22.A harmadik válogató

Az alvás megtette a hatását: Molly frissen és üdén ébredt.

Sem ő, sem Nia nem hozta fel az előző nap történteket.

Felesleges is lett volna, mivel mindketten tudták, hogy valóban Molly lelkében leledzik a probléma.

Nia azzal nyugtatgatta magát, hogy egy hét múlva vége lesz a válogatónak és Molly a csodás tehetségének köszönhetően szinte biztosan az egyik győztes versenyző lesz, ami egy igazán nagy siker lesz az életében, így hát remélhetőleg kicsit nőni fog az önbizalma is.

Különben is, Niát kifárasztotta az előző napi forgatás annak ellenére, hogy csupán hét mondatot kellett mondania.

A főszereplők ugyanis legjobb barátok voltak az életben, a filmen ellenségeknek kellett volna lenniük, de akárhányszor durva próbált lenni a férfi, a nő mindig elnevette magát.

Nia szíve ilyenkor nem csupán összeszorult, sokkal inkább összefacsarodott, mint a lédús citrom a facsaróhoz dörzsölve.

Nem tudott nem arra gondolni, hogy ilyen összevissza nevetgélő emberek főszerephez jutnak, neki pedig örülnie kell a számára oly szánalmas hét mondatnak. Nia kedve most még a főzéstől is elment, pedig azt imádja. Nagy nehezen állt csak neki.

Molly pontosan tudta, hogy Nia jót akar neki és nem haragszik rá azért, mert tegnap undok volt.

Hogyan is haragudhatna?

Nia is egyedül van. A szülei jogi pályára szánták és amióta a lány a színészvilágban próbál érvényesülni, a szülök, tudomást sem vesznek róla.

Nem túl modern személetre vall ez az egész a szülők részéről, hiszen a lányuk már felnőtt és független ember.

Nia sok emberrel van kontaktusban, de csak Mollyra és Tommyra (most már talán Linára is) számíthat igazán.

A reggeli közben a lányok Molly ellenfeleit elemezték:

- Ki az, akit tényleg nagyon jónak tartasz?

- Jó kérdés. Phoebe Joyce szerintem nagyon jó. Érdekes a hangja, bár nem tudom, hogy a hangterjedelme elég nagy-e.

- Szerintem elég van neki ahhoz, hogy vokalista lehessen.

- Igaz, nem kell énekesnek lennie, csak háttérénekesnek. - mondta Molly.

- Nekem Lexy Gomes is tetszett

- Nekem nem. Nagyon vékony a hangja. Lindsay Newkirk érdekesebb-jelentette ki Molly.

-Ő énekelte a Britney-dalt, ugye?

- Igen. - válaszolt Molly

- Hát Britney-től nem nehéz jobbnak lenni. Nem értem, azt sem, hogy egyáltalán fénykorában miért volt olyan felkapott.

- Őszintén szólva én sem. Bár van egy-két jó dala. - vágta rá Molly.

- Igen? Például?

- Az Everytime,a Not A Girl,Not Yet A Woman,a Lucky vagy az újak közül a Till’ The World Ends vagy akár a Criminal.

- Én soha nem fogom szeretni azt a nőt. A média futtatta fel. Nagyon kevés tehetség van benne. - jelentette ki Nia.

- Valamit csak tud, ha ennyi idő után és ilyen nagy, és súlyos lecsúszások után mindig vissza tudott térni.

- Vagy csak szerencsés, tudod az is számít. Az igazi „comeback-queen” akkor is Madonna. - vágta rá Nia.

- Madonna külön tészta. Ő nem is ember. Ő már most, életében egy legenda. Egyedülálló. - húzta fel a szemöldökét Molly.

- Egyetértek. És mi van a fiú versenyzőkkel? – kíváncsiskodott Nia.

- Nem hiszem, hogy Susie két fiút választana. Viszont egyet biztos kihoz győztesnek, ha már eddig nem küldte el őket. Szóval lehet, hogy csak egy lány és egy fiú lesz a vokalistája. - futatta végig gondolatait Molly.

- Én azt is el tudom képzelni, hogy nem kettő embert választ összesen.

- Végtére ezt ő dönti el. Mindegy, majd csak meglátjuk. – zárta a témát Molly.

- Elénekelnéd a dalt, Molly?

- Szeretnéd? Akkor indul a zongorához, kérlek!- kapta meg az utasítást a lány.

Nia engedelmes volt és elkezdte játszani a dalt. Hibátlanul bánt a hangszerrel, ahogyan a barátnője is a hangjával.

Minden egyes hangot uralt.

Az érzéseit azonban nem tudta koordinálni.

Már a második sor után könnybe lábadt a szeme.

Az utolsó két sornál már fénylő könnycseppek szántottak vadul végig angyalian szeplős arcán.

A csendes érzelmi kitörés azonban nem ingatta meg az előadást, annak minőségét nem rontotta, sőt!

Sokkal értékesebb lett az érzelmi töltetnek köszönhetően.

A hangja egyszerűen csodálatos volt: a mélyebb részeknél lágyan öblös, a magasabbaknál pedig mintha egy hópehely szárnyalt volna a langyos szellővédelmező hátán egyenesen a napvakító sugarai felé.

Az őszinteség szinte kézzel fogható volt, Molly Starfish hangja a szokottnál tisztábban csengett és a hideg téli napon lehet, hogy pont miatta jártak táncot a hűvös levegőben a gyönyörű hópelyhek. Ezzel a hanggal jogosan tűnhet fel a téltündér szerepében.

- Hűha! Az istentelenül jó volt. Ha este is így fogsz énekelni, Susie álla le fog esni, meglátod!- Nia tényleg ámulatba esett, pedig nála többször senki sem hallotta dalolni lakótársát.

- Főleg akkor, ha ott is összevissza bőgök.

- Talán csak nem!- ölelte meg Nia elkeseredett barátját.

- Én ezt sohasem tudtam még csak meghallgatni sem sírás nélkül, nemhogy elénekelni. Nem is tudom, hogy miért ezt választottam.

Főleg, hogy a mostani helyzetre olyan igaz, hogy „the winner takes it all”. Nem eshetek ki, már nem. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdek, ha ma kiesek.

- Nem esel ki, csak ne sírd el magad, főleg ne az elején. Bár még így is továbbjutnál szerintem, csak hát akkor mindenki kombinálna, hogy mi hatott meg ennyire.

- Ne sírjam el magam...könnyű azt mondani.

- Ne így állj hozzá! Bízz magadban! Most pedig ideje megebédelnünk. Mindjárt fél három lesz, nem gondolod, hogy farkas éhes vagyok?

A lányok jóízűen fogyasztották el az ebédet, amely szemet gyönyörködtető volt: saláta ágyon pihentek az aranybarnára sült csirkemellek krumplipüré illetve piros, zöld és sárga zöldségek szomszédságában.

A kiadós táplálkozást egy kis alvás követte, majd fél ötkor kezdetét vette az őrület: a készülés a show-ra. Miután Molly hajat mosott, a szomszéd lakásban élő Meredith vette kezelésbe az általa oly kedvelt göndör, vörös hajzuhatagot. Meredith Samler ugyanis fodrász.

Negyed hatra Molly egy csodálatos konty birtoklója lett. Csillámporral meghintve kérte a frizuráját.

Meg is kellett adni a módját, hiszen a mai válogatót már teljes egészében leadja a Music Television.

Így hát a körmökre is gondot kellett fordítani. Molly a ruhájával megegyező színtónust választott.

Nia egy zöld ruhát vett fel arany ékszerekkel a haját pedig Meredith begöndörítette.

Hétkor pedig már megint a Luxury Palace folyosóján mentek végig a lányok.

Mollynak harmadszorra is akkora élmény volt, mint elsőre. Rabul ejtette a díszes épület.

Teljesen úgy érezte magát, mintha egy kincset érő labirintusban keresné a boldogságot.

A boldogság pedig két lábon jött szembe vele fekete szmokingban és fehér ingben, fekete, de vékony csíkban párduc mintával díszített cipőben, fülig érő szájjal. Volt is minek örülnie, hiszen azon kívül, hogy végre a nézőtérről nézhette szíve hölgyét, testvére is el tudott jönni.

Lina sugárzott földig érő fehér ruhájában. Nyoma sem volt a fájdalomnak.

A testvérek együtt jöttek, Tommy álla pedig leesett, amikor meglátta az előtte libbenő Mollyt földig érő vörös ruhájában, piros rúzzsal, a csodálatos frizuráról nem is beszélve.

Nia, Molly és a Walsh testvérek üdvözölték egymást, majd Tommy a karját nyújtva Molly felé, megkérdezte, hogy elkísérheti-e az öltözőhöz. Molly nem szólt egy szót sem, csak mosolygott és belékarolt.

- Gyönyörű vagy, olyan, mintha egy hercegnővel sétálnék. - Tommy nem tudta levenni a szemét a gyönyörű lányról.

- Nekem is olyan, mintha egy hercegbe karoltam volna. Bár a cipőd kétségkívül merész választás, nekem azért tetszik.

- Ha nem lennél vörösre rúzsozva, más bátor cselekedetet is végrehajtanék. -mondta Tommy, miközben az üres öltözőbe értek és leültek a kanapéra.

Molly fülig pirult majd ezt gondolta „ A francnak kellett ez a rikító rúzs. Most megcsókolna. Úristen meg fog csókolni a közeljövőben. Olyan vagyok, mint egy tizenöt éves. Nyögjek ki valamit. Kínos lenne csendben pirulni percekig.”

- Az jó lenne-mondta Molly.

Majd arra gondolt, hogy nem azt kellett volna mondania magának, hogy „Nyögjek ki valamit” hanem azt, hogy „Nyögjek ki valami értelmeset”

- Komolyan így gondolod?- Tommy nagyon örült a hallottaknak.

- Van, ami ellen nem érdemes küzdeni. – ahogy Molly ezt kimondta rájött, hogy ez nem a legjobb megfogalmazás, mert úgy hangzik, mintha Tommy üldözné ő pedig unalomból meg adná magát, így hozzátette:- és én már nem is akarok. A jó dolgokra vigyáznunk kell, ha megkapjuk őket és nem kidobni az ablakon azért, mert félünk boldogan élni. Ezt már tudatosítottam magamban, csak még néha nem sikerül átvinni a gyakorlatba – mosolygott Molly.

- Megértelek és nem is akarlak siettetni. Tudok várni, de csak azért, mert a világ legértékesebb lényéről van szó.

Molly átölelte a fiút, akiről pontosan tudta, hogy Ő lesz a nagy Ő az életében.

Tommy karjaiban teljesen más értelmezést nyert a világ. Minden nyugodt és szép volt.

A nagyjából két percig tartó csendes ölelkezést Molly egy köszönetnyilvánítással toldotta meg:

- Köszönök mindent - de még ekkor sem engedték el egymást.

- Nem tartozol köszönettel-és Tommy megpuszilta a lány homlokát.

A homlokpuszi pedig a bensőségességgel egyenlő, illetve a megbecsülés jele.

Eközben Lina és Nia is megérkezett.

Tommy pedig érdekes kijelentést tett:

- Olyanok vagytok, mintha Magyarország, Bulgária vagy Olaszország zászlaja lennétek így hárman egymás mellett. - nevetett

- Áh tényleg!- adott neki igazat Nia.

- Csodálatos. - nevetett Lina - Zászlócskák lettünk.

- Zászlócskák? Nem-nem, egy zászlócska, ami egyébként az én zászlóm. Büszke vagyok, hogy három ilyen szépséges hölggyel mutatkozhatok.

- Köszönjük - hangzott egyszerre a három hang.

- Még kórust is alapíthattok – kacsintott a fiú.

- Inkább az éneklést hagyjuk meg Mollynak - mondta Lina - Valószínűleg mindenki jobban jár.

- Nem sokára kezdődik! Már csak öt perc van vissza. - ismerte fel a tényt Molly.

Az a bizonyos öt perc pedig gyorsan elmúlt és már színpadon volt az első versenyző,míg Mollyék a nézőtéren foglaltak helyet.

Az örökzöld slágerek hetén Diana Mitchellt világították meg a lila fények és minden kamera rá szegeződött. A 36 éves nő hosszú fekete ruhát viselt Céline Dion legnagyobb slágerének előadása közben. Természetesen a Titanic című film zenéjéről, a My Heart Will Go On- ról van szó.

Az előadásmód nem a legjobb volt. Ugyan csak kisebb hibákat vétett Diana, de valahogy sekélyes volt az egész. Mintha nem lennének érzelmek az egész mögött.

A következő fellépő az a személy volt, akiben tényleg tehetséget látott Molly: Lindsay Newkirk.

Hosszú, rózsaszín ruhában adta elő Mariah Carey Without You című dalát.

A magasabb hangoknál azonban mintha berekedt volna. Nem igazán tudta tehát kiénekelni.

Ezután Camilla Johnson adta elő hibátlanul az I Will Always Love You-t Whitney Houston-tól. Nagyon csinos volt sötétkék ruhájában.

Molly szíve összeszorult az előadást hallva,s libabőrös is lett a lány.

Már egy jóképű, húszas éveiben járó angol versenyző, Thomas Ebert volt a színpadon, de Molly még nem jutott túl a halottakon. Úgy tűnt neki abban a pillanatban, hogy Camilla a méltó ellenfél számára, bár senkit sem becsült alá.

A fiatal férfi különös, fényes sötétkék öltönyben Robbie Williams Feel című dalával próbálkozott.

Érdekes volt a hangja.

Thomast Lexy Gomes követte a színpadon Jennifer Hudson And I Am Telling - című dalával.

Nagy falat volt a lánynak, hiszen szinte egy magasabb hang sem jött ki úgy, ahogy kellett volna.

Ő is érezte, hogy nagyon gyenge lett a produkció, hiszen el is sírta magát közvetlenül az után, hogy lejött a hatalmas és meglehetősen díszes színpadról.

Molly átérezte, hogy milyen iszonyú lehet most a lánynak, hiszen szinte lehetetlen, hogy tovább jusson.

- Mi lesz, ha én sem tudom kiénekelni? Mi lesz, ha már ott a színpadon elsírom magam?

- Nem lesz semmi ilyesmi - mondta Lina.

- Ne ijedj meg, ha bele is hibázol! Csinálj úgy, mintha semmi sem történt volna!- javasolta Nia.

- Könnyen beszélsz, te színésznő vagy - biggyesztette le a száját Molly.

- Ne foglalkozz a kamerával! Vedd úgy, hogy ott sincsenek! - mondta Tommy.

- Megpróbálom. De látjátok, hogy, neki sem megy? - Molly arra célzott, hogy Andrew Williams kezében szabályosan remegett a mikrofon, ami még csak a kisebb probléma lett volna, de a hangja is megremegett John Lennon Imagine című művének előadása közben.

Molly egyre jobban izgult, nagyon tartott tőle, hogy álmai egy szempillantás alatt szertefoszlanak és a rideg téli hajnal ködében nyomtalanul a semmibe vesznek.

Eközben már Erica Harding uralta a színpadot,ugyanis az Abba egyik klasszikusát, az I Have A Dream című dalt adta elő kellemesen öblös hangján.

Bár a ruhája régi szabású és csúnyácska árnyalatú barna volt, a dal tökéletesre sikeredett.

Adam Sinner már a korábbi fordulókon is éppen, hogy továbbjutott, hiszen sosem tudta átadni magát a dalnak. Amikor a színpadra lépett, előbb gondolták volna róla, hogy skizofrén bérgyilkos, mint azt, hogy énekes. Testtartása, gesztusai bővelkedtek a szorongás alapvető jeleiben.

Most, hogy megtudta, hogy kamerázzák is, egyszerűen rosszul lett.

Pánikroham fogta el, mielőtt a színpadra hívták és a roham csak-csak nem akaródzott elmúlni.

Végül színpadra sem állt, pedig igazán szép hanggal bírt.

A színpadra igyekezett a kilencedik versenyző, eközben Molly adrenalin szintje az egekbe szökött, hiszen ő volt a tizenegyedik számú versenyző.

Tommy látta rajta, hogy milyen feszült, így titokban megfogta a kezét.

Nem szégyellte érzéseit, csak nyilván azt gondolta, hogy ez ad valamiféle játékosságot az egésznek, így pedig Molly felvidul.

Molly szíve egyre hevesebben vert, de nem gondolkodott azon, hogy vajon hallja-e Tommy is, és azon sem, hogy Nia és Lina látják-e, hogy kéz a kézben nézik James Smith gyenge próbálkozását Michael Jackson You Are Not Alone című slágerével.

Molly átadta magát az elsöprő érzésnek, hogy szerelmes és annak a kezét foghatja, aki szintén teljes szívéből szereti. Legszívesebben soha el sem engedte volna Tommy biztonságot nyújtó kezét, de máris indulnia kellett, hiszen a tízedik versenyző, Marcus Smith következett.

Madonna You’ll See című dalát alakította át kissé, s mikor letette a mikrofont, a nézőtér nagy része felállt, hogy elismerésüket kinyilvánítsák.

Eljött hát az idő, így Lena, az egyik stábtag jól érthetően mondta: Molly Starfish!

Molly teljesen nyugodtan vonult a színpadra, és ez csakis Tommynak volt köszönhető.

A lány nem hogy nem feszengett, szabályosan élvezte a tudatot, hogy rögzítésre kerül produkciója.

Lenézett a nézőtérre és boldogság járta át, amikor a pillantása Tommyra szegeződött.

Minden részlete a szövegnek lassú vízként járta át az elméjét, és bár ő maga eufórikus hangulatban volt, csordultig volt érzelemben, így át tudta élni a dalt Minden gesztusa egy felnőtt nőé, volt, egy igazi díváé, aki már megjárta a legnagyobb magasságokat és a legtaszítóbb mélységeket is.

Molly Starfish most érett be igazán előadóként, hiszen nem szimplán jól énekelt, hanem magával ragadta az embereket.

Hosszú vörös ruhájában, pompás kontyával maga volt a tökély. Ő csak énekelt és énekelt, többen pedig sírva is fakadtak.

Susie Heart is megkönnyezte a végén az előadást, és persze Molly is.

A színpadról lejőve Tommy karjaiba ugrott, aki körbeforgott imádatának tárgyával.

- Ezért kellett izgulnod? Te voltál a legjobb. - nevetett Tommy.

- Köszönöm, de még négyen vissza vannak.

- Meglátod, hogy senki sem tud felülmúlni!- mondta Nia

- Ebben teljesen biztos vagyok - mosolygott kedvesen Lina.

- Úgy legyen, én annyira örülnék. - ahogyan ezt Molly kimondta, már a következőlány, Phoebe Joyce énekelte Beyoncétől a Listen-t, nem különösebben kiemelkedően.

Aztán a még versenyben lévő utolsó fiú jött, Isaac Longer, aki Sing An Englishman In New York-ját dalolta el, talán kicsit rossz volt a dalválasztása 17 éves fiú számára.

Annál jobbat választott Zara Heremoud. Ő a Total Eclipse Of The Heart-ot adta elő Bonnie Tyler-től és nagyon tetszett a nézőknek.

Már csak egy versenyző volt hátra: Kate Calvin.

A fiatal lány a Beautiful-t adta elő, s bár a hangja nem olyan volt, mint Christina Aguilera-é, nagyon jól oldotta meg a feladatot.

Negyed tíz után minden versenyzőt a színpadra szólítottak az eredményhirdetés miatt.

A műsorvezető Carla Luna elmondta, hogy a továbbjutók neve fog elhangzani, mindenféle sorrend nélkül.

- Lássuk ki lesz velünk itt pénteken! - amikor Carla ezt mondta, Molly tudta, hogy nem az ő neve fog elhangzani, így is történt:- Camilla Johnson- kiabálta Carla. Molly úgy érezte, hogy Camilla valóban megérdemelte a sikert.

Carla legalább két percig húzta az időt, mire azt mondta:

- Holnapután is velünk lesz Erica Harding!

Molly őszintén remélte, hogy ő is tovább jut, azonban a következő név sem az övé volt:

- Isaac Longer beénekelte magát a lassú dalok showjába. Pénteken ugyanis csak szerelmes dalokat adnak elő a versenyzők. - jelentette be a műsorvezető.                                     

Molly egyre türelmetlenebb lett, de megnyugtatta, hogy látta barátai biztatópillantásait, mikor a nézőtérre nézett.

-A következőd továbbjutó pedig Thomas Ebert - kiáltotta Carla Luna.

Tommy éppen elkapta Molly pillantását és rákacsintott.

Ekkor Carla megint felkiáltott:

-Holnapután szerelmes dalt énekel a továbbjutásért Molly Starfish!

Molly majdnem elsírta magát és halkan azt mondta, hogy „a legszerelmesebbet”.

Már csak két név volt hátra. Mollyt elégedettséggel töltötte el, hogy ez a két név Zara Heremoud és Marcus Smith volt.

Molly annyira örült, hogy továbbjutott, hogy szemernyi fáradtságot sem érzett.

Talán ezért sem utasította vissza Tommy azon ajánlatát, miszerint „Beülünk valahová és iszunk egy pohár pezsgőt.  pezsgőztem még három ilyen szép nővel,akik együtt egy zászlót alkotnak”.
Mindenki nevetve egyezett bele a dologba.