépítő projektje, a tudat, hogy ezen a napon ismét énekelhet és megküzdhet álmaiért, hogy nagy énekessé váljon.

Az órácska már nyolc óra huszonkettő percet mutatott, amikor Molly rávette magát, hogy kimenjen barátnőjéhez.

Baconos omlett fortyogott a serpenyőben, ami néhány perccel később már Molly bendőjében lelt menedékre.

A reggelit követően Molly fél órát töltött a fürdőszobában, hogy rendbe szedje magát a vásárláshoz, ugyanis egy nappal szenteste előtt már igazán ideje volt megvásárolni az ajándékokat.

Molly úgy indult el negyed tizenegy után otthonról, hogy egyáltalán nem tudta, hogy mit vegyen Niának, Linának és persze Tommynak.

A bevásárlóközpontba érve Molly rögtön megtalálta a megfelelő ajándékot Niának egy csillogó sötétkék korcsolya személyében.

Nia régóta szeretett volna saját korcsolyacipőt, és nyilván örülni fog, hogy nem egy teljesen szokványos darabot kap, hanem egy igazi csajosat.

Molly körbe-körbejárkált, amikor eszébe jutott, hogy Lina valamiféle ékszernek biztosan örülne, hiszen látszik, hogy gyűjti őket.

Először egy ezüst nyakláncot, majd egy karkötőt választott. Mindkettő darab narancsszínű és piros kövekkel voltak díszítve. Molly egy piros színű, epret ábrázoló hajtűt is megvett Linának.

A legnehezebb része még vissza volt a bevásárló körútnak: ajándékot keresni Tommynak.

Vajon minek örülne igazán?

Molly végig pörgette magában: szeret olvasni, horgászni, futni és imádja a képregényeket!

Nem is gondolkodott tovább, elhatározta, hogy szert tesz egy nagyon régi számra, ami biztosan nincs meg Tommynak.

A lány tudta, hogy ezt az ajándékot nem fogja tudni beszerezni a plázában, így a városban barangolt, már a lába leszakadt, mikor végre talált valami esélyest a „Batman: The Killing Joke” című különszám volt az, egyenesen 1988-ból.

- Az egy jó választás - mondta az idős bácsi, aki az eladó volt.

- Oh, én igazán nem értek hozzá, csak-mielőtt Molly befejezhette volna a mondatot, az idős úr megtette helyette:

- Csak ajándéknak veszi. Nyilván minél régebbit szeretne.

- Igen, mert akkor az talán nincs meg a barátomnak. - mondta Molly.

- Nézze, kisasszony! Nem ismerem a barátja gyűjteményét, de a Superman első száma egész biztosan nincs meg neki. Mit tippel, mikor jelent meg az első?

- Nyilván előbb, mint a Batman, ha szóba tetszett hozni. 1960 esetleg?

- Nem is hinné, hogy 1938 júniusában, ugye? –mutatta meg a lapot a kedves bácsi.

 

- Döbbenetes! Inkább ezt vinném el, ha lehet. - mondta Molly félszegen.

- Természetesen, de szerencséje van: ez az utolsó példánya ebben a városban.

Molly megvette a képregényt, majd hazafelé sietett.

Háromnegyed kettőre hazaért és megebédelt, majd énekelgette a dalt, ami teljes mértékben a szívéből szólt.

Miközben énekelgette, kedvet kapott az eredeti dal meghallgatásához.

 

A zene első taktusainál jól eső érzéssel szorult össze a szíve, majd amikor Andreas Lundstedt énekelni kezdett, beleborzongott.

Mintha egy angyal hallatta volna bársonyosan simogató hangját.

A refrén után az együttes másik férfi énekesén, Magnus Carlsson - on volt a sor, aki hasonlóan kifejező volt annak ellenére, hogy Andreas hangja valamivel tisztább.

Az egész dalban egy olyan pont sem volt, ami arra volt hivatva, hogy bemutassa az énekesek képességeit, mégis volt venne valami magasztosság, ami elegánssá és szerethetővé tette.

A szövege pedig tökéletes volt:

„Here I am by your side

 Just one kiss away

Here I am day and night

 And this is where I'll stay

Through the rain or come what may”- mintha Tommytól származnának a sorok.

Molly pontosan tudta, hogy Tommy Walsh az az ember, aki nem mondja senkinek sem, hogy „szeretlek”, amíg nem biztos még ő sem maximálisan benne, viszont ha kimondja, akkor abban még csak szemernyi túlzás sincs.

Az idő szélsebesen robogott, ideje volt készülni az esti show-ra.

Molly először hagyta, hogy a meleg vízzel teli kádban a mandulaillat forrón átjárja érzékeit, majd haját öltöztette kókuszos illatfelhőbe.

Egy rövid, kék színű ruhát vett fel, amely ezüsttel volt díszítve, így hát Molly ezüst ékszereket válogatott hozzá. Természetesen a cipő is harmonizált a szettel.

Meredith átjött a lánylakásba és begöndörítette mindkét lány haját.

Csengett a telefon:

- Halló! Itt Tommy. - mondta a hang.

-Halló, Tommy! Itt a kedvenc színésznőd. – mondta nevetve Nia.

- Oh, Angelina, ugye Brad nem haragszik meg, hogy beszélünk? Habár nekem most barátnőm van és ez örökké fog tartani, szóval ennyit rólunk, drága Angie, Jolie-joker sem lehetsz az életemben - Tommy ki tudta ezt mondani anélkül, hogy elnevette volna magát.

- Hogy te milyen bolond vagy! - kuncogott Nia.

- Én is szeretlek, Nia. Adnád Mollyt?- nevetett Tommy.

Nia nem válaszolt, Tommy csak hallotta, hogy elkiabálja magát a lány, hogy:

- Álomherceg keresi a kedvenc kis vörösét!

Molly fülig érő szájjal vette el a telefont barátnőjétől.

- Szóval álomherceg hívja álomhercegnőt.

- Szia, drágám, szóval hallottad, mit mondott az örült tyúk. - nevetett Molly.

- Lehetett volna ezt nem hallani? Majd beszakadt a dobhártyám. Hogy vagy?

- Készülődünk. Nagyon izgulok. Most már nem szabad kiesnem, ha eddig eljutottam.

- Nem is fogsz, megint te leszel a legjobb. - biztatgatta a fiú kedvesét.

- Ha ott vagy, sokkal könnyebb. Hiányzol. - mondta Molly.

- Te is nekem. Nem csak, hogy ott leszek, de értetek is megyek. Mikorra menjek?

- Komolyan. Nagyon jó. Egy óra múlva. Alig várom már. - Molly boldogságában rendkívül darabosan beszélt.

Az idő lassan ment, már nagyon szerette volna magát Tommy karjaiban tudni.

Ötven perccel később már teljes pompájában várta szerelmét Molly, aki éppen behajtott a sarkon.
Tommy kiszállt az autóból. Fekete öltönyben, világoskék ingben volt, gyakorlatilag passzolt az öltözéke Mollyéhoz.

A lány már a ház előtt várta őt és amint látta, hogy nyílik az ajtó, rögtön odament hozzá és megcsókolta, majd azt mondta:

- Végre itt vagy.

Tommy megölelte és azt mondta:

- Annyira szeretlek, és most nem engedlek el.

- Ne is!- mondta Molly.

- Gyönyörű vagy. Kókusz illatú a hajad?

- Köszönöm. Igen, kókusz. - a lányt meglepte, hogy szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszeme milyen jól felismerte az illatot.

Az ölelésnek még mindig nem volt vége, különösen festhetett a két fiatal, ahogyan hosszú percekig egymás karjaiban beszélgettek.

- Hol van a kedvenc színésznőm?- kérdezte Tommy.

- Ma mutatják be a Vér és méz földjén-t. Az első filmet, amelyet rendezett. - utalt Angelina Jolie - ra a lány.

- Elmesélte, hogy viccelődtem vele? - kérdezte Tommy. - az ölelésnek ekkor szakadt csak vége.

- Igen, nagyon jót nevettem. Egyébként Nia is mindjárt jön.

- Ezek a színésznők! Mind ilyenek, ha tudnád, mennyit kell rájuk várni, és ez még nem minden… múltkor az egyik ügyfelem szerződést bontott, mert egy színes, egybe talpú cipőt kellett volna felvennie. Remélem, veled könnyebb lesz az életem. - amikor Tommy ezt mondta, Mollyt kellemes érzés töltötte el, hiszen érezte, hogy nem csak álmodik, és komoly a dolog kettejük között.

- Nem foglak ilyen nagy problémákkal zaklatni-mondta ironikusan a lány és közben arra gondolt, hogy tényleg azt szeretné, ha boldogan és békében élnének örökké.

Akkor is, ha ő sosem lesz énekes, akkor is, ha Tommy sem lesz sikeres.

Ha nehezek lesznek a körülmények, akkor sem szabad egymás ellen szegülniük vagy a másikon levezetni a feszültséget.

- Elénekled a dalt csak nekem? - hangzott hirtelen a kérdés Tommytól.

- Persze, a színpadon csak neked fog szólni. Tudtad, hogy eddig is minden neked szólt?

Amit itthon énekeltem, az is. Rád gondoltam végig. – Molly talán nem is ismert magára, hogy mennyire könnyen fejezte ki érzelmeit. Tommy mellett felszabadult.

- Mintha éreztem volna, de nem mertem remélni sem. Én akkor már oda voltam érted.- Molly nem szólt semmit, csak odahajolt az álomhercegéhez és arcon puszilta.

Ekkor Nia is kijött és mindhárman beszálltak az autóba.

Az út jókedvűen telt el, bár Niának furcsa volt barátait együtt, egy párként látni, pedig sejtette, hogy egyszer sor kerül erre és örült is neki.

Amikor a Luxury Palace-hoz értek, Tommy megállt az autóval és kisegítette a lányokat, majd Molly - nak nyújtotta a karját, aki mosolyogva karolt belé.

Tommy nem tudta levenni a szemét barátnőjéről, aki ezt rögtön észre is vette:

- Most is olyan, mintha egy hercegnővel sétálnál?- kérdezte a lány.

- Nem. Most egy hercegnővel sétálok. Álomherceg éppen szíve hercegnőjével sétál. - nevetett a romantikától tocsogó kijelentésén Tommy.

Molly is nevetett és megsimogatta Tommy kézfejét.

Annyi finomság volt ebben a parányi mozdulatban.

A feltétlen szeretet simogató arany fonákja fogta össze és varázsolta eggyé a két kézfejet.

Az öltözőbe csak azért mentek, hogy a kanapén ülve kényelmesen beszélgethessenek.

Molly egy ékszeres dobozt húzott elő, de Tommy megfogta a kezét és azt mondta:

- Szívem, nem korai ez? Csak tegnap óta járunk. Különben is, én régi vágású férfi vagyok, és én szeretném majd megkérni a kezedet.

Mollynak leesett, hogy mazsolaszem azon viccelődik, mintha a lány eljegyzési gyűrűt akarna átadni neki:

- Valaki ma nagyon elemében van.

-A szerelem csodákra képes. - hangzott a válasz.

- Ahogyan ennek a doboznak a tartalma is. - Molly odanyújtotta a szóban forgó tárgyat az ő álomhercegének.

-A cseresznye - ismerte fel édesanyja brosstűjét gyermekként a majdnem 27 éves fiú.

- Minden adáson velem volt, szeretném, ha ma is velem lenne és te tűznéd fel.

- Boldogan. - és Tommy valóban boldogan tette meg.

- Köszönöm.

Kopogás hallatszott az öltöző ajtaján.

Nia kísérte be Linát.

- Végre te is itt vagy. Hol voltál? - kérdezte Tommy a nővérét.

- Valaki kiszúrta az autóm gumijait - mondta haragosan Lina.

- Atyaég! – hördült fel Molly.

- Van sejtésed, hogy ki lehetett és miért? –kérdezte Nia.

- Fogalmam sincs, még csak össze sem vesztem senkivel sem.

- Lehet, hogy valami suhancok voltak-mondta Molly.

- Nem tudom, de most ne is ezzel foglalkozzunk. Mondd csak, Molly, nagyon izgulsz? – váltott témát Lina.

- Ez talán nem is izgalom, hanem tartok attól, hogy egy kicsivel a cél előtt esek el, de azért sokat segít, hogy itt vagytok és persze az is, hogy így alakultak a dolgok Tommyval.

- Szerettem volna mondani is, hogy nagyon örülök, hogy együtt vagytok. Tudom, hogy ti jól ki fogtok jönni egymással. –mondta széles mosollyal a száján Lina.

- Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy így állsz hozzá. - mondta Molly

- Linus a legjobb testvér a világon!- hangzott Tommytól.

Lina megveregette öccse vállát.

Ideje volt elfoglalni a helyeket a nézőtéren.

Most már Tommy nyíltan megfogta a barátnője kezét és együtt nézték, ahogyan Eric Harding egy elég merész, lakkruhában a színpadra vonul.

Valószínűleg mindenki számára örök rejtély lesz,hogy miért ilyen ruhát választott a U2 One  című dalának előadáséhoz,ami egyébként annyira nem  is ment neki. Folytonosan aláintonált.

A rendkívül unalmas előadást egy igazi, szívből szóló követte, ugyanis Marcus Smith ismét nem hibázott.

A Savage Garden Truly, Madly, Deeply-jét hozta a szerelmes dalok témájú válogatóra, és jól választott, hiszen a hangja is illett a dalhoz és hajszálpontosan megfeleltethető volt az általa előadott az eredetinek.

- Jól énekel. Nekem semmi hangom sincs. Ugye nem cserélsz le rá? – hangzott a váratlan kérdés Tommytól.

- Senkire sem, herceg-nevetett Molly, majd a két fiatal lágy csókban forrt össze.

Lina és Nia egymásra nézett és összemosolygott.

Véget ért Marcus dala, és már a következő versenyző, Isaac Longer volt a színpadon.

Férfias markánssággal fogta meg a mikrofon állványt az elegáns férfi és bele kezdett a The Calling legnagyobb sikerébe, a Wherever You Will Go-ba.

Mollynak ideje volt a színfalak mögé menni, hiszen ő volt a negyedik.

Mielőtt elengedte volna Tommy kezét és elhagyta volna a székét, azt mondta:

- Ismét neked fogok énekelni, ez a dal csak a tiéd lesz!

- Alig várom már, édesem. Te leszel a legjobb, mert te vagy a legjobb!

Nia és Lina is sok szerencsét kívánt, majd Molly elindult.

Egy perccel az után, hogy Molly a színpad háta mögé ért, Isaac hatalmas tapsvihar közepette jött le a színpadról.

Molly fellépett a vörös fényben úszó színpadra, ami ismét csak az övé volt, és arra várt, hogy a lány meghódítsa.

Felhangzott a dal eleje, és Molly épp azt érezte, amit otthon érezni szokott, amikor ezek a melódiák a fülkagylójától az agyán át a szívében landolnak.

A zene minden egyes hangja jólesően összeszorította szívét és arra sarkallta, hogy átadja a világnak azt a mérhetetlenül érzelmes állapotot, amiben ő most van.

Rögtön Tommyra nézett, amikor énekelni kezdett.

Néha Susie - ra is rápillantott, de a kontaktust őrizte azzal a személlyel, akinek ténylegesen szólt a gyönyörű dal.

Molly nem szívesen jött le a színpadról, legszívesebben ott maradt volna, hogy a világ összes létező szerelmes dalát elénekelje Tommynak, aki aztán a világ minden csókját neki adja.

A lány nem tudta, hogy hány szerelmes dal létezik és azt sem tudta, hogy szerelmük hány csókot rejt még magában, de szentül hitte, hogy élete utolsó csókját is Tommy Walsh-tól fogja kapni.

Molly nem szívesen, de lejött a színpadról. Fél perccel később már Tommy a színpad mögött várta és a karjaiba zárt a lányt.

- Köszönöm, imádlak. – mondta Tommy, majd hosszan a lány szemébe nézett és megcsókolta, aztán visszamentek a nézőtérre.

Camilla Johnson már a színpadon volt és Adele Someone Like You című dalát énekelte.

Csodálatos előadás volt, Molly a fejét Tommy vállára hajtotta és végigsírta az egészet.

Érezni lehetett, hogy ez a lány érez.

Zara Heremoud előadása-talán a dalválasztás miatt- kevésbé volt érzelmes, de kellemes volt összességében.

Ő Whitney Houston-tól énekelte a My Love Is Your Love-ot.

Végül Thomas Ebert lépett színpadra Stevie Wonder klasszikusával, az I Just Called To Say I Love You-val.

Tízkor eredményhirdetés következett.

Carla Luna most is elmondta, hogy semmiféle sorrendet nem jelöl az a sorrend, amiben elmondja a továbbjutók neveit.

- Aki biztosan velünk lesz december 28.-án is… Camilla Johnson!

Molly imádkozott, hogy továbbjuthasson.

- Már csak négy hely maradt. Mindjárt megtudjuk, hogy ki a következő szerencsés.

Molly gyűlölte az időhúzást. Szinte remegett az izgalomtól.

- Velünk lesz legközelebb Marcus Smith.

Molly már nagyon szomjazott arra, hogy halja a nevét.

- Hölgyeim és uraim! Itt lesz velünk Molly Starfish - amikor Carla ezt kimondta, a lány el sem hitte, hogy megint egy lépéssel közelebb került az álmaihoz.

Molly már meg sem hallotta, hogy Isaac Longer és Zara Heremoud is bent van a legjobb ötben.

Tommy sétálni vitte a lányt, és észre is vette, hogy nincs jó kedve annak ellenére, hogy továbbjutott.

- Mi a baj, nincs kedved sétálni?

- De, veled bármikor. Tommy, szerinted a szüleim nézték a show-t? - hangzott a kérdés Mollytól.

- Nem tudom, de ha igen, akkor biztosan nagyon büszkék rád. - mondta Tommy.

-A szüleim megvetik ezt az egészet, sőt egyáltalán nem tartanak semmire sem engem sem.

Tíz évvel ezelőtt éppen a húgomra,Melody-ra vigyáztam. Nagy vihar volt és felmentem az emeletre, mert eszembe jutott, hogy nyitva hagytam egy ablakot.

Egy régi faablak volt, sokáig tartott becsuknom, hiszen a szél miatt nagy volt az ellenállás. Amikor nagy nehézségek árán boldogultam az ablakkal, lementem Melody-hoz, ott pedig kis híján megbolondultam.

Csak az élettelen testét láttam, már halott volt. Magára rántotta a forró vizet.-Molly szemébe könnyek szöktek. - Ezután minden tettemet, minden egyes megszólalásomat gyűlölködés követte.

Édesapám csak engem okol, az anyám pedig nem tudja megmagyarázni neki, hogy csak baleset volt.

Amikor nagykorú lettem, eljöttem otthonról.

Édesanyám egy ideig tartotta velem a kapcsolatot, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy nem veszi fel a telefont.

Két éve nem tudok róluk semmit. Akármi történhetett velük ennyi idő alatt. - szipogott Molly.

A története mesélését nem bírta ki sírás nélkül.

Őszinte szavai életre hívták az egykor megtörtén borzalmakat, melyek egyébként is túlságosan gyakran járnak háborgató táncot elméjében.

- Édesem, ez nem a te hibád volt. - simogatta meg a lány arcát az álomherceg.

- Részben igen, nem szabadott volna egyedül hagynom, de hogyan tehetik ezt velem? Tíz év nem volt elég ahhoz, hogy megbékéljenek? Mit tehetnék?

- Nem tudom, de ne gondolj rájuk! - ölelte meg a lányt Tommy.

- Tudod mit, nem is érdekel. Nem teszem tönkre az életem azzal, hogy a bocsánatukra várjak. Boldog leszek veled.

- Mindent megteszek érte, Molly! Mindent! – ígérte Tommy. – Kezdetnek Niával átjöhetnétek holnap vacsorára hozzánk. Tudom, hogy későn szólok, de a barátnőm vagy és veled akarok lenni a szeretet ünnepén.

- Rendben, nagyon szívesen. Alig várom már, hogy melletted üljek az asztalnál Szenteste napján.

- Hát kevésbé lesz kínos, mint az étteremben, az biztos. Kedves, hogy nem hoztad fel, de szeretnék elnézést kérni. Ha iszom, nem vagyok önmagam. Illetve túlságosan is önmagam vagyok. – nézett bociszemekkel a fiú.

- Édes voltál. Legalább megtudtuk, hogy hosszú távra tervezel velem – oldotta a hangulatot egy nevetéssel a lány.

- Azt komolyan is gondoltam. Meglátod, hogy így lesz! – mondta Tommy, s közben a szeme csillámló fényben mosolygott.

Molly megölelte, csak ez volt a válasza.

A szerencse-cseresznyét visszaadta Tommynak, hogy vigyázzon a fiúra, aki december huszonnyolcadikán ismét a lányra tűzheti majd.

 A szerelmesek csaknem másfél órán át sétáltak, majd Tommy hazavitte Mollyt.

A lány lezuhanyozott és éjfél előtt tíz perccel már az igazak álmát aludta.