25.Szenteste

Molly Szenteste napján negyed tíz után pár perccel arra ébredt, hogy minden csodálatos karácsonyi pompában úszik.

A kis lakást különös karácsonyi illatfelhő járta át: narancs, szegfűszeg, mézeskalács, fenyő és vanília habkönnyű keveréke.

Nia, mint szorgos kis karácsonyi manó, ügyesen varázsolt a semmiből csodálatos, ünnepi hangulatot.

Az ajtóra nem akármilyen dísz került, hiszen sosem hagyományos koszorút tesznek oda a lányok, hanem egy fenyő alakú ajtódíszt, amin egy kis műfenyőn kívül néhány termés utánzata és némi csillám is van.

A nappaliba, a kanapé előtt elhelyezett kisasztalra került az igazi adventi koszorú, ami jelen esetben a sok tennivaló miatt inkább karácsonyi koszorú lett, hiszen adventkor sem híre, sem hamva nem volt még.

Hatalmas fenyős koszorú volt, melynek gyertyái és díszei arany harmóniában úsztak.

A tömzsi tobozok tompaságát a csillámok között lévő, citrusos atmoszférát őrző narancs szeletek törték meg. Bár gyönyörű volt, Mollynak mégis eszébe jutott az első adventi koszorú, ami még a szülőházában volt. Kagylókkal és tengericsillagokkal díszített, lila-kék kockás masnival átkötött parányi koszorú.

Molly szíve összeszorult, mikor arra gondolt, hogy élete hátralevő részében sosem töltheti az ünnepeket szüleivel, a kiskoszorún égő gyertyák szelíd lángját figyelve.

Molly hálátlannak érezte magát, amiért azok után vágyakozik, akik tudomást sem vesznek róla, ahelyett, hogy örülne annak, hogy Nia és Lina tényleg igaz barátai illetve annak, hogy viszonylag korán megtalálta másik felét Tommy személyében, aki a tenyerén hordozza őt.

Amint a fiúra gondolt, rögtön jobb kedve lett.

Még a filmeken sem látott olyan csodálatos jelenetet, mint ami a fagyöngyös fűz alatt kettejük között lezajlott.

Molly kissé izgatott volt amiatt, hogy a karácsonyt részben Lináéknál töltik, nem pedig itthon

Állítottak egy kisebb fát, ami roskadozott a színes gömböktől, illatos mézeskalácsoktól, harangocskáktól, csillagoktól és angyalkáktól.

Fa nélkül a karácsony olyan lett volna, mint az élet levegő nélkül.

A karácsony a lányokból kihozta a gyermeket, ami teljesen érthető, hiszen a szeretet ünnepén mindenkit átjár egy mágikus és egyedülálló érzés.

Egy pillanat alatt sűrű ködfátyol rejti el a mindennapi problémákat és az emberek végre szívűk minden szeretetét idilli hangulatban adhatják át szeretteiknek és sok esetben a világnak is.

Ilyenkor mindenki kicsit jobb szeretne lenni, a karácsony szelleme kedvezően hat az emberekre.

- Neked nem lesz furcsa, hogy nem itthon töltjük az ünnepeket?- kérdezte Molly

- Nem az a lényeg, hogy hol, hanem, hogy kivel.

- Tudom, és biztosan jó is lesz, de azért más is lesz.

- Persze, jobb! Te miért gondolkodsz minden értelmetlenségen ennyit? – kérdezte Nia. - Csak nem mondjuk le az álomherceg és testvére meghívását azért, mert ragaszkodsz ehhez az ócska lakáshoz? - emelte fel a hangját Nia.

- Nem akarok veszekedni veled, főleg nem ma. Nem azt mondtam, hogy nem lesz jó, csak azt, hogy furcsa lesz. Nekem az lesz, mert én megszoktam, hogy mindig itt karácsonyozunk ketten.

- Én sem akarok veszekedni, csak egyszerűen nem értelek.

- Nem kell mindig mindent értened. - mondta Molly.

Szerette Niát, de néha már kicsit terhes volt neki, hogy a lány milyen intenzitással éli bele magát Molly dolgaiba.

- Ne haragudj. Túlzásba estem - mondta Nia.

- Nem haragszom, de csak tudom, hogy mit érzek…

- Igazad van Molly, csak elragadtattam magam. Szeretlek titeket és nem akarom, hogy értelmetlenségek miatt külön legyetek.

- Tudom, és megértelek, csak ne forgasd ki a szavaimat, inkább nézd meg, hogy hogyan áll az ebéd! - mondta Molly.

- Jó. – sóhajtott. Nia nem hiányolta a „kérlek” szócskát. Fel sem tűnt neki, hogy ez nem hangzott el Molly szájából.

Az ebéd már el is készült.

Nia hatalmas porcelánedénybe merítette a forrón gőzölgő halászlevet.

A második fogás is az asztalon landolt: egy ugyancsak hatalmas, lapos, két részre osztott porcelánedény egyik felén sült hal, másik felén majonézes krumpli volt.

Molly merített mindkettőjüknek a halléból.

A tésztát körül ölelte a meleg leves, melyben a halhús békésen letelepedett.

A második fogás után egy kis henyélés következett.

A lányok a kanapén ülve dicsőítették a karácsonyfa szépségét, hiszen a jóllakottságtól moccanni sem tudtak.

Később a fürdőszoba és a kozmetikumok rabságába estek a lányok.

A korrektor jótékonyan fedte el Molly aprócska bőrhibáit, majd a lágyan takaró vékony púderréteggel kiegészülve halványította a szeplőcskéket.

Bőréhez passzoló, világos árnyalatú bézs színű szemhéjpúdert választott.

Ébenfekete szempillaspirál került pilláira, és már vette is elő a tűhegyesre hegyezett fekete szemceruzát, mikor megcsörrent a mobilja.

A telefon kijelzőjén Tommy neve volt olvasható.

- Szia, drágám! Hogy vagy?- a lelkesedés testet öltött Molly csengő hangjában.

- Oh, az etikett azt írja, hogy nekem kell üdvözölnöm téged. - nevetett Tommy.

- Az etikett nem tudja, hogy Mollynak mennyire hiányzik Tommy. - vágta rá a lány.

- Ráérsz? Szeretnék veled találkozni, elviszlek valahová.

- A vacsora előtt? – lepődött meg kissé Molly.

- Nem. Most. – hangzott a válasz

- Na, de Tommy…

- Tíz perc múlva nálatok vagyok, jó?

- Várlak, szívem. – Molly repesett az örömtől, majd a telefonhívás befejeztével használatba vette a már említett szemceruzát.

- Hallom, elmész itthonról álomherceggel. Csináljam meg a hajad? – ajánlotta fel segítségét Nia.

- Azt hiszem, már tudod is, hogy mit csinálsz vele. Hát hajrá, de aztán szép legyen ám! – utasította barátnőjét Molly.

- Kapsz a fejed tetejére egy laza fonatot, a hajvégeket kicsit begöndörítem.

- Pont tegnap vasaltam ki. - mondta Molly megszeppent hangon.

- Kár volt. Most visszagöndörítjük. Ehhez a frizurához jobb lesz úgy. – jelentette ki határozottan Nia.

- Csodás. Egyszer vasalom ki nagy nehezen, és akkor is begöndöríted. Mindegy, jobb is hullámosan. –egyezett bele a dologba a lány. Barátnője finom mozdulatokkal varázsolt fiatalos frizurát a kósza tincsekből.

- Nagyon tetszik. Köszönöm, Nia!

- Szerintem nagyon jól áll neked. A szádra viszont nem raknál valami élénkebb színt? Egy kis vadság nem ártana.

- Talán igazad van-mondta Molly és megfogadta a tanácsot, világos blúzát és nadrágját fekete ruhácskára váltotta.

Ekkor csengettek. Tommy volt az, széles vigyorral az arcán lépett be a kis lakásba.

Körbenézett és nem győzte dicsérni, hogy mennyire átjárja a kis lakást a szeretet ünnepének hangulata:

- Szinte falni lehet a karácsonyt. Nagyon szorgosak vagytok, szép munka.

- Kicsit későn kezdtük el, leginkább a válogatók miatt, de csak sikerült. - mondta Nia.

- Szerencsém van Niával, ő is karácsony- őrült. - mondta Molly –Imádja a készületeket.

- Ma este meglátjátok, hogy Lina is ilyen. A lakás teljes pompában úszik. Minden angyalkás, fenyős, télapós, csillagos, csengettyűs. Egészen olyan, mintha egy lakberendezési üzlet lenne karácsony előtt. Őrülten néz ki. – mondta Tommy.

- Tényleg, neked nem otthon kellene segítened a testvérednek? – kérte számon a barátját Molly, miközben a haját igazgatta.

- Tudod, drágám, már minden kész van, csak egy angyal hiányzik a fa alól, akit én most el szeretnék vinni valahova máshova.

- Vidd, csak!- bíztatta Nia a fiút.

- Viszem is, és majd együtt megyünk haza vacsorára. Te pedig egyedül is oda találsz hozzánk, ugye emlékszel, még az útvonalra?

- Még szép. Jó szórakozást és nehogy egymáshoz fagyjatok! – Látva a turbékoló gerlepárt, Nia nem bírta ki, hogy ne tegyen valamiféle megjegyzést.

- Köszi, talán erre nem kerül sor. - karolta át Tommy az ő angyalkáját.

 Molly felhúzta a kabátját és egy nagy szatyrot nyomott Nia kezébe:

- Ezek az én ajándékaim, kérlek, vidd magaddal Tommyékhoz, de ne nézd meg őket! Szia, Nia. Vigyázz magadra!

A fiatalok elköszöntek, majd Tommy és Molly kilépett az ajtón.

A lépcsőházban Molly már nem tudta tovább magában tartani a kérdést:

- Hova viszel?

- Mindjárt meglátod, szépségem. Illetve nem. Megint titkos az út - Tommy menet közben előhúzta a zsebéből a pink színű kendőt. Molly sejtette, hogy megint valami romantikus meglepetés vár rá.

- Álljunk meg egy pillanatra! – Molly nyugodtan mondta ki a mondatot, Tommy pedig szótlanul nézett rá, és azt tette, amit szíve hölgye kért. Molly közelebb lépett hozzá és ajkai határozott iránnyal, de nőies finomsággal közeledtek Tommy Walsh ajkaihoz.

Molly legszívesebben abba sem hagyta volna a csókolózást, és láthatóan Tommy sem volt ellenkező, csak a lépcsőházban velük szembejövő idős néni, Giselle Lehnart vehette rossznéven a történteket, ugyanis a fiatal pár füle hallatára jegyezte meg férjének rosszallóan, hogy ezek a mai fiatalok azt sem tudják, hogy hol éljenek szerelmi életet, bezzeg az ő idejében minden más volt.

Molly bár ismerte az asszonyt, uralkodott magán és úgy döntött, nem szól vissza neki, nem szeretett volna karácsonykor gyűlölködésben részt venni.

-Ő mindig ilyen kedves? – az irónia teljességgel áthatotta Tommy kérdését, aki megfogta Molly kezét és a kocsihoz kísérte, majd kinyitotta a jármű ajtaját neki.

- Tudod, elég kalandos élete volt. Az édesapja német katona volt, aki beleszeretett egy francia színésznőbe, aki rövidesen világra hozta Giselle - t.

Giselle - nek szinte nem voltak szülei, hiszen az édesanyja a színháznak élt, apját pedig annak szülei egy kényszerházasságba kergették, és az új feleség eget rengető cirkuszt rendezett valahányszor, mikor megtudta, hogy a férfi útja egy-egy katonai szolgálatot követően egyenesen a lányához vezetett.

Állítólag egy több hétig tartó gyakorlat után Giselle édesapját a nappaliban várta a felesége és üvöltözni kezdett. A feldühödött nő tudni vélte, hogy a férje folyamatosan megcsalja őt Giselle anyjával. A vita odáig fajult, hogy a nő hason szúrta a férjét, aki a helyszínen elvérzett.

- Úristen! – hördült fel a borzalmas eset miatt Tommy. - Hány éves lehetett ekkor Giselle?

- Állítólag tíz vagy tizenkettő. Tizenöt éves korában pedig elvesztette az édesanyját is, aki maláriás lett. Giselle-nek nem maradt senkije a világon.

- Akkor mégis kiviselte gondját? – vágott közbe Tommy. – Hogyan tartotta fenn magát tizenöt évesen?

- Pont ez az, most jön a lényeg. Most nagyon erkölcsösnek próbál mutatkozni, de nem volt ez mindig így. Éjszakai bárokban táncolt és gyakran ellenszolgáltatást is nyújtott egy kis pluszpénzért. – mondta Molly.

- Hűha! Ki gondolta volna… - grimaszolt a fiú.

- Igazából ezt még tovább lehet fokozni. A férjét is abban a bárban ismerte meg, ahol táncolt.

Roger Meyer dúsgazdag volt és a pletykák szerint azt mondta az akkor már harminc éves Giselle - nek, hogy ha egy hónapot vele tölt, egy házat fog a nő nevére íratni.

- Népszerű lehetet a vénasszony.

- Vagy csak Roger volt túl magányos. Ő akkor már negyven éves volt és a vagyonával magához vonzotta a nőt, aki az óta sem szabadulna arany kalitkájából.

Azért meglepő és egyben felháborító az iménti viselkedése, mert Giselle néni életének egyetlen szakaszát sem jellemezte a túlzott erkölcs.

Szóval valószínűleg az a baja, hogy én olyan szerencsés vagyok, hogy azzal lehetek, akibe szerelmes vagyok, neki csak érdekkapcsolat jutott. –összegezte Molly a gondolatait.

- Érdekkapcsolattól messze vagyunk, az biztos. Semmim nincs, amiért jövedelmező lenne velem lenned. - nevetett Tommy. Molly is elmosolyodott. – Viszont valamit meg kell kérdeznem.

- Kérdezz csak!

-A nővéremnek egyszer volt egy barátja, Peter, aki a tenyerén hordozta. Láttam Linán, hogy valami miatt mégis feszült. Megkérdeztem, hogy mi a baj és azt mondta, hogy rájött, hogy ő nem a fiú személyiségét szereti, csak Peter szerelme kápráztatta el.

- Úgy érted, hogy nem volt szerelmes, hanem szerette azt, hogy fontos valakinek, hogy valaki rajong érte? – tapintott a lényegre a lány.

- Pontosan. Bárkit szeretett volna, aki őszintén szereti, de magát Peter-t soha nem vette volna észre, ha nem kezd udvarolni neki. Valamiképp kötődött hozzá, mert hosszú ideig nem volt senkije és ez a fiú tényleg nagyon kedves volt vele. – mondta kissé izgatottan Tommy.

-  Tudom, mire gondolsz. Nem kell aggódnod, én magadért szeretlek. Amikor még remélni sem mertem, hogy fontos vagyok neked, már akkor nagyra becsültelek és csodáltam a kedvességed, a lelkesedésed és azt, hogy mennyire jószívű vagy. Talán nem mindig vagyok képes arra, hogy kifejezzem, amit érzek, de te ebben is segítettél.

- Igazán? – Tommy nem tudta elképzelni, hogy milyen szerepe lehetett neki ebben az ügyben.

- Ahogyan megszerettelek és egyre közelebb kerültünk egymáshoz, vagyis egyre biztosabb volt, hogy az érzéseim nem viszonzatlanok, annál jobban élt bennem a gondolat, hogy nem szabad rejtegetni az érzéseimet, hogy nélküled nem lehetek boldog. –Molly a fiúra szegezte tekintetét, akinek pupillái kitágultak a hallottaktól. – Tudod, ha nem vállaltam volna fel, hogy szeretlek és távol lennél tőlem, és az én életemben is lenne egy Peter - höz hasonló férfi, akkor sem tudnálak elfelejteni. Azt mondják, az ember örökké szereti az első szerelmét.

- Az elsőt? – csillant fel Tommy barátságos barna szeme.

- Voltak barátaim és szerettem őket, de másképp. Egyikük sem volt olyan, akire emberileg felnéztem volna, illetve akivel el tudtam volna képzelni az életem. - vallotta meg Molly.

- Szóval, akkor ilyen vallomást sem kapott még tőled senki sem, ugye? – kérdezte Tommy.

- Nem.

- És úgy fogok viselkedni, hogy ez ne is változzon meg. – Kacsintott Tommy a lányra.

Molly ezeket a szavakat hallva azt sem tudta, hogy álmodik-e vagy az álmait éli-e. Mivel a térde kegyetlenül sajgott, mert beütötte a lakás díszítésekor, ráeszmélt, hogy bizony az álmait éli az álomherceggel.

- Tudom. - mondta Molly.

Tommy elmosolyodott, majd ismét elővette a pink színű kendőt, és megkérte Mollyt, hogy kösse be a szemét. A kendő ismét ott került le a lányról, ahol csütörtökön: a fagyöngyös fűzfánál. A hó nagyobb volt, mint múltkor és ismét érintetlen.

A fiatalok a fa alá álltak és felfelé néztek. A nap utolsó fényeivel világította meg a fűzfát, melyen a fagyöngyök olyanok voltak, mint apró megannyi kis kristálygolyó.

- Azt mondják, hogy a karácsonyi csók a fagyöngy alatt egy életre összeköti az embereket. Azért hoztalak ide, hogy biztosra menjünk, elvégre december huszonkettedike nem karácsony, viszont a mai nap igen. Szóval megcsókolhatlak? – vezette végig gondolatait a Walsh - fiú.

- Igen. - hangzott a válasz. Molly a karjait Tommy vállaira helyezte, aki megfogta a lány derekát, majd hosszú és szenvedélyes csókot lehelt az ajkaira.

- Még egy helyre el szeretnélek vinni, ha nem bánod.

- Nem, Tommy. Megint kössem be a szemem?

- Ne! Azt szeretném, hogy ismerd az utat. - válaszolt rejtélyesen Tommy.

Tíz perccel később Tommy jelezte, hogy megérkeztek és segített kiszállni a kocsiból barátnőjének.

A fiú a zsebéből egy kulcsot húzott elő, majd elfordította a zárban.

A kívülről festetlen, aprócska ház belseje is csak vakolva volt.

Molly kérdően pillantott az ő mazsolácskájára, aki rögtön szavakba öntötte gondolatait, miközben benyitottak minden helyiségbe:

- Nézd, Molly, én nem vagyok gazdag, és bár az idő előre haladtával egyre több lesz a fizetésem, talán sosem keresek annyit, mint amennyit te fogsz, ha énekesnő leszel, de azt hiszem, majd békésen meg tudunk élni itt.

- Te is sokra viheted még, és egyáltalán nem biztos, hogy valaha is énekes lesz belőlem. Akárhogy is legyen, igazad van, boldogan fogunk élni bárhol. Nekem nincs szükségem palotára, elég, ha a hercegem velem van.

- Drága szívem. Amennyi pénzt lehet, annyit mindig arra fordítok, hogy ebből a házból otthon legyen. A mi otthonunk. –Tommyn látszott, hogy azon van, hogy minél előbb véghezvigye terveit.

- Hihetetlen vagy.

- Viszont lassan induljunk, különben nem csak, hogy lekéssük a vacsorát, de meg is fázunk itt. – javasolta Molly szíve kuglófjának egyetlen mazsolaszeme.

Kisétáltak a házból, melyet a fiú bezárt, majd hazafelé indultak. A fűzfát megpillantva Molly és Tommy egymásra néztek és elmosolyodtak.

Békésen meredt a havas táj fenséges szépségébe a lány, miközben Tommy máris leparkolt a házuknál.

A William Street is karácsonyi pompába öltözött.

Molly és Tommy kézen fogva mentek az első emelet 12-es lakásához, ahol a fiú és nővére éltek már sok-sok éve.

Az antik világ rabul ejtő letisztultságát a karácsony gyermeki színessége törte meg, de az összkép nagyon barátságos volt és az ideális karácsony hangulata úgy lengedezett a levegőben, mint a fenyő és a szegfűszeg keveréke.

- Halihó! Megjöttünk.- kiabált be a nappaliba Tommy. - Itt vagytok, lányok?

- Persze, gyertek be! –mondta jól halhatóan Lina.

- Nagyon vártatok már minket? – kérdezte Molly.

- Igazából nagyon jól elvoltunk, de örülök, hogy itt vagytok. –hangzott a válasz Lina csengő hangján.

- Lina isteni forralt bort készített. – vigyorgott Nia.

- Ebből Tommy is ihat, kifőtt az alkoholtartalom jelentős része, úgyhogy talán nem akar ma este is feleségül venni –kacsintott Mollyra Lina, aki egy térdig élő narancssárga ruhában volt.

- Nem-e? Bármikor. –csókolta meg Tommy a barátnőjét.

Mindhárom lánynevetésben tört ki.

Molly éppen le szerette volna venni a cipőjét, mikor Lina azt kérdezte:

- Mégis mit csinálsz?

- Leveszem a csizmámat.

- Hagyd csak, karácsonykor nem várhatjuk el, hogy a szép ruhádhoz egy papucsban járkálj. Hagyd csak magadon, a szetted így tökéletes.

- Hallgass csak Linára, ő a stylist - mondta Tommy.

- Hát jó, legfeljebb takarítunk együtt - mosolygott Molly és csizmájával megtette az első lépést a csokoládé színű szőnyegen a barátnői felé. Lina legyintett, hogy arról ugyan szó sem lehet.

- Egyébként hol voltatok? – érdeklődött Nia.

- A világ eddigi két legjobb helyén - mondta titokzatosan Molly és megfogta Tommy kezét.

- Valakiknek közös titkuk van, úgy látom – mondta Lina.

- Nem baj, csak legyen minden rendben. – mondta Nia.

- Minden jó volt, kivéve, hogy Giselle néni lelkét bántotta, hogy a lépcsőházban csókolóztunk. – mondta Tommy nevetve.

-Ő az egyik szomszédunk – adta tudtul Linának a tényt Molly.

- Micsoda erkölcsös lett a vénlány. – hangzott Nia hangjában a szarkazmus, aztán elmesélte az idős szomszédasszony történetét Linának, miközben Tommy megmutatta az arany áradatban úszó karácsonyfa egy-egy meghatározó díszét Mollynak egy-egy történet kíséretében:

- Ez az angyalka valamikor még a nagypapám karácsonyfáján díszelgett, azt a csengettyűt pedig Lina csinálta úgy hat évesen. - mutatott egy aranyszínű, keménypapírból kivágott csengőcskére, melyre apró csillagok voltak ragasztva.

-A kicsi Tommy is alkotott valamit? – kíváncsiskodott Molly.

- Azt a gipszfigurát anya öntötte ki és én festettem – Tommy kezei egy gyertyát tartó angyalkát ábrázoló domború gipszre szegeződtek.

- Szép munka!

- Ha láttad volna, hogy anya mennyire buzgólkodott, hogy össze ne törje a díszt. Én is nagyon elővigyázatos voltam, tudtam, ha eltöröm, csalódást okozok. – idézte fel emlékeit a fiú.

- Nem törted el és különben sem lenne csalódásként felfogható, ha véletlenül félbetörik. – biztatgatta Molly.

- Csalódás lett volna, hiszen annyira lelkes volt, és mi is pont belőle merítettünk erőt. Másrészről édesanyánk elég keménykezű volt velünk, és végül nem törött össze ez a dísz, de Lina és én igen.

Lina tizenkét, én pedig tíz éves voltam, amikor anyánk elhagyott minket 1994 tavaszán. Azóta nem is beszéltünk vele, csak egyszer láttam egy fiatal férfivel csókolózni. Tizenhét voltam és rám nézett, de meg sem ismert. –vallott őszintén arról az eseményről, ami még a jelenét is meghatározza.

Molly nem szólt semmit csak megölelte. Tudta, hogy minden szó kevés, hiszen ő is valamilyen szinten elvesztette az édesanyját és a legszebb szavak sem enyhíthetnek azon a pokoli érzésen, ami ilyenkor az emberben gyökeret ver, és hiába próbálják is kiirtani onnan, a legtitkosabb kis bugyrában az emberi léleknek megbúvik és apró, szúrós, ében színű virágot hajt.

- Tudod, az én esetem sem vidámabb. Mostanában is sokat gondolok az egészre. Eszembe jut, hogy milyen lenne, ha az anyám segítene ruhát választani a válogatós szerepléseimhez és miután elénekeltem a dalt, ő is ott várna rám és büszke lenne.

Ostoba képzelgés az egész. Elitéli azt, amit csinálok, mintha valami bűnös dolog lenne, talán még szégyenkezik is miattam. Már ha egyáltalán feltűnt neki, hogy benne vagyok a tévében.

Néha olyan jó lenne, ha velem lenne, de aztán mindig eszembe jut, hogy azért nincs az életemben, mert nem akar ott lenni. Nem szeretném még a gondolataimat sem rápazarolni, mert egyszerűen nem érdemli meg.

- Nem érdemli meg? - Tommy barna szemei érdeklődően kutatták Molly csillogó szemeit, aki rögtön kifejtette a gondolatát az eddigiekkel kapcsolatban:

- Nia, Lina és te vagytok azok, akikre számíthatok. Titeket őszintén érdekellek az anyámmal szemben, aki már évek óta fel sem hív. Én nem fogom megkeresni. Amikor a húgom meghalt, kezdetben ő is engem hibáztatott. Hibás is vagyok valamilyen szinten, de nem csak én.

Ők sosem voltak otthon, és mindig nekem kellett Melody - ra vigyázni, ami sok volt a tanulás mellett, illetve a házimunkából is jelentősen ki kellett vennem a részem. Melody pedig már elég nagy volt, hogy legyen annyi esze, hogy ne forrázza le magát.

Később az édesanyám azt mondta, hogy tudja, hogy nem okolhat a történtekért, mégis soha, egyetlen szóval sem mondta el ezt az apámnak.

Mindig is félt felvállalni önmagát és sosem mondott ellent apámnak.

Szóval engem már nem tud érdekelni az egész. Mindig szomorú leszek, ha eszembe jut ez az egész, de tudom, hogy őt ugyan elveszítettem, de megtaláltalak titeket, akik megérdemlik, hogy foglalkozzam velük. –Molly szemében könnyek csillogtak.

- Ne sírj, életem!

- Nem az anyám miatt, csak örülök, hogy a szeretet ünnepét veletek tölthetem. –Molly semmiben sem hazudott.

- Én is. Én karácsonyra egy angyalt kaptam, amiért nem lehetek elég hálás. - mondta Tommy.

Eközben Lina odakiáltott a fiatal párnak, hogy ideje lenne átadni az ajándékokat.

Mindannyian a fa köré csoportosultak ajándékos szatyraikkal, majd Lina pár szóban megpróbálta felvezetni az ajándékozását:

-  Tommynak már annyi mindent ajándékoztam az évek során, hogy újat már nem igazán lehet kitalálni, így ebben a csomagban olyan dolgokat talál majd, amiket használni tud a mindennapokban.

Molly és Lina egy-egy igazán csajos és az egyéniségükhöz illő apróságot kap, amik feldobják a szettjeiket. – adta át a kisebb-nagyobb csomagocskákat. - Illetve mindhárman kaptok valamit, aminek remélem, hogy örülni fogtok. Saját készítésűek és a másik szobában vannak. Rögtön áthozom őket.

Lina elindult, közben mindenki megnézte, hogy mit kapott.

Tommy csomagja tele volt hasznos illatszerekkel: dezodor, borotvahab, aftershave, parfüm.

Molly két pár csodaszép fülbevalót kapott. Az egyikben szivárványos táncot jártak a kövek, míg a másik letisztult, klasszikus arany ékszer volt, mely tengeri csillagot ábrázolt.

- Milyen stílusos, egy tengericsillagot kaptam. - mutatta az ékszert Molly a lakótársának, aki frissében kapott karkötőiben gyönyörködött. Nia egy lilaköves és egy vele akár egyszerre is hordható ugyanolyan, sötétkék köves karkötőt kapott.

- Most már igazi starfish vagy, Molly. - nevetett Tommy utalva a Molly Starfish - névre.

Lina vissza is ért a kezében egy tálcával, amin három hihetetlenül gyönyörű mézeskalács-házikó volt. Egyik szebben volt díszítve, mint a másik, káprázatosan színesek és gusztusosok voltak.

- Sajátkészítésű, ugye azt mondtad az előbb? –dudorodott ki Nia szeme.

- Hát persze. Tetszenek? –kérdezett rá a nyilvánvalóra Lina.

- Elképesztőek. Minden elismerésem a tiéd, Lina. Köszönöm –Nia továbbra is csak ámult-bámult, mikor kézbe vette a házikót, akkor hitte csak, el, hogy valóságos és nem egy műanyag dekoráció.

- Nagyon szépen köszönjük. Annyira kedves, hogy mindnyájunknak saját kezűleg alkottál egy házikót.

- Lina mindig is ügyes lány volt. Köszi, Linus! – vigyorgott kisfiúsan Tommy.

- Nagyon szívesen. Ki lesz a következő ajándékozó?

- Majd én-hallatszott Nia hangja és ő is beszélt mielőtt átadta volna az ajándékokat:- Lina tőlem valami olyat kap, ami biztosan megfelelő és nem haszontalan. Remélem, hogy tetszeni is fog neki.

Tommy egy érdekes dolgot fog kapni az élvezetek halmozása miatt.

Molly ajándékához pedig Tommy segítségét kértem, aki már napokkal ezelőtt ide szállította ezt a dolgot. Ha nálunk karácsonyoznánk, akkor ő hozta volna el autóval, de most már itt van, csak át kell hozni Lina hálószobájából. Tommy, kérlek, hozd ide!

- Már is! –Tommy egy perc elteltével, egy faládával tért vissza. Nia Mollyhoz fordult:

- Egyrészről lesz miben tárolnod majd a sok holmidat, másrészt a ládában most is van valami. Fent olyasmi vagy, ami veszélyezteti az alakodat, alatta pedig valami olyan, ami motivál arra, hogy maradj ilyen szép vékony és eszedbe juttatja, hogy a felső réteggel csak mértékletesen!

Mindenki kinyitotta a kapott dobozt, csomagot, ládát.

Lina egy pár fekete magas sarkút kapott, mely fénylett az aprócska szegecsektől.

- Pont a méretem! Nagyon tetszik, köszönöm. – Lina le is dobta a cipőjét és az újra cserélte.

- Tommy árulta el, hogy mekkora a lábad. Szívesen. – hívta fel a figyelmet segítőtársára Nia.

 Tommy csomagja ki volt bontva és már az ajándékot vizsgálta. Látta, hogy egy finomságokból álló,kékes masnival átkötött  koszorút kapott, csak azt nem értette, hogy Nia mire mondta, hogy ez az ajándék az élvezetek halmozására alkalmas. A lány látta az értetlenséget, így hát próbálta rávezetni a lényegre a fiút:

- Húzd szét a cukrokat és találsz valamiket pár helyen.

Tommy így is tett és két képregény előfizetést tartalmazó ampullácskára lelt.

- Zseni vagy, köszönöm szépen. Nagyon találó ajándék. –Tommy tetszését tényleg elnyerte az ötletes és egyedi meglepetés.

- Akkor lássuk, hogy mit rejt ez a láda. - mondta Molly és felnyitotta a fedelet. – Töménytelen mennyiségű édesség. Te barátnőm komolyan vetted, mikor múltkor azt mondtam, hogy meg tudnék enni egy édességboltot.

- Néhányszor már elég közel jártál hozzá.

- Szégyelld magad, árulkodós Júdás! Egyébként az ötlet nagyon tetszik.

- Még hogy fog tetszeni, ha megnézed a láda alját. Túrj a mélyére! - kapta meg az utasítást Niától Molly.

- Imádlak! - Molly kivette egy pink színű ruhát és tudatta a Walsh - testvérekkel, hogy már hetekkel ezelőtt kinézte magának ezt a darabot, majd megpuszilta barátnőjét.

- Molly most jöhetnél te. - ajánlotta fel Tommy.

- Rendben. Szóval Lina apróságokat fog kapni, amik valószínűleg tetszeni fognak neki. Nia pedig valami olyasmit, amire vágyik már egy ideje, csakhogy sokkal szebb kiadásban, mint ahogy azt esetleg elképzelné. Tommy pedig remélem, hogy örülni fog az ajándékomnak, mert azt hiszem, nem valami szokványos dolog. Az eladó azt mondta, hogy a környéken ez az utolsó darab belőle. - adta át a csomagokat a lány.

Nia rögtön felsóhajtott:

- Milyen glamtasztikus! Ez a korcsolya csak úgy csillog - villog, én ilyent még csak nem is láttam sosem. Milyen szép! Köszönöm, Molly!

- Szívesen. Majd egyszer elmehetnénk négyesben korcsolyázni.

- Jó ötlet – helyeselt Lina miközben felfedezte, hogy a kedvenc csokoládéja társaságában megbújt egy nyaklánc, karkötő és hajdísz is. – Ügyesen eltaláltad az ízlésemet. Ezeket a darabokat együtt és külön-külön is lehet hordani. Okos választás, köszönöm szépen.

- Szívesen, Lina. Most pedig te jössz, Tommy –Molly már nagyon kíváncsi volt, hogy a szerelme hogyan fogadja az ajándékot.

- Nem hiszem el! Hogyan szerezted meg? Azt hittem, ebben a városban nem lehet ilyet kapni –hüledezett Tommy, amikor megpillantotta egy kis finomság kíséretében a Superman első számát

- Tévedtél, drágám. Tetszik?

- Köszönöm szépen. – Tommy egy csókkal hálálta meg az ajándékot.

Nia és Lina csak mosolyogtak. Külön-külön és együtt is imádták a párost.

Tommy volt már csak vissza az ajándékozást illetően. Niához fordult és azt mondta:

- Ebben a mappában azt hiszem, sok örömöd lesz.

Nia nem hitt a szemének, amikor belenézett:

- Egy filmszerződés egy mozifilmhez, ahol az egyik főszereplő leszek és egy másik szerződés Susie Heart két videójához.

- Úgy bizony. Csak az aláírásodra várnak. Mellékeltem egy tollat is. - mondta Tommy, majd megmutatta az íróeszközt barátjának.

- Belegravíroztattad, hogy „Kedvenc színésznőmnek”.Őrült vagy. Köszönöm. - ölelte meg a lány Tommyt.

- Most szeretném átadni Linának az ajándékom. Sok szeretettel, drága nővérem - nyújtott egy borítékot a testvérének a fiú.

- Miért fizetsz le?- viccelődött a lány, majd kivette a borítékból annak tartalmát.

- Tetszik? –kérdezte Tommy.

- Egy bérlet a kozmetikusomhoz és egy masszázs bérlet. Persze, hogy tetszik. Köszi, öcskös. A lehető leghasznosabb ajándék tőled.

- Tőled pedig az a legnagyobb ajándék, hogy mindig mellettem állsz. Jobb testvért nem is kívánhatna senki sem.

- Én is szeretlek. - mosolygott Lina.

- Mielőtt Molly megkapná az ajándékát, mindegyikőtök kap egy-egy parfümöt, ami egyedi. Az egyik barátomon keresztül lehetőségem nyílt egy kis kísérletezésre. Remélem, hogy tetszeni fognak nektek az illatok. - adta át az üvegcséket.

A lányok szorgos szagolgatás után megállapították, hogy mindhárman nagyon finom illatok tulajdonosai lettek és megköszönték a figyelmes és egyedi ajándékot.

A karácsonyfa mellett a kandallóban vadul ropogott a tűz, amikor Tommy Mollyhoz lépett és egy aranyláncot akasztott a nyakába, melyen kettő kulcs függött:

- Szeretném, ha tudnád, hogy komolyan gondolom, amit ma mondtam.

- Csak nem? – Molly rögtön arra gondolt, hogy a ház kulcsai, amit Tommy a közös otthonuknak nevez.

- Jól sejted, a ház kulcsai.

- Miféle ház? – furdalta a kíváncsiság Nia oldalát.

-A ház, ami egy napon a közös otthonunk lesz. - vágta rá Tommy.

- Nem korai még ilyenen gondolkodni? – kérdezte Nia.

- Tudom, hogy ő az igazi, különben is még évek kérdése, mire teljesen készen lesz. – indokolta szavait Tommy.

- Talán ideje lenne asztalhoz ülnünk. Gyertek, csak! – Lina az ebédlőbe vezette a kis társaságot és mindenkinek merített a halászléből.

A fiatalok jó étvágyat kívántak egymásnak, majd kanalazni kezdték a mennyei levest.

A meleg levesben harmonikusan elegyedett a hal íze a paprikáéval.

Molly és Nia nem győzte dicsérgetni Lina szakácstudományát, de még Tommy is meglepődött azon, hogy testvére mennyivel jobban készítette el az ételt a tavalyihoz képest.

A második fogás sikere sem maradt el az előbbitől.

Lina sült pulykát tálalt burgonyapürével és három féle saláta közül lehetett választani.

A hús fűszerezése egyszerűen tökéletesre sikeredett a fiatalok szerint.

A desszertre nem is kerülhetett rögtön sor, ugyanis ha a vacsora után nem iktattak volna be egy egyórás beszélgetést, a csokoládétortától rögtön szétpukkant volna a társaság.

Tommy kedvence volt az egyszerű, de ínycsiklandó sütemény, ezért esett erre Lina választása.

Miután leszedte az asztalt, Lina váratlan kijelentést tett:

- Ti ma már nem mentek haza lányok. Nézzetek ki az ablakon!

Nia kinézett és azt hitte, hogy káprázik a szeme, amikor az antikvilág ablakából megpillantotta az utcát ellepő majdnem egy méteres havat:

- Úristen!

- Semmi baj, itt maradtok éjszakára –ajánlotta fel Lina.

- Csak ha nem zavarunk. - mondta Molly.

- Dehogy zavartok. Nagy ez a ház, kényelmesen elférünk. – nyugtatgatta a lányokat Tommy.

- Köszönjük szépen - hálálkodott Molly.

- Igen, nagyon aranyosak vagytok – mosolygott Nia.

- Semmiség. –mondta Lina és bekapcsolta a televíziót, miután kiosztott a lányoknak egy-egy hálóinget.

Hogy kényelmesen elférjenek négyen, kihúzták a kanapét és onnan nézték az azzal szemben lévő tévét. A kanapé mellett egyik oldalról a meleget adó kandalló, a másik oldalról a pompás karácsonyfa volt.

Az egész lakás hangulata barátságos volt volt. A gyertyák, égők és a karácsonyfa családias melegséget árasztott.

Tízkor Nia és Lina is aludni ment. Nia az egyik vendégszobát kapta meg.

Molly kinézett az ablakon és a barátját is odahívta:

- Nézd csak, milyen gyönyörű! Mindent hó borít. Olyan magával ragadó az egész, mintha a Földet elárasztotta volna a békesség.

- Mi pedig végre együtt vagyunk. Még most sem hiszem el, hogy az enyém lettél.

- Azt hiszem, túlságosan alá becsülöd magad. El kellene fogadnod, hogy nem vagy tökéletes. Senki sem az. Nekem elég vagy és én mindennap hálát adok az égnek, amiért megismertelek. – mondta Molly, majd körbejárta a karácsonyfát. Éppen visszaindult a kanapé felé, amikor a talpig feketében lévő Tommy megfogta a kezét és magához húzta egy csók erejéig, majd visszaültek a tévé elé.

Éppen reklám volt, amikor Molly elment fürdeni és hálóingben tért vissza Tommy – hoz.

-A nővérem hálóingjében is gyönyörű vagy. Most gyorsan lezuhanyozok. –Tommy tíz perc múlva tért vissza pizsamában.

- Valaki nagyon édes pizsiben - bújt a barátjához Molly.

A kanapén fekve tévéztek már órák óta, amikor Tommy a nagy meleg miatt megszabadult a felsőjétől.

Molly teljes békére lelt álomhercege karjaiban:

- Legszívesebben örökké csak itt lennék veled.

- Itt maradhatok, ha ezt szeretnéd.

- Lina nem venné rossz néven? – aggályoskodott Molly.

- Úgy is csak aludni fogunk, ez ellen egy szava sem lehet. Gondolhatja, hogy két nap járás után nem fekszünk le egymással, annál jobban tisztellek, hogy ez meg forduljon a fejemben. Ez még korai lenne.

- Maradj itt velem! – mondta Molly, majd végig gondolta, hogy még egy héttel ezelőtt sem hitte volna, hogy eljön a nap, amit a szerelmével tölt és vele is fejez be úgy, hogy mellette alszik el.

A csípőjén érezte az ő mazsolaszemének a karját, csak innen tudta, hogy nem álmodik.

Már nem és még nem.