18.Ha kihunynak a fények

Molly éppen el szerette volna mesélni a rémisztő és folyton visszatérő álmot Tommynak, illetve, hogy pont annak helyszínén vannak.

Molly el szerette volna mondani, de a hideg téli éjjelen csak arra maradt ideje, hogy felfedezze, miként válik semmivé fagyos lehelete az éterben… nem tudott megszólalni a meglepődéstől.

A meglepődést egy ismeretlen, pisztolyos férfi jelenléte váltotta ki.

Az ismeretlen személy fekete öltönyt viselt és közel olyan magas volt, mint Tommy.

A két férfi testalkata szinte teljesen megegyezett, s láthatóan egy korosztályba is tartoztak.

Molly reszketve kiabált fel:

- Nem! Ez nem lehet! Vigyázz! – ahogy ezt a lány kimondta rögtön meglátta Tommy is a veszélyt.

Az ismeretlen férfi felemelte a fegyvert, majd célzott.

Molly és Tommy szóhoz sem jutottak, egy szempillantás alatt lőtt a férfi.

Lőtt, de elvétette: a golyó a fa törzsébe fúródott.

Tommy az ismeretlen felé rohant, és dulakodni kezdtek, ami Mollyt meglehetősen megijesztette.

Nagy küzdelmek árán Tommy kicsavarta a fegyvert ellenfele kezéből és lefogta őt.

Az ismeretlen merénylőt Tommy a földre taszította, a hátán összekulcsolta a kezét, majd faggatni kezdte:

-Mi a neved?

Mivel nem érkezett válasz,Tommy megismételte a kérdést,immár sokkal indulatosabban.

- Úgysem mondom meg. - hangzott a válasz.

- Mi a neved, te rohadék? Válaszolj!

- Annyira nem vagyok amatőr.

- Csak annyira hogy lőni és verekedni sem tudsz. - mondta Molly és a fegyverrel a férfira célzott.

Tommy meglepetten nézett a lányra, aki rákacsintott.

- Mondd el, hogy ki vagy te, és hogy kerülsz ide vagy a barátnőm le fog lőni téged!-Tommy ezen mondatába Molly belepirult ugyan, de az összejátszás sikeres volt:

- Jól van, na! Jimmy Nawyer vagyok.

- Ha élni akarsz, mondd el, ki bérelt fel?

- Nem tudom a nevét.-mondta a merénylő.

-Molly, lődd le!- hangzott az utasítás Tommytól.

- Ne! Várjatok! Jenny. Jenny G.Low.Azt mondta,lőjelek le téged-nézett Tommy szemébe-és mielőtt megölném a lányt,hagyjam,hogy végig nézze a halálod.

Molly pupillái kitágultak. Érezte, hogy vér önti el az elméjét és hevesebben ver a szíve.

Tommy felállt, de a Jimmy nevezetű férfinek nem volt esélye a menekvésre: ahogy felállt Molly angyalkája, rögtön vissza is fordult és egy hirtelen mozdulatot követve az ökle Jimmy arcával, akinek tűzpiros vér csobogott az ajkából.

Kétségtelen, megérdemelte. Hideg vérrel ölte volna meg Tommyt, aki a légynek sem ártana és mindezt Molly előtt.

Molly előtt, aki így is elvesztette a szüleit, pont a húga halála miatt.

- Te szemét, ezt most miért kellett?- kérdezte a szégyentelen.

- Ez a legkevesebb, amit megérdemelsz, te szemét!- üvöltött Molly.

- Most pedig elviszel minket Jennyhez-emelte fel a hangját Tommy- vagy véget ér a szánalmas kis életed!

Tommyban persze szemernyi indíttatás sem volt arra, hogy bemocskolja a kezét egy ilyen ember miatt, noha az sem lenne meglepő egy ilyen felfokozott elmeállapotban.

A férfi beleegyezésével elindultak Jenny G.Low-hoz,aki nem volt otthon.

Tommy megegyezett Jimmy Nawyer-rel, hogy nem tesz bejelentést a támadásról, ha Nawyer segít neki Jenny elkapásában.

A merénylőnek nem volt más választása, így beleegyezett, hogy összejátszik Mollyékkal.

A rövid tanácskozást követően Tommy felment Molly és Nia lakásába.

A fiú lehuppant a kanapéra és csendben várta, hogy Molly elkészüljön a kávéfőzéssel.

Néhány perccel később már közeledett is a lány a feketearannyal, melynek illatos gőze keringett az éterben.

Mivel a nap elég nehezen indult, hiszen az éjszaka azzal ment el, hogy Jimmy Nawyer rájuk támadt,Molly úgy érezte,hogy talán megérdemel annyit,hogy eltekintsen a távolságtartástól és közelebb ült Tommyhoz,mint máskor.

Nyilván hálát adott az égnek, hogy egyáltalán élve ülhet mellette a fiú a történtek után és eszébe sem jutott, hogy szinte a személyes terén belül van.

Tommyt egyáltalán nem zavarta a helyzet.

Amikor a lány odanyújtotta az arannyal szegélyezett kék-barna díszítésű kávéscsészét, finoman elvette azt és letette a kisasztalra, majd Mollyéval ugyanezt tette.

Lágyan, de ugyanakkor határozottan is, megfogta Molly kezét, aki most először nem pirult bele a közeledésbe. Talán azért, mert az éjszaka folyamán tudatosult benne, hogy az élet nem tart örökké és nem akar meghalni anélkül, hogy Tommy ne tudná meg, hogy milyen fontos neki.

Világosan látszik, hogy ő sem közömbös az ő álomhercegének, így nincs értelme nem tudomásul venni, hogy mennyire szereti a fiút.

Miközben Tommy még a lány kezét fogta, így szólt:

- Ne haragudj rám!

- Miért haragudnék. –Molly tényleg nem tudta elképzelni, hogy miért kér tőle bocsánatot szívének csücske.

- Miattam ment tönkre az éjszakád. Sajnálom, nem így terveztem.

- Tudom, és nem ment tönkre, mert most is itt vagy, nekem ez a lényeg. – mondta kedves mosollyal az arcán a lány.

- Azt hiszem, kárpótollak!

 Molly szeme felcsillant ezt a választ hallva és kis híján kellemetlen szituációba került:

- Nem gondolod, hogy túl korán van ehhez?

- Nem, Molly! A fények tökéletesek, lerajzollak, most rögtön. - hangzott a nem várt válasz. Szerencsére Tommy olyan lelkes volt a váratlan ötlettől, hogy nem vette észre, hogy Molly a kárpótlást hallva valami egészen másra gondolt.

- Oh, te tudsz rajzolni?

- Az biztos, hogy tudok rajzolni, azt már kétlem, hogy neked menni fog-e a dekódolás. - hatalmas nevetés következett.

Molly előkotort néhány eszközt a fiókokból, majd kezdetét evtet az alkotás.

Tommy kezében fél órán keresztül táncoltak a különféle ceruzák, csak úgy suhogott a lap.

Eközben Molly nagy örömmel ült egy helyben, hogy az alkotás a lehető legjobb legyen és gondolkozott.

Azon gondolkodott, hogy milyen boldog lenne, ha egész életét vele tölthetné.

Minden vele eltöltött nap maga lenne a mennyország.

Ahogy a fekete, elegáns öltönyben ott ült és mosolyogva rajzolt, tényleg angyali volt.

Amikor Molly meglátta a rajzot, azt hitte, hogy fényképet néz.

Egy csodálatos ember csodálatos alkotása volt egy csodálatos lányról.

Molly egy puszival jutalmazta az ajándékot, majd egy nem várt kérdéssel találta szemben magát:

- Mit éreztél, amikor azt mondtad: „Nem, ez nem lehet!”- tisztán emlékszem, hogy így mondtad.

- Oh, tényleg, még nem is beszéltem neked róla. Korábban megálmodtam. Nem pont így, de hasonlóan.

Ahogy ott álltunk, mikor megöleltél, akkor jutott eszembe és el akartam mondani, hogy álmomban ugyanazon a helyen voltunk, de akkor megjelent az az alak.

Álmomban valaki olyan támadt ránk, aki teljesen úgy nézett ki, mint te.

- Úristen! Mi lett az álmod vége?

- Te… te...Tommy,te meghaltál,megölt téged.

- Molly, te sírsz?

- Én nem akarlak elveszíteni. - ölelte meg a lány Tommyt.

-Én sem téged, és nem is fog így történni.

A tekintetük összeolvadt az ajkaik pedig lassan közeledtek egymáshoz.

Kulcs fordult el a zárban,Nia zavarta meg a jelenetet,mely egy puszival végződött a fiatalok között.

Tommy elköszönt, mégegyszer megpuszilta a lányokat és csillogó szemekkel elindult haza.

Nia pedig faggatni kezdte Mollyt…