14.Lina

A csütörtök reggeli, kissé intenzív fuvallat Molly szívébe csempészte az első pánik-hullámokat.

Valahogy egy hatalmas, talán a felhőkbe sem véget érő toronyba tömörültek a teendők.

Mindjárt itt az első válogató és még azt sem tudja, hogy mi lesz rajta azon a szombaton. Ma és holnap. Aztán szombat. Rock dal. Mi lesz, ha egy hang sem jön majd ki a torkán?

Egy alapos rendrakás is ráférne a házra.

Ebédet kellene főzni.

Már december 15.-e van és a karácsonyi készületeket sem kezdte még meg.

A karácsonyhoz most egyetlen hajszálvékony aranyzsineg kötötte, amely lágyan omlott a megtisztulást jelző lila adventi koszorúra.

Ettől eltekintve Mollyt és Niát mindeddig elkerülte a karácsonyi hangulat, ami azért is meglepő, mert mindketten imádják a szeretet ünnepét. Talán, ha néhány kristályos hópelyhet küldött volna az ég, több figyelmet fordítottak volna a lányok az előkészületekre is.

Valahogy természetesnek hatottak a karácsonyi dekorációk is a bevásárlóközpontokban, hiszen már október óta volt idő arra, hogy megszokják őket.

 Nia minden évben elmondja, hogy annyira utálja azt, hogy már október-vége és november-eleje az az időszak, mikor megjelennek az első hópelyhek, majd télapók, karácsonyfák és komplett játszósarkok az ünnep karakterjegyeit magukon hordozva. Szerinte ezek teszik tönkre a hangulatot, mert túlságosan erőltetettek.

 Ebben a tekintetben Molly toleránsabb volt, hiszen a karácsony igazi szerelmeseként nem zavarta, sőt, jókedvre derítette a korai karácsonyiasítás.

A mai nap alkalmas arra, hogy Nia morgolódjon a pláza dekorációján, ami sokadszorra ejtheti ámulatba barátnőjét, ugyanis ruhát innen lenne a legegyszerűbb beszerezni.

A reggeli elfogyasztása után együtt indultak útnak.

Amikor megérkeztek, Nia rögtön kezdte a szokásost:

- Milyen unalmas lehet ez a díszítés azoknak, akik mindennap látják.

- Már biztosan megszokták és tudomást sem vesznek róla.

- Nézd csak! Micsoda farmer!

- Nekem nem tetszik. Olyan semmilyen.

- Kicsi Molly, erre mondják, hogy egyszerű, de nagyszerű.

- Azt látom, hogy egyszerű, de mitől nagyszerű? Nadrág, mint a többi nadrág. Különben is, valami feketét szeretnék, vagy legalább sötétfarmert.

- Nem kell neked, sötét, mivel nem vagy kövér!

- Kövér nem, de azért sovány sem. Egyébként azért kell sötét, mert az rockosabb.

- Meg glamtasztikusabb is. - Nia ezen kijelentése nagy mosolyban végződött mindkettőjük részéről.

Mivel úgy tűnt, hogy csak cipőket és farmereket lehet venni abban az üzletben, a lányok nem is indultak benne felfedezőútra, megelégedtek az unglamtastic nadrág látványával.

A következő kirakat sem nyerte el a tetszésüket. No, nem azért, mert ne lettek volna benne szép dolgok, de a lányok nem tudták elképzelni, hogy Molly a fellépés miatti bevásárló körútról egy órával térjen haza, mert minden bizonnyal a pénzéből másra már nem futotta volna, ha nagy nehezen választani próbált volna a gyönyörű, kristály órákból.

A következő lépésnél már egy ékszerbolt várta Mollyéket, de amíg a ruha nincs kiválasztva, nem ésszerű kiegészítőket vásárolni sem.

A negyedik hely bizonyult megfelelőnek.

Nia már többször vásárolt itt, hiszen néhány színházi eseményen ki kellett már csípnie magát. Ez egyébként sosem volt ellenére. Ő tipikusan az a lány, aki már kislányként sminkasztalról és gardróbról álmodott.

Molly korábban nem tudott ilyesmivel foglalkozni, de Nia által ő is könnyebben megtalálta a stílusát, így mindkettőjük igazi nőcis lány lett.

A szóban forgó boltba belépve Molly először mindet látott, amit nagy sztárokon lehet látni, de egyik ruhát sem érezte magáénak.

A krémszínű anyagokból készült ruhák szabása egytől egyig hibátlan volt, csak éppen Molly ebben a színben is épp olyan unalmasnak találta megjelenését, mintha egy szürke darabot viselne.

A zöldet nem tudta elképzelni magán, maximum kiegészítő formájában. Ez is érdekes, mert a vörös hajúak-mivel jól áll nekik-általában szeretni szokták ezt a színt.

Nia már a száját majdnem kinyitotta, hogy barátnője tudomására hozza azon kritikáját, miszerint a kék szoknyák igencsak közönségesre sikeredtek annak ellenére,hogy az üzletet a nőies elegancia jellemzi.

Nia véleménynyilvánítását Molly felkiáltása szakította meg:

- Ez lesz az!

- Csak nem egy sárga ruhában akarsz Bon Jovi - dalt énekelni? Megőrültél?

- Nem az, te kis dinka! Az a fekete, ott mellette! – és Molly rámutatott egy csillogó, fekete ruhára, ami egy élénkpiros szatén masnival volt átkötve.

- Ó, ez tényleg nem rossz!

- Nem rossz?! Nézd a szabását és milyen jó az anyaga is! Olyan szépen csillog.

- Nagyon szép és nem is drága.

- Tényleg! Fel kell próbálnom. - Molly ezt meg is tette, és miután túl bőnek találta a mellénél, keresett egy kisebbet. A második már tökéletes volt, így a ruha a pénztárnál, egy papírszatyorban végezte.

A lányok a következő pillanatban már egy aprócska cipőboltban találták magukat.

Nem kellett 10 percnél több ahhoz, hogy Molly megtalálja álmai cipellőjét. Csak éppen méretet kellett keresnie, hiszen 37-es lábának minden bizonnyal csónakul szolgálhatott volna a 41-es lábbeli.

Nia csak kószálgatott a sorok közt, miközben Molly guggolva keresett az álom-cipőből egy 37-es méretű darabot, mikor valaki megsimogatta a hátát. Molly nagy örömmel fedezte fel Tommy nővérét a váratlan ismerős személyében.

Ez volt a harmadik alkalom, hogy Molly találkozott Linával, mégis nagyon jól megértették egymást.

- Szia Molly! Remélem nem ijesztettelek meg nagyon. Hogy vagy?

- Csak egy kicsit meglepődtem. Jól vagyok, köszi, csak éppen egy 37-est keresek ebből.

- Oh ott mintha azon 37-es lenne!Nézd csak!

- Tényleg! Köszönöm – mosolygott Molly – Végre, már azt hittem, hogy csak 41-es méretben van.

- 41? Elefántokra tervezték? – kacagott fel Lina.

- Annak ellenére, hogy alig ismerlek, bátran kijelenthetem, hogy benned és Niában van néhány közös vonás.

- Ö is veled van most?

- Igen, valahol itt van a sorok között. Veled mi újság?

- Egy állásinterjúra megyek jövő héten, azért keresek valami elegánsabb cipellőt. Ha sikerülne, akkor az én kritikáimat olvashatnád a világsztárok új dalai és lemezei kapcsán.

- Milyen jó lenne… Sok sikert! Szorítok neked.

- Köszönöm és én is gondolok rád szombaton. Tényleg, nagyon izgulsz már?

- Egy kicsit. Nem is az előadásomon, most még a fellépő ruhámon. Most vettem egy ruhát, de nem elég rockos az összhatás.

- Tommy nem mesélte, hogy minek tanultam? – kérdezte Lina.

- Nem, azt hiszem ez nem került szóba.

- Oh, gondolom volt jobb témátok is –mikor Lina ezt mondta, Molly teljesen elpirult. –Egyébként stylist vagyok, csak sosem tudtam elhelyezkedni a szakmában.

Ha gondolod, segítek a szetted korrigálásában!

- Milyen kedves vagy! Köszönöm szépen.

- Ugyan, semmiség. Akár ahogy itt végeztünk, máris elmehetek hozzátok és megoldjuk.

- De édes vagy. Csak még ékszereket is kellene vennünk.

- Találkozzunk egy óra múlva itt, nekem is van még elintézendő dolgom. - ajánlotta fel Lina.

Molly úgy érezte, hogy megtalálta a közös vonásokat a testvérekben. Tommy és Lina is segítőkész, csendes, de ugyanakkor határozott jellemek voltak.

- Rendben- az tökéletes lenne-kapta válaszul Lina.

Így is történt minden, hiszen nagy keresgélés árán Nia jóvoltából Molly rátalálta tökéletes ékszerekre: fekete csillogó kövekkel teli fülbevaló és nyaklánc és hozzáillő gyűrű, illetve szegecses karkötő.

A megbeszélt időpontban megtörtént a találkozás Linával, majd felmentek a lányok lakására. Molly felhúzta a ruhát aztán Linához fordult:

- Semmi rock nincs benne, nézd csak, Lina!

- Talán túl elegáns… jegyezte meg félénken Nia.

- Ez az,Nia! Molly most olyan, mintha bálba menne…

- Potyára vettem meg?- aggodalmaskodott Molly.

- Dehogy! Egy szegecses leggings kell és egy olló.

- Olló? – hördült fel Nia.

- Ha Molly nem sajnálja, kicsit megtépázzuk és jó is lesz!

- Felőlem! Nehogy ezen múljon.

Miután Molly engedélyt adott, Lina bátran kezdett terve megvalósításába. Lassan, de határozott mozdulatokkal szántotta fel a gyönyörű ruha alsó részét, s végül a piros szatén masninak is el kellett hagynia a ruhát.

- Sokkal jobb lett. Lina, te egy zseni vagy!

- Ugyan, Nia! Különben is, valami még hiányzik. Nem tudom, hogy mi, de most mennem kell.

- Menj csak, nem akarunk feltartani! Köszönöm szépen. Mivel tartozom?

- Ne veszítsd el!- mosolygott Lina.

- Mit? Hiszen még nem is nyertem meg.

- Nem mit, hanem kit. – és Lina elviharzott, maga mögött hagyva a rejtélyt, hogy mire is célzott pontosan.

A megoldásban Molly persze számíthatott Niára:

- Hogy mire célzott? Hány közös ismerősötök van?

- Tommy. Csak Tommy.

- Na, látod! Hol itt a rejtély?

- Elveszíteni azt lehet, ami a miénk.

- Tommy már a tiéd. Erről mindenki tud, csak te és ő nem.

- Nem vagy normális, Nia!

- Ez így van! Még Lina is látja!

- Pszt! Időjárás-jelentés - Molly ezzel sikeresen kiiktatta Niát, tulajdonképpen egyáltalán nem érdekelte az idő, elég volt neki, hogy szívében vihar dúl a kétségek miatt: lehet-e olyan szerencsés, hogy valós legyen minden romantikus képzete, amely Tommy felé irányul, sőt nem is beszélve arról, hogy nemsokára égtelen bizonyítási vágyának is teret adhat a színpadon.

Mekkorát fordulhatna a világ vele, ha a szerencse mellé szegődik.

Mollyt mintha elkerülte volna az emberi gyarlóság szele, még azon is képes volt rágódni, hogy egyáltalán megérdemelné-e ezt az egészet.

Belül jó érzés fogta el, de elméje megakadályozta abban, hogy nevetésben törjön ki.

Józan esze védekezés céljából egy mosolyt sem csalt angyali arcára, hiszen minél kevésbé éli bele magát valamibe, annál könnyebben áll talpra, ha csalódás éri.

A valóság ilyen… mindig magához húz, nem akarja, hogy az álmaid győzzenek, még akkor sem, ha néhány filozófus úgy tartja, hogy álmainkban lehetünk csak önmagunk, szabadok.

Mollynak ezúttal ez sem adatott meg. Megint ugyanaz az álom: Tommyt lelövi valaki, aki úgy néz ki, mint maga Tommy.

Szerencsére most nem hagyott mély nyomot a lányban, hogy ezt álmodta, hiszen egy másik álom elnyomta: hatalmas vörösrózsa-csokrot látott álmában.