A taxiból kiszállva Nia azonnal megjegyezte, hogy milyen gyönyörű a barokk épület, s belépve az előcsarnokba még nagyobb ámulatba esett.
A lila- arany-fekete kombináció Mollyt is megbabonázta.
Rögtön egyértelművé vált, hogy miért Luxury Palace a hely neve.
A gyönyörű, arany csíkokkal szegélyezett oszlopok olyan hatást keltettek, mintha egy-egy hídat képeznének az angyalok országa és a föld lakói között.
Szemben egy fekete zongora játszotta az élet melankolikus melódiáját.
Egy fiatal, vak lány ujjai alatt sírtak a kristálytiszta hangok.
Molly szíve összeszorult, már szinte könnyes támadást indított lelke a szemei ellen, de Nia közbevágott azzal, hogy lát egy térképet és talán nem lenne teljesen haszontalan tanulmányozni egy kicsit.
Rögtön rájöttek, hogy az öltözőket az alagsorban kell keresniük.
Nia és Molly tehát elindultak a mélyebben fekvő szint felé.
Megérkezve 8 számozott öltözőt találtak, rajtuk egy-egy papírral, melyekre azoknak a versenyzőknek a neve és sorszáma volt nyomtatva, akik jogosultak voltak az adott öltöző használatára. A hatodik öltöző ajtaján volt olvasható Molly Starfish neve és a 8-as sorszám.
Három másik lánnyal kellett megosztania az öltözőjét, akik barátságosan köszöntötték a betoppanó lányt az általuk már elfoglalt piciny szobácskában.
- Szia! Csak nem te lennél Molly? Engem Daisy Corntner-nek hívna, ők pedig Sarah és Jess.
- Én vagyok az, Molly Starfish. Sziasztok, lányok!
- Szia! Én Jessie Sanchez vagyok, Spanyolországból jöttem.- mutatkozott be egy telt idomú, fekete hajú, szép arcú lány, aki húszas évei elején járhatott.
- Én pedig Sarah Young vagyok Skóciából. Nagyon izgulok a válogatás miatt…
- Biztos ügyes leszel, nyugi! Egyébként tetszik a szoknyád. - mosolygott Molly a szőke, alacsony lányra.
- Ugye, Molly? Igazi kis skót kockás!- nevetett fel Daisy, majd Jessie is hahotázásban tört ki. Molly csak akkor merészelt nevetni, mikor látta, hogy Sarah nem sértődött meg.
- Ideje lenne felöltöznöm-mondta Molly és előcsomagolta a holmiját.
A Lina jóvoltából igencsak átalakított fekete, csillogó ruha öt percen belül Mollyn volt, a szegecses leggingsszel együtt, amit Niától kapott a lány.
Molly éppen a mellékhelyiséget kereste, mikor a folyósón szembe jött Nia és Lina.
- Szia,Molly!hogy vagy?
- Szia, Lina! Kicsit izgulok már… veled mi újság? Olyan jó, hogy el tudtál jönni.
-El kellett jönnöm, mivel nem fejeztem be a ruhádat: mondtam, hogy valami hiányzik még.
A hiányt pedig most fogom pótolni. - és Lina egy kövekkel kirakott cseresznye –szerű brosst adott barátnőjének.
Egyébként is szerencsét hoz!
- Lina, ez gyönyörű!- mosolygott Nia.
- Igen, valóban az. Köszönöm, Lina!- és Molly átölelte és megpuszilta Tommy nővérét.
A következő pillanatban már Tommy is megérkezett. Talpig feketében,a fiatal,ereje teljében úszó férfi tekintete rögtön magára vonzotta Molly gyönyörű szemeit és barátságos mosolyban forrtak össze.
Nem lett volna meglepő, ha a két fiatal egy csókban forr össze, hiszen vaknak kellett volna lenni ahhoz, hogy ne legyen feltűnő, hogy ez a két szív összetartozik.
Lina és Nia azonban az el nem csattant csók nélkül is érezte azt a gondoskodást, azt az igaz és tiszta szeretetet, amivel Tommy megpuszilta a lányt, aki fülig pirulva ölelte át a számára oly kedves személyt.
Tommy rögtön észrevette a cseresznyét, ami nem közönséges bross volt:
- Gyönyörű vagy Molly! Ez a ruha nagyon jó választás! Ez a bross..Lina!Ez édesanyánké,ugye?
- Ez anyukátoké?- lepődött meg Nia.
- Igen, Nia. Ez az édesanyánké. Minden nehéz pillanatban megsegítette már őt, engem, az édesapánkat és Tommyt is. Elkértem tőle. Mondtam neki, hogy most szüksége van rá egy kedves barátomnak, akit Tommy is nagyon szeret. Meséltem neki rólad és azt mondta, hogy nagyon úgy tűnik, hogy megérdemled. Most pedig itt van rajtad és csodásan passzol a rucidhoz. - vallott Lina.
- Köszönöm szépen, nagyon kedvesek vagytok. - és Molly egyszerre ölelte át a testvéreket.
Tommy ekkor üdvözölte csak a nővérét:
- Nem is köszöntél nekem, Linus! - puszilta gyermekként a nővérét.
Molly szemében még kedvesebb, empatikusabb hatást keltett a nővérét kisfiúként puszilgató Tommy. Különösen, hogy Linusnak hívta a lányt…
- Mindjárt színpadra lép az első versenyző... és aztán Molly lesz a nyolcadik. - jelentette be Nia.
- Most már jobban is izgulok.
- Ne félj, te leszel a legjobb, mert te vagy a legjobb-kacsintott Tommy, amibe Molly belepirult. Lina és Nia persze nem tudták nem észrevenni, mint ahogy azt sem, hogy cinkos kisiskolásként próbálják leplezni azt, ami a napnál is világosabb.
A leplezés szó tényleg helyén való, hiszen nem szándékosan titkolnak valamit, hanem ők maguk sem veszik észre a köztük lévő kötelék erősségét. Talán rá sem ébredtek arról,hogy nem egyoldalúak az érzéseik.
Titkolni egyébként sem állna érdekükben a kapcsolatukat, ha kimondva is egy pár lennének- hiszen Nia és Lina is mindketten nagyon kedvelik Mollyt és Tommyt is, miután mindkét lány igai barátra lelt Molly személyében,Tommy pedig Lina öccse és Nia igaz barátja,akinek oly sokat köszönhet az ifjú színésznő-palánta.
Lina,Tommy,Molly és Nia látták belépni a koncertterembe Susie Heart-ot.A valóságban szebb,mint a tévében-gondolták a fiatalok.
Néhány pillanattal később már színpadon volt az első versenyző,Phoebe Joyce. A 26 éves lány a Nothing else matters-t hozta a Metallicától.
Hiába a közismert dal, most nem aratott vele nagy sikert a lány.
Susie Heart így értékelte a produkciót:
„Attól még eltekintenék, hogy a never cared for what they do helyett never cried for what they do-t énekeltél, de borzalmasan erőtlen volt és ráadásul kicsit hamis is.”
A kritika végülis jogos volt. Susie Heart biztosan nem ehhez van szokva, elvégre ő már igazi énekesnő.
A második szerencse után kutakodó ember egy 19 éves fiú, Marcus Smith volt. Kutakodása bizonyára nem volt céltalan, hiszen lehengerelte Susie Heartot:
„Még sosem hallottam valakit ilyen jól énekelni AC/DC-dalt.Személyes kedvencem a Shook me all night long és rengeteg változatát hallottam már,de valami mindig hiányzott:nem volt senkié sem egyszerre energikus és finom..de a tiéd ideális vagy.Gratulálok,jók az esélyeid!Természetesen csak a nap végén tudunk eredményt hirdetni,de nekem nagyon tetszett”
Tommynak is egyébként… hát még Linának és Niának…Molly is elismerte,csak azon lepődött meg,hogy Susie Heart nem ragaszkodik ahhoz,hogy csak női vokalistái legyenek…
Nemsokára Mary Grace, egy kissé csúnyácska, 24 éves lány állt a színpadon. Nem az a típus volt, akit az ember a nagyszabású koncertje részévé tenne, de nem helyes a külsőségek alapján ítélni. Nem is célra vezető, ez kiderült azonnal, ahogy a kissé túlsúlyos, fogszabályzós, alacsony lány belekezdett a nagy sikerű Queen-dalba:
„Adventure seeker on an empty street
Just an alley creeper light on his feet
young fighters screaming with no time for doubt
With the pain and anger can't see a way out
It ain't much I'm asking I heard him say
Gotta find me a future move out of my way
I want it all I want it all I want it all and I want it now
I want it all I want it all I want it all and I want it now”
Just an alley creeper light on his feet
young fighters screaming with no time for doubt
With the pain and anger can't see a way out
It ain't much I'm asking I heard him say
Gotta find me a future move out of my way
I want it all I want it all I want it all and I want it now
I want it all I want it all I want it all and I want it now”
Tényleg mindent akar, és ezzel a hanggal mindent el is fog érni, ha bátor és kitartó lesz.
Egyértelmű volt, hogy Susie is látja ezt. Ahogyan ő fogalmazott: „a showbuisness kiüresedése ellen nem tökéletes küllemű plasztik emberek kellenek, sokkal inkább szívek és lelkek.
Most nem tudom, hogy neked a szíved nagyobb-e vagy a lelked gazdagabb-e, de szeretnék veled dolgozni. Bárki lehet mesterkélten dekoratív, de amit te tudsz, arra születni kell.”
Molly a kritikát hallva azonnal kétségbeesett: kettő ember kell vokalistának és az eddigi fellépők, akik mindössze hárman voltak, már talán elegek is lennének, hiszen kettő közülük elnyerte a fiatal művésznő tetszését.
Tommy persze gyorsan megnyugtatta a kissé elkedvetlenedő lányt:
- Ez mindig így van.Sokan jól teljesítenek,de azt is nézik,hogy ki mennyire fejlődik,illetve,hogy csak egy dalt tudnak jól előadni,vagy akármit. Hidd el, Mollyka, nem véletlenül van 5 forduló!
- Mollyka? Milyen aranyos vagy. - mosolygott a lány, mivel a Linus után ez is meglepően édes volt.
A következő fellépő teljesítményét viszont meglepően rossz volt nézni.
A 40 év körüli Steve Lang borzasztó mozdulatokkal kísérte a fülsüketítő kiabálást, ami papírforma szerint lady GaGa You And I- ja volt. A mérhetetlen tehetségtelenség mellett Susie sem tudott szó nélkül elmenni:
- Hány éves vagy, Steve?
- 42.
- Gratulálok! 42 év alatt nem jutottál el arra a pontra, hogy benned legyen a késztetés a borzasztó tehetségtelenséged leplezésére.
- Jaj, tudtam én, hogy nem jó választás ez a GaGa-dal. - mondta Mr.Lang.
-A legkevesebb baj a Lady-dallal volt. Nem lett volna benne semmi kivetnivaló számomra, ha a „műveden”allegorikusan végig vonuló hamisságot nem koronáztad volna még meg ezekkel a förtelmes mozdulatokkal pluszban. Szörnyű vagy.
- Nem számít. Az Ön zenéjét úgysem szeretem különben is, fogadásból jöttem ide.
- Akkor még nyertél is! Viszlát!- köszönt el Susie az antitehetségtől.
A 25 esztendős Paul McBee már nagyobb sikert aratott.
Az alacsony, mosolygós fiú Adam Lambert Music again című dalát énekelte. Susie csak annyit mondott neki, hogy: „Yes, you make me wanna listen to music again, maybe you are one of the sure fire winners! Thank you so much”
A hatodik versenyző,30 éves Lexy Wahlgrant még önmagának is csalódás volt: elfelejtette a szöveget és sírva rohant ki.
Molly nagyon tartott tőle, hogy vele is ez fog történni… milyen kínos lenne, mondhatni totális megsemmisülés.
A következő szerencsét próbáló ugyanazt a dalt hozta, amit a második fellépő, Marcus Smith, de a közelébe sem ért. Joseph Simon Shook me all night long-ja Susie szerint csak kiabálás volt, semmi több.
Eközben Molly készülgetett, hiszen a nyolcadik versenyző ő volt.
Először Lina kívánt neki szerencsét, majd Nia hívta félre.
- Engedd el magad,görcsösen nem lehetsz rocker-csaj!Én mindenképpen büszke vagyok rád,akkor is ha nem jutsz tovább,amit egyébként nem hiszek,mert hihetetlenül jó vagy!Legyél laza és természetes!Jó leszel!- puszilta meg Nia legjobb barátnőjét.
- Köszönöm! Imádlak, te vagy a legjobb barát. - ölelte meg Molly.
Tommy közeledett, így Nia kettesben hagyta őket.
- Nagyon izgulsz?- mosolygott kissé félénken Tommy.
- Nem.
- Tényleg?- kérdezte a fiú.
- Dehogynem. Túlzottan is.
- Majd elmúlik, ha ott állsz. Ha nem múlik el, akkor el sem tudod kezdeni… rock nincs lazaság nélkül.
- Haha, köszi…
- Jó, csak vicceltem. Ha Heart-nak nem tetszik, akkor nem is normális a csaj. Ha nem jutsz tovább, én akkor is szeretni foglak.
Molly fülig pirulva kérdezett vissza:
- Igazán?
- Talán jobban is, mint ahogyan szeretnéd. - fogta meg a lány kezét Tommy.
- Azt nem hiszem. - ölelte át Molly.
Lina ekkor szólt, hogy Mollyt várják a színpadra. Molly nem tudta visszatartani azt a kis mosolyt, ami az előbbi jelenet eredménye volt.
A színpad sokkal varázslatosabb volt, mint a backstage-ből.
Minden lámpácska Mollyra világított, csak az övé volt a reflektorfény. A ruhája nem csak csinos, de módfelett kényelmes is volt. Könnyedén, vidáman énekelt Molly.
A nagy lehetőség minden pillanatát kiélvezte és lehengerelte Susie Heart -ot is:
- Hány éves vagy, Molly?
-24 vagyok.
-24… mielőtt 27 leszel, már híres leszel! Te voltál ma az egyik legjobb idáig. Bon Jovi vokalistája is lehetnél egy ilyen It’s my life után. Büszke lehetsz magadra! Köszönöm, egy élmény volt. - áradozott az énekesnő.
- Köszönöm szépen.
A többieknek is nagyon tetszett, különösen persze Tommynak:
- Imádnivaló volt! Ügyes vagy. - puszilta homlokon a lányt.
Molly után egymást váltották a nagy tehetségek és az esélytelenek nyugalmával indulók, valamint a z érzelemkiváltásra alkalmatlan, középszerű produkciókkal érkezők.
Már majdnem éjfél volt, mikor sor került az eredményhirdetésre.
Susie Heart elmondta, hogy a 100 jelentkezőből 47 abszolút esélytelen volt. A maradék ötvenháromból 30 szerencsés jut tovább, közülük 24-en lányok,6-an pedig fiúk.
Susie elkezdte sorolni a neveket. Köztük volt Marcus Smith, Mary Grace és Paul McBee is.
Még négy név volt hátra, mikor következett az, aminek következnie kellett: Ms.Heart kimondta továbbjutónak Molly Starfish nevét is.
Elmondhatatlan boldogság lengte körül hőseinket.
Örömmámorban úszva, kettesben indult útnak Molly és Tommy.
Egy kis erdő mellett sétáltak és beszélték ki a válogatót.
Mollynak nagyon ismerős volt a hely, mintha már járt volna itt, úgy érezte.
Kicsit fázott, így Tommy átölelte.
Ekkor villámként hatolt a lány elméjébe a felismerés: álmában ezen a helyen volt, és ugyanígy ölelte Tommyt, mikor megjelent valaki, aki pont úgy nézett ki, mint a fiú, és lelőtte Tommyt.
Kísérteties lehet azon a helyen állni a valóságban, ahol álmaidban már többször is megölték azt az embert, aki egyike azoknak, akiket a legjobban szeretsz, akiért tűzbe tennéd a kezed, akiért te magad meghalnál.
Ráadásul pont azon a napon, mikor a kapcsolatotok egy felsőbb dimenzió felé tett egy lépést, hiszen kinyilvánította, hogy nagyon fontos vagy neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése