Az édes álmok birodalmából ezúttal Molly szakadt ki
előbb, aki már a forrón gőzölgő kakaót kortyolta kevéssel kilenc után, mikor
Nia is felébredt.
Nia ilyenkor igazi bozóttal ébredt: mintha madárfészekre
cserélte volna fénylő, csokoládé színű hajkoronáját a hideg és havas decemberi
éjszaka folyamán.
A fésűvel való küzdelemről rég lemondott már, csak a
hajkefe segíthet sörényén.
Pár perccel később már az asztalon volt a reggeli. Pirítós
és tejeskávé.
A kenyérkékről Nia kedvenc idézete jutott eszébe Mollynak:
„Ha arra születtünk volna, hogy kipattanjunk az ágyból, akkor kenyérpirítóban
aludnánk."
Jim Davis ezen mondata mindig mosolyra késztette a
lányokat.
A reggelit csajos percek követték: zuhanyzás, hajmosás,
öltözködés, sminkelés.
Nem hiábavaló volt a nagy készülődés, hiszen a lányok úgy
döntöttek, hogy meglátogatják Linát.
Lehet, hogy tényleg nem komoly a sérülés, de azért
biztosan jól esne neki, ha látja, hogy törődnek vele.
Ennek mindenki örül, hiszen a mai, rohanó világból ez az,
ami igazán hiányzik: egy kis törődés.
Lina pedig különösen megérdemli, hiszen nagyon kedves és
barátságos lány.
Molly persze annak is örült, hogy találkozhat Tommyval. Hiába
találkoztak tegnap, nagyon hiányzott neki a fiú.
Főleg azok után, hogy már a levegőben lóg egy randevú is.
Molly és Nia, mivel betértek egy szupermarketbe-ahol bonbont
és újságot vettek Linának-egy órával később érkeztek meg a William Street
20/2-be.
Ahogy kinyitották az ajtót, apró hópelyhek tódultak a
lépcsőházba és vadul cikáztak körbe-körbe.
Egy pehely Nia orrán landolt, amitől a lányhahotázásban
tört ki.
Molly hiába szólt rá, hiszen máris kijött az első emeleti,
12-es számú lakásból talpig fehérben Tommy.
Amikor az ajtót kinyitotta, a fiú arcát egy fénysugár
borította el, ettől Molly szemében angyalként tűnt fel.
- Csak nem a kedvenc színésznőm kacaját hallom?- kérdezte
mosolyogva Tommy
-A kedvenc színésznőd? A te kedvenc színésznőd ma megy
elmondani a szánalomra méltó hét soros szövegét. Nem szereznél valami normális
szerepet, ha már ez a te dolgod?- nevetett Nia.
- Mondtam, hogy benne leszel Susie Heart videójában. Különben
is, tél van. Tudod, hogy ilyenkor forgatják a legkevesebb filmet. - Tommy
egyáltalán nem sértődött meg, kedvesen válaszolt.
- Különben se legyél elégedetlen, Tommy mindet megtesz
érted. - vágott közbe Molly.
- Jó, tudom,
csak viccelek. Te is tudod, ugye Tommy?- mondta Nia.
- Persze,
hogy tudom. Egyébként itt fogunk állni egész nap, vagy bejöttök hozzánk?
- Mehetünk - hangzott kórusban a lányoktól.
Tommy előre engedte őket. Mollyt és Niát egy nagyon
igényes, antik stílusban berendezett lakás várta.
Halvány krémszínű volt a nappali fala és csokoládé színű
szőnyeg borította a padlót.
A lányok levették a cipőjüket és megdicsérték a jó
ízléssel berendezett lakást.
Tommy mindenkinek narancslevet töltött.
Nia ás Molly Linához mentek, aki a kanapén feküdt, Tommy
eközben kiment a mosdóba.
Mollynak a kandallófeletti antik óra különösen tetszett:
- Ez gyönyörű, Lina!
- Ugye? Nekem is nagyon tetszik. Tommy kapta Daisy-től.
- Daisy volt Tommy első barátnője-vágta rá Nia.
- Mikor szakítottak?- Mollyt nagyon érdekelte a dolog. Tommy
neki semmit sem mesélt a lányról. Sőt! Egyetlen barátnőjéről sem.
- Daisy volt az egyetlen, akit Tommy igazán szeretett,
ahogy Nia is mondta, ő volt az első barátnője. Az öcsém 20 éves volt, amikor
járni kezdtek, ő pedig 19. Szegény Daisy nem érte meg a21.születésnapját.
20 éves volt, amikor agydaganatot észleltek nála, már
menthetetlen volt.
Igazán kár érte, nagyon rendes lány volt.
- Ez szörnyű. Erről nem tudtam-mondta NIa.
- Nem szívesen beszél róla, még velem sem. Én pedig nem
akarom erőltetni. Tudja,hogy bármit elmondhat nekem, amit csak szeretne, de
nyaggatni nem akarom. - válaszolta Lina.
- Teljesen érthető. Szegény Tommy.
- Igen, tudod, Molly, két és fél évig rá sem nézett
senkire. Aztán lett egy barátnője, aki szó nélkül elhagyta.
- Én sosem tudná- Molly majdnem azt mondta, hogy ő sosem
tudná elhagyni, ha az övé lenne, de Tommy éppen akkor jött vissza:
- Mit nem tudnál Molly?
- Soha nem tudnám ennyire tökéletesen berendezni a
házamat. - Próbálta menteni a helyzetet a lány. Nia pedig még rákontrázott:
- Nincs is házad, szóval nem kell ezen agyalnod.
- Igazad van, de egyszer csak lesz-fogta viccesre Molly. -
Majdnem elfelejtettük! Hoztunk neked egy kis olvasnivalót és egy kis bonbont.
- Köszönöm lányok!- Vigyorgott Lina.
- Molly találta ki, mondtam neki, hogy nem kórházba
megyünk látogatni-nevetett Nia.
- Kis édes.. úgy értem egy kis édesség mindig jót tesz - Tommy
meglehetősen zavarba jött. Molly pedig szabályosan elpirult. Megint Nia
mentette a helyzetet:
- Akkor teljesen rendben van a bokád - kérdezte Linát.
- Picit még fáj, de nincs semmi baja. Holnap is ott
leszek a válogatón.
- Ugyan! Pihenj csak!- javasolta Molly.
- Semmi bajom.
- Majd meglátjuk!- vágott közbe Tommy - Mindenestre én
ott leszek.
- Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm!
- Tudod, Molly, előbb - utóbb mindenki azt kapja, amit
megérdemel – Lina ezen a véleményen volt.
Mollyt viszont a bizonytalanság fonákjai fogták körbe. Ebből
a hálóból már korábban sem tudott szabadulni. Testestül-lelkestül magába
szippantotta, és minél jobban próbált szabadulni, annál jobban belegabalyodott
és a kínzó feszítés csak nőtt és nőtt.
Valahogy mindig úgy érezte, hogy nem érdemli meg, hogy
Tommy szeresse.
Valami belül azt súgta, hogy kevés hozzá. Ugyanakkor
látta, hogy vonzódik hozzá a fiú.
Az első válogató előtt pedig hallhatta is, magától
Tommytól.
Molly elméjében élesen élnek azok a mondatok: Ha nem jutsz tovább, én akkor is szeretni
foglak.
Talán jobban is, mint ahogyan szeretnéd.
Lehet, hogy
Tommy is ugyanígy érez?
Molly amint
erre gondolt, rögtön el is hessegette ezt a gondolatot. Úgy volt vele, hogy egy
szeretnivaló, tehetséges, sikeres, jóképű, jó családból származó fiatal férfi,
aki minden nőt megkaphat, nem lehet szerelmes pont belé.
Molly azt
érezte, hogy ő csak egy lány, aki még a saját szüleinek sem kell. Még csak
barátai sincsenek, kivéve Niát, Linát és Tommyt.
Nem vitte
semmire az életben és valószínűleg most is hiú ábrándokat üldöz azzal
kapcsolatban, hogy énekesnő legyen.
Lassan ideje
volt hazamenni, így elbúcsúztak, de még otthon is csak ez járt a lány fejében.
Hazaérve lefeküdt
a kanapéra a nappaliban. Nia csak azt látta, hogy az amúgy is göndör vörös
haját a barátnője folyamatosan tekergeti.
Tudta, hogy ez
pótcselekvés. Csak az okát gondolta tévesen el:
- Daisy a baj?
- Ugyan. Hogyan
lehetne egy halott a bajom? Különben is, mi közöm lenne hozzá?
- Hiszen
szereted, és ő is téged. Nem is értem, hogy mire vártok még.
-Ő nem fog soha szeretni mást, csak azt a lányt. Ha mégis
valakit megszeret, az nem én leszek. Majd talál egy szebbet, ügyesebbet, viccesebbet,
jobbat, valakit, aki beillik az antik bútorok közé.
- Mi van, ha nem akar szebbet, ügyesebbet, viccesebbet,
jobbat? Mi van akkor, ha a te giccses dolgaidat akarja látni az antik
szekrényeken? Mi van, ha te vagy neki a legszebb és a legjobb?
A boldogságod egy út, és azon az úton egyetlen akadály
van: a kishitűség. Te görgetted oda, ami érthető, mert nem volt túl vidám az
életed. Most azonban eljött az idő, hogy összeszedd az erődet és tovagurítsd!
Vedd már észre, hogy te vagy neki a világ közepe!
Annak a bérgyilkosnak is azt mondta, hogy a barátnője vagy.
Szinte minden alkalommal szerelmet vall neked és mindig veled van. Mit akarsz
még?
- Lezuhanyozni
aztán aludni. Semmi mást. Csak aludni.
Molly ezt is tette. Úgy sem kellett gyakorolnia a másnapi
válogatóra, hiszen a The Winner Takes It
All igazi klasszikus az ABBA-tól.1980-ban jelent meg a dal, négy évvel
Molly születése előtt. Mire a lány felcseperedett, már szinte kultikussá vált a
hanganyag, így Molly álmából felkeltve is tökéletesen elő tudná adni.
Nia békén hagyta a barátnőjét, tudta, hogy így a legjobb.
Ilyenkor felesleges lenen tovább oktatni, úgyis pontosan tudja Molly is, hogy
miről van szó.
Különben is: ha ez a világ ennyire feldúlja a lelkét,
talán jobb is, ha az álmaiban békére lel, a holnapot pedig frissen és üdén
kezdi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése